Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 22. fejezet 684. nap
Isten végtelenül türelmes. Elcsodálkozunk ezen a
hosszútűrésen, ha arra gondolunk, hogy állandóan megsértjük szent
parancsolatait. A mindenható Isten fékezi saját magát, de kétségkívül meg fogja
büntetni a gonoszokat, akik oly vakmerően dacolnak a Tízparancsolat jogos
követelményeivel.
Isten próbaidőt ad az embernek; de Isten türelmének határa
van és büntetése elkerülhetetlen. Az Úr hosszú ideig elnéző az emberekkel és a
városokkal. Irgalmában figyelmezteti, hogy a menny haragjától megmentse őket.
De eljön az idő, amikor már nem hallgatja meg az irgalomért könyörgőket, és
elpusztítja az igazság világosságát állandóan visszautasító lázadókat, mert
könyörületes velük és azokkal is, akiket befolyásolnának példájukkal.
Közel van az idő, amikor olyan gyötrelem lesz a világon,
amelyet emberi balzsam nem tud gyógyítani. Isten visszavonja Lelkét. Tengeren
és szárazon egyik katasztrófa a másikat éri nagy gyorsasággal. Mily gyakran
hallunk emberéletben és anyagiakban nagy áldozattal járó földrengésekről és
tornádókról, a tűz és víz pusztításairól! Ezek az elemi csapások látszólag a
természet megzavart, rendellenes erőinek szeszélyes kitörései, amelyeket az
ember nem tud befolyásolni. Belőlük azonban Isten szándékát olvashatjuk ki.
Ezek is oly eszközök, amelyekkel rá akarja ébreszteni az embert a veszélyre.
Isten szolgáit a nagy városokban ne csüggessze el a
gonoszság, jogtalanság, istentelenség, amellyel szembe kell nézniük, miközben a
megváltás örömhírét igyekeznek hirdetni. Az Úr ezeket a munkásokat ugyanazzal
az üzenettel bátorítja, mint amelyet Pál apostolnak adott az elvetemült
Korinthusban: "Ne félj, hanem szólj és ne hallgass: mert én veled vagyok,
és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert sok népem van ebben a
városban" (ApCsel 18:9-10). A lelkek megmentésén fáradozók ne felejtsék
el, hogy jóllehet sokan nem fogadják meg Isten Igéje tanácsait, de nem az egész
világ fordul el a menny világosságától és igazságától; nem mindenki fordít
hátat, amikor a türelmes, elnéző Megváltó hívja. Minden városban, ha bűnnel és
erőszakossággal van is tele, sok olyan ember van, akik megfelelő tanítással
Krisztus követőivé válhatnak. Ezreket lehet így a megmentő igazsággal elérni, és
Krisztusnak mint személyes Megváltójuknak elfogadására késztetni.
"Lelkem drága Jézusa,
Hozzád hajt a félelem,
Míg tombol a vad tusa
S nő a vész a tengeren.
Rejts el, rejts el, itt ne hagyj,
Míg eláll a fergeteg;
Biztonságos révet adj,
S majd fogadd el lelkemet!"
(Wesley Charles, 1740).
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
7
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Júda királya, Akház
inkább szövetséget kötött Asszíriával, mint hogy bízott volna abban, hogy Isten
megoltalmazza az országát. Mivel ellenezték, hogy Asszíria megvesse lábát
Júdában, Izrael királya és Szíria királya egyesítették erőiket (1. vers), és
háborút indítottak Akház ellen, és azt tervezték, hogy saját jelöltjüket
állítsák királynak Júdában (6. vers). Júda népe remegett a félelemtől, akárcsak
az erdő fái reszketnek az erős szélben (2. vers).
Ézsiás ezt az üzenetet
vitte a rettegő népnek: „Ne félj, ne
lágyuljon meg a szíved!” (4. vers). Habár az üzenet szabadulást hirdetett
Szíria és Izrael királyaitól (7-9. vers), a fejezet mégis annak leírásával
zárul, hogy a jövőben még bajt fognak okozni az asszírok (17-25. vers).
Megdöbbenünk azon,
mennyire nem volt hite Akház királynak. Ézsaiás megfeddi hitetlenségéért (9.
vers), és arra szólítja fel, kérjen jelt Istentől (11. vers). Akház azonban így
gondolkodott magában: „Semmiképpen! Már eldöntöttem, mit teszek!”
Vajon mi mennyire
különbözünk Akháztól? Megtanultunk már teljes szívvel bízni az Úrban (Péld
3:5)? Jeruzsálem népéhez hasonlóan a mi életünkben is vannak olyan dolgok, amik
miatt reszketünk a félelemtől? Talán a nyomorúság ideje? Az üldöztetés? Családi
gondok, egészségügyi vagy anyagi jellegű problémák? Vajon a tragédia és
veszteség idején nem adja Isten jelét az Ő szeretetének? Nem látunk semmi okot
a reményre?
De igen! Halleluja! Az
eljövendő Messiásba vetett teljes bizalommal szól Ézsaiás: „Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül
fiat, s nevezi azt Immánuelnek” (14. vers). Velünk az Isten! Jézus a menny
legcsodálatosabb jele! Ő ígérte nekünk: „ímé
én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:20). „E világon nyomorúságtok lészen; de
bízzatok: és meggyőztem a világot” (Jn 16:33). „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek… ismét eljövök” (Jn 14:1-3).
„Az előttünk levő küzdelemben újabb, nem sejtett akadályokra
számíthatunk; azonban akár a múltra, akár pedig az eljövendőre tekintünk,
bátran mondhatjuk: »Mindeddig megsegített
minket az Úr!« - »És életeden át
tartson erőd!« (5Móz 33:25). A ránk várakozó megpróbáltatások nem fogják
erőnket felülmúlni. Dolgozzunk ott, ahol alkalom kínálkozik, abban a biztos
tudatban, hogy a megpróbáltatások arányában kapunk erőt.” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 95. oldal.)
Bizony, jövel Uram, Jézus!
Lloyd és Sheila Schomburg
95. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 22. fejezetéhez (május 21-27.).
Jónás és a nagy hal
régi ismerős története nem csak gyerekek számára szolgál csodálatos
történetként, hanem figyelmeztető történetként is azok számára, akik az utolsó
időkben élnek. Isten a küszöbönálló katasztrófáról figyelmeztetést adott Ninive
számára, de kegyelmes lehetőséget is biztosított a bűnbánat, megbocsátás és
ítélet alóli felfüggesztés számára.
Ellen White
szemléletesen összehasonlítja Ninive állapotát, csak úgy mint a hajdani
Izraelét, a mostani generációnkbeli világ állapotával, figyelmeztetésül a
hamarosan bekövetkező pusztításra. Ebben az esetben azonban nem lehet az
ítéletet felfüggeszteni, hiszen a pusztítás közvetlenül megelőzi a végidőt,
ahogyan ismerjük azt. Ugyanakkor, ahogyan a szerető és bölcs Urunk
kiterjesztette könyörületességét Ninive lakosai számára, gondoskodott hűséges népéről
is, akik az egész világ elpusztulását látni fogják. Gondoskodni fog minden
egyes bűnbánó lélekről, amelyik benne bízik, befedvén őket igazsággal és
védelemmel az elképzelhetetlen káosszal és végső romlással szemben. Akár túléli
majd valaki a népéből a gonosz végső támadását, akár elalszik Krisztusban, amíg
visszatér, végül nem fog különbséget jelenteni. Mert mindkét hűséges csoport
számára örök életet ígért Isten, Ő vele és újra egyesítve a szeretteinkkel,
elképzelhetetlen csodákkal és a bűn lezárásával a világegyetemben.
Eileen Van Tassel
Gyülekezeti vén és
gyásztanácsadó, Riverside hetednapi adventista gyülekezet
Washougal, WA USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése