Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 21. fejezet 673. nap
Amint a szíriai katonák csapata merészen nyomult előre, mit
sem tudva a láthatatlan mennyei seregekről, "imádkozott Elizeus az Úrhoz:
Verd meg ezt a népet vaksággal! Meg is verte őket vaksággal Elizeus kérése
szerint. Elizeus akkor ezt mondta nekik: Nem ez az az út, és nem ez az a város.
Jöjjetek utánam, majd én elvezetlek benneteket ahhoz az emberhez, akit kerestek.
És elvezette őket Samáriába.
Samáriába érkezve így szólt Elizeus: Uram, nyisd ki a
szemüket, hogy lássanak! Az Úr megnyitotta a szemüket, és akkor látták, hogy
Samária közepén vannak. Amikor Izráel királya meglátta őket, ezt kérdezte
Elizeustól: Megölessem-e őket, atyám? Ő így felelt: Ne ölesd meg! Meg szoktad-e
öletni azokat, akiket foglyul ejtesz kardoddal vagy íjaddal: Adj nekik kenyeret
és vizet, hadd egyenek és igyanak, azután menjenek el urukhoz. Nagy lakomát
rendezett tehát nekik, és miután ettek és ittak, elbocsátotta őket. Azok pedig
elmentek urukhoz" (2Kir 6).
E történet után a szíriaiak egy ideig nem támadták Izráelt.
Később azonban a célratörő Hazáel király erélyes irányítása mellett a szíriai
seregek körülvették Samáriát és megostromolták. Izráel soha nem került olyan
szorult helyzetbe, mint akkor. Isten megbüntette az atyák vétkeit a fiaikban és
a fiak fiaiban. A hosszúra nyúlt éhínség borzalmai elkeseredett intézkedésre
késztették a királyt, amikor Elizeus megjövendölte, hogy másnap megszabadulnak.
A következő nap virradatakor "az Úr azt tette, hogy az
arám táborban harci kocsik, lovak és nagy haderő robogását hallották..." A
szíriaiakat elfogta a félelem "...futásnak eredtek alkonyatkor, otthagyva
sátraikat, lovaikat, szamaraikat, a tábort, ahogyan volt, és futva mentették
életüket." Meg sem álltak addig, amíg át nem keltek a Jordánon.
Mai Bibliai szakasz: Énekek
éneke 4
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A 4. fejezet (és az 5.
fejezet első verse) Salamonnak és menyasszonyának esküvői szertartását mutatja
be. Csak ebben a fejezetben nevezi Salamon a lányt jegyesének. (4:8-12 és 5:1).
Mind a menyasszony, mind a vőlegény túláradó dicsérettel írja le szerelmese
szépségét, itt is és később az Énekek énekében is (4:1-7; 8-15; 5:10-16; 6:4-10;
7:1-9), ami hasonlít a modern szíriai, vidéki esküvők dicsérő énekeire. A
szeretett lény szépségének kölcsönös leírása nemcsak a külső, fizikai
szépségről szól, hanem a szerelmesek elismerésre méltó jellemvonásait is
méltatja. Salamon menyasszonyáról szóló leírására: „Mindenestől szép vagy,
én mátkám, és semmi szeplő nincs benned!” (7. vers). Pál apostol erre az
igére utal vissza Krisztus menyasszonyáról, az egyházról adott jellemzésében
(Ef 5:27).
A 12. versben használt
kép, a „bezárt kert” a szüzességre utal. Azt jelzi, hogy az esküvő idején a
menyasszony még szűz. Az Énekek énekében a szerelmesek között csak a házasság
szent szövetségében jön létre szexuális kapcsolat. Ez a vers a házasság előtti
szexuális önmegtartóztatás megerősítése.
A 4. fejezet 16. és az
5. fejezet 1. verse az egész Ének énekének középpontja és csúcspontja, azonos
számú verssorokkal. A menyasszony
meghívja itt a vőlegényét (Salamont), hogy részesüljön kertjének (amely már az
övé is) gyümölcseiből (16. vers), és a vőlegény elfogadja a meghívást (5:1). Ez
a megfelelője a nyilvános szövetségkötési szertartásnak, a házassági
fogadalmaknak, és a menyasszony meghívásának, amit a vőlegény elfogad, hogy
szívesen teljesítsék ki házassági fogadalmukat a szexuális egységgel is. Az 5:1
befejező versében határozott hangon maga Isten adja áldását a házassági
szövetségre, ahogyan jelenlétével megáldotta és szentesítette az első esküvőt
is az Édenkertben (1Móz 2:22-24).
„Drága Urunk,
fiataljainkért imádkozunk, hogy tiszták maradjanak, és őrizzék meg magukat
leendő házastársuknak. Köszönjük Istenünk, hogy jóváhagyod a házasságon belüli
szexuális élet szépségét. Ámen.”
Richard
M. Davidson
94. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 21. fejezetéhez (május 14-20.).
Elizeus élete
rendkívüli példa Isten népe számára arra, hogy hogyan gondoskodik Isten
azokról, akik teljesen megbíznak benne. Egyik ilyen eset a 2 Királyok 6. Amikor
a szír király megkísérelte megölni Elizeust, Isten tekintélyes angyali
hadseregről gondoskodott, amelyet a szolgáló csak azután látott, hogy Elizeus
imádkozott, hogy nyíljanak meg a szemei.
Isten megvédi az ő
hűséges szolgáit: „Amikor Isten népe nehéz helyzetbe jut, és látszólag nincs
menekvés számára, egyedül az Úrban bízzon!” (Próféták és királyok. Budapest,
1995, Advent Kiadó, 161. o.) Amikor Istent szolgáljuk, Sátán mindent be fog
vetni, hogy kedvünket szegje. Elizeus nyugodt maradt még ilyen támadások
mellett is. Teljes egészében az Úrban bízott, aki megmentette őt egy nagyszerű
csodával, amely megvédte a szolgálóját.
Te kiben bízol? Mitől
függsz? A pénztől, önmagadtól, saját erődtől, vagy valami mástól? Szolgáljuk
Istent teljes szívünkkel. Szembenézhetünk bajjal és veszéllyel, de Isten
megígérte, hogy gondoskodik gyermekeiről, ha teljesen benne bíznak. A Zsoltárok
50:15 szerint: „És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak
téged és te dicsőítesz engem.”
Christoph Till
önkéntes bibliamunkás
Riease Hetednapi
Adventista Egyház
Németország
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése