Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 19. fejezet 661. nap
19.
A békesség prófétája
Elizeus prófétai működése bizonyos vonatkozásokban nagyon
különbözött Illés munkájától. Illésre a kárhoztatás és ítélet üzenetét bízta
Isten. A próféta bátran dorgált. A királyt és a népet bűnös útjuk elhagyására
szólította. Elizeusnak békésebb küldetése volt. Építenie és erősítenie kellett
azt a munkát, amelyet Illés elkezdett; tanítani a népet az Úr útjára. Az
ihletett ige szerint személyes kapcsolatba lépett a néppel. Prófétaifjak vették
körül. Csodái és szolgálata által gyógyulást és örömet hozott.
Elizeus szelíd és kedves ember volt, de szigorú is tudott
lenni. Ezt a bétheli úton tanúsított eljárása mutatja, amikor a városból kijövő
gonosz fiatalok csúfolódtak vele. Ezek az ifjak hallottak Illés
mennybemeneteléről, és ebből az ünnepélyes eseményből gúnyt űztek. Ezt mondták
Elizeusnak: "Menj föl, kopasz! Menj föl, kopasz!" Gúnyolódó szavaikat
hallva a próféta hátrafordult és a mindenható Isten sugallatára megátkozta
őket. A rettenetes büntetés Istentől származott. "Ekkor két medve jött ki
az erdőből, és szétszaggatott közülük negyvenkét gyermeket" (2Kir
2:23-24).
Ha Elizeus figyelmen kívül hagyta volna a gúnyolódást, a
gyülevész nép továbbra is csúfolta és sértegette volna. Küldetése pedig - a
tanítás és mentés a súlyos nemzeti vész idején - kudarcot vallhatott volna. Ez
az egyetlen eset, amikor félelmes szigort alkalmazott, elég volt ahhoz, hogy
egész életében tiszteletet keltsen. Ötven éven át járt ki és be Béthel kapuján
és szerte az országban városról városra tétlen, faragatlan, léha fiatalok
között haladt át, de senki sem gúnyolta, senki sem becsülte le a magasságos
Isten prófétájaként kapott képességeit.
A kedvességnek is van határa. A tekintélyt határozott
szigorral kell őrizni, különben sokan gúnyolódnak rajta és semmibe veszik. A
szülők és a gyámok az úgynevezett féltő szeretettel, becézéssel és
engedékenységgel árthatnak legtöbbet a gyermekeknek. Minden családban szükség
van erélyre, szabályokra és határozott követelményekre.
A tiszteletadás - ami nagyon hiányzott az Elizeust csúfoló
fiatalokból - olyan kegyelmi ajándék, amelyet gondosan ápolni kell. Minden
gyermeket meg kell tanítani az Isten iránti őszinte tiszteletre. Sohasem szabad
Isten nevét felelőtlenül vagy meggondolatlanul kimondani. Az angyalok
eltakarják arcukat, amikor Isten nevét kiejtik. Nekünk, elbukott bűnös
embereknek, mily tisztelettel kellene ajkunkra vennünk nevét!
Mai Bibliai szakasz: Prédikátor
3
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az örökkévalósággal a
szívünkben, úgy tűnik, soha nem örülünk az idő gyors múlásának. Amikor olyasmit
csinálunk, amit élvezünk, vagy a szeretteinkkel vagyunk, az idő mindig kevésnek
tűnik.
Ám amikor betegek
vagyunk, vagy szeretteink nincsenek velünk, az idő megállni látszik, és nem
múlik elég gyorsan. Mai modern életünk, mely mindennel és mindenkivel
folyamatosan összeköttetésben tart, azt a benyomást kelti, mintha soha nem
lenne elegendő időnk a teendőinkre.
Tény azonban, amint a
szent szöveg is mondja: „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég
alatt minden akaratnak” (1. vers).
Bölcs az, aki megtanul úgy gazdálkodni az idejével, hogy élvezni is
tudja erőfeszítéseinek gyümölcsét. Ha ez a bölcsesség nem fejlődött ki bennünk,
az idő elszalad, és csak a keserű tapasztalat marad számunkra, hogy „Ami
most történik, régen megvan, és ami következik, immár megvolt” (15. vers).
Egyetlen emlékünk csak
az lesz, hogy nem ismertük fel: Isten egyedülálló és örökkévaló (14. vers). Ezt
a halandó árnyékot csak az Örökkévalótól származó remény világosíthatja meg, az
ember szívébe ültetett örökkévaló reménységgel (11. vers). Minden dicsőség
Istené kegyelméért, amellyel hitet ad nekünk az örök életben.
Az élet vágyát olyan
életvitelnek kell kísérnie, ami a legfontosabbat helyezi előtérbe, és élvezni
tudja az életét úgy, ahogy van. Ideje napirendünket úgy alakítani, hogy Istent,
a családot és a szomszédokat helyezzük előtérbe, hiszen tudjuk, ahogy mindennel,
az időnkkel is el kell számolnunk.
„Uram, tudom, hogy fontossági sorrendet kell felállítanom
életemben. Ehhez valóban nagy szükségem van a segítségedre, vezetésedre és
irányításodra. Ámen”
Alijofran
Brandao
a Brazil Közép-nyugati Unió titkára
a Brazil Közép-nyugati Unió titkára
Dél-amerikai
Divízió
92. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 18. és 19. fejezeteihez (április
30-május 6.).
Amikor gyerek voltam, a
szüleim úgy döntöttek, hogy jobban megismerik az embereket a kis
gyülekezetünkben. Ábécésorrendben végigmentek a gyülekezeti névsoron, és
meghívták a családokat hozzánk, amíg mindannyian nem voltak nálunk szombati
ebéden. E tapasztalaton keresztül tanultam meg a vendégszeretet adományát –
köszöntöttem az otthonunkban az élet valamennyi területéről származó embereket,
és közben megfigyeltem őket. Az egyik szombaton egy olyan látogatónk volt, aki
az autójában élt. Őt is meghívtuk, hogy csatlakozzon hozzánk ebédre. Elbűvölő
hölgy volt, és sok tapasztalatot osztott meg a vándoréletről az Amerikai
Egyesült Államok területén. Tett egy megjegyzést is, ami örökre velem marad:
„Isten mindig gondoskodott valamennyi szükségletemről.”
Elizeus egy olyan
próféta volt, aki mindenfelé utazott, és az otthon érzését csak akkor
tapasztalta meg, ha a családok ajtót nyitottak neki, és üdvözölték, hogy üljön
velük az asztaluknál és aludjon az ágyukban. Néha elképzelem, mennyire
piszkosnak és éhesnek nézhetett ki, amikor megérkezett egy-egy városhoz, de
azok számára, akik nyitott szívvel fogadták, áldás lett a társasága.
Mások életére felemelő
hatást tenni a személyes gondoskodással – ez az egyik módja annak, hogy a föld
valódi sója legyünk, ami elvegyül, hogy a világot átitassa Isten szeretetével.
Julie Hill Alvarez
Placerville hetednapi
adventista gyülekezet
California, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése