Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 20. fejezet 668. nap
"Amikor Naamán meglátta, hogy fut utána, leugrott a
kocsijáról, elébe ment, és ezt kérdezte: Jól vagytok? Az így felelt: Jól."
Ekkor Géházi előre megfontoltan hazudott. "De uram ezt az üzenetet küldi:
Éppen most érkezett hozzám két prófétatanítvány az Efraim hegyvidékéről. Adj
nekik egy talentum ezüstöt és két rend ruhát. Naamán ezt mondta: Kérlek, fogadj
el két talentumot! Így unszolta őt. Majd bekötött két talentum ezüstöt két
zacskóba, és két rend ruhával együtt" szolgákat bízott meg, hogy vigyék a
kincset.
Amikor Géházi Elizeus otthonához közeledett, elbocsátotta a
szolgákat, majd pedig elrejtette az ezüstöt és a ruhákat. Ezután "...bement,
és ura elé állt", és hogy elkerülje a dorgálást, újból hazudott. A próféta
érdeklődésére: "Honnan jössz, Géhazi?" ezt válaszolta: "Nem járt
a te szolgád sehol sem."
Ezután jött a szigorú ítélet, jelezve, hogy Elizeus mindent
tud. "Nem igaz! Az én szívem ott járt, amikor az az ember leszállt a
kocsiról, és eléd ment - mondta -. Hát annak az ideje van most, hogy ezüstöt
szerezz, és ruhákat, olajfákat és szőlőket, juhokat és marhákat, szolgákat és
szolgálókat végy? Ragadjon rád és ivadékodra Naamán bélpoklossága örökre!"
A vétkes férfit gyorsan utolérte a büntetés. Géházi "poklosan ment ki
előle, mint a hó.".
Mai Bibliai szakasz: Prédikátor
11
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Salamon, a Prédikátor
könyvének szerzője miután annyi örömön és bánaton ment keresztül, idős korában
megkérdezi: mi jót kapunk az élettől? Ugyanazt tükrözi az ő élete is, amit a
többi emberé is, akik kétségbeesetten keresik a magyarázatokat, próbálják
megérteni a valóságot.
A 11. fejezetben
az 5. versen van a hangsúly, ahol azt olvassuk, hogy „azonképpen nem tudod az Istennek dolgát, aki mindeneket cselekszik.”
A hatodik versben Salamon ezt mondja: „mert
nem tudod, melyik jobb, ez-é vagy amaz, vagy ha mind a kettő jó lesz
egyszersmind.” A 8. versben hozzáteszi: „Mert
ha sok esztendeig él is az ember, mindazokban örvendezzen; és megemlékezzék a
setétségnek napjairól, mert az sok lesz. Valami eljövendő, mind hiábavalóság.”
Az angol fordításban a
12. fejezet első két verse is még a 11. fejezethez tartozik. Ezért tárgyaljuk a
jelen olvasmányban ezt a két igeverset is. A 12. fejezet első versében Salamon
felszólít minden fiatalt, hogy legyenek boldogok, és örüljenek a szívükben,
amíg fiatalok. Ha a szívüket követik az nem baj önmagában, de mindvégig
tudatában kell lenniük, hogy bármit is tesznek, végül Isten fogja megítélni
őket.
Az üzenet a mai nap
számára, hogy használjuk az Istentől kapott ajándékokat. Kamatoztassuk őket
amennyire lehet, szolgáljunk velük és osszuk meg másokkal. Emberi hiba, hogy
mindig csak azt az eredményt várjuk, amire vágyunk. Isten felhívja erre a
figyelmünket: „Miképpen hogy nem tudod,
melyik a szélnek útja, és miképpen vannak a csontok a terhes asszony méhében;
azonképpen nem tudod az Istennek dolgát, aki mindeneket cselekszik.”
Isten arra kér minket,
alázzuk meg magunkat az Ő hatalmának műve láttán. Ne nézzük a bajokat és a
látszólagos akadályokat, miközben lehetőségünk van arra, hogy az Ő munkáját
végezzük. Úgy kell a problémákra tekinteni, mint lehetőségekre, melyekkel a
hitünket tudjuk erősíteni.
Végezetül Salamon a
fiatalokhoz intézi szavait: „Vesd el a haragot
a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a
hajnal hiábavalóság.” Az egyetlen mód, hogy felülkerekedjünk a haragunkon,
ha átadjuk az életünket Jézusnak. Ha a kereszten függő Jézusra gondolunk, akkor
az a szeretet minket is betölt, így szerethetjük azokat, akik bántanak minket.
Tudnunk kell, hogy
Isten keze irányít mindent. Ezért hittel járjunk és ne kérdőjelezzük meg Isten
bölcsességét és jóságát. Az Ő karjában biztonságra lelhetünk.
„Szerető Istenünk, segíts, hogy hitben járhassunk, és
mindent megtegyünk, amit megtehetünk, miközben bízunk a szeretetedben és
erődben!
Ámen.”
Luis Martínez
a Paraguayi Gyülekezetek Uniójának titkára
Dél-amerikai Divízió
93. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 20. fejezetéhez (április
május 7-13.).
Csak úgy mint Naámán
esetében, az életemben volt olyan szakasz, amikor nem voltam hívő, sőt,
méltóságomon aluliként gondoltam rá. De jelen volt egy „kislány” az életemben,
aki, miközben súlyosan kínzott a lelki bélpoklosság, a világegyetem Istenéhez
vezetett minket. Reménytelennek éreztem magamat, és kétségbeesetten kutattam
Isten után. Ugyanakkor, csak úgy, mint Naámán, én is büszkén közeledtem
Istenhez, és azt vártam tőle, hogy úgy állítson szolgálatba, ahogyan én akarom.
Eleinte megdöbbentem és visszahőköltem Isten hitre és alázatosságra történő
hívásától.
Arra jöttem rá, hogy
Isten orvossága a lelki bélpoklosságomra ugyanaz, mint a Naámáné: Isten
kegyelme szerint cselekedni a hitben és meggyógyulni. Bár nem volt olyan
tűzijáték, mint amit először vártam, Isten ajándéka szeretet és remény
szikráját élesztette fel bennem. Az örömtől elragadtatva vissza akartam adni
Istennek valamennyit az új életből, amiben részesített. Ugyanakkor, kényelmetlennek
érezvén Isten bámulatos szeretetét, csorbítottam ajándéka értékén azzal, hogy
ragaszkodtam hozzá, hogy jócselekedetekkel megfizessem az árát.
Isten ítélete Géházi
önző cselekedete felett figyelmeztetést jelent számunkra, hogy Isten ajándéka
ennyi csak: ajándék. Isten soha nem akarta, hogy megpróbáljuk kiérdemelni vagy
megvásárolni az ajándékát, a megváltás és kibékítés ajándékát, amelyért Jézus
már megfizetett. És mégis, Géházi kapzsisága ellenére, Naámán énekelve tért
vissza, Jahvét, az ő Gyógyítóját dicsőítve, Őt, aki meggyógyít, és maga a
gyógyír a mi bűneinkre.
Joseph Washburn
ARISE Intern
Storyline Adventist
Church
Eugene, Oregon USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése