Higgyeztek az Ő prófétáinak - június 5 - SZERDA - Ruth 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 33. fejezet 1423. nap

A munka áldás, nem átok. A tétlenség lerontja az istenfélő lelkületet és megszomorítja Isten Lelkét. Az állóvizű mocsár undort kelt; ellenben a tiszta folyóvíz egészséget és derűt áraszt a földön. Pál tudta, hogy akik a testi munkát elhanyagolják, csakhamar elgyengülnek. Oktatni akarta a fiatal evangélistákat, hogy kezük munkája által, izmaik és inaik gyakorlásával erősödnek meg. Így lesznek képesek elviselni azokat a küzdelmeket és nélkülözéseket, melyek az evangélizálás munkája közben várnak rájuk. Tudatában volt, hogy tanításai veszítenének erejükből, elevenségükből, ha szervezetét egyenletesen és kellőképpen nem foglalkoztatná.

A resteknek nélkülözniük kell azt a felbecsülhetetlen értékű tapasztalatot, amelyet a mindennapi élet kötelességeinek teljesítése nyújt. Nem kevesen, hanem az emberek ezrei élnek a világon és csak fogyasztják azokat az áldásokat, amelyeket Isten irgalma áraszt reájuk. Elfeledkeznek arról, hogy az Úrnak a rájuk bízott javakért hálaáldozatot hozzanak. Elfelejtik, hogy a nekik kölcsönzött tálentumok bölcs felhasználása által egyszersmind termelők is legyenek. Ha megértenék, hogy Isten milyen munkát kíván tőlük, mint segítőtársaitól, akkor nem vonakodnának a felelősség terhétől.

Fiatal emberek hasznavehetősége, akik úgy érzik, hogy Isten a prédikátori tisztségre hívta el őket, nagyrészt attól függ, hogy miként kezdik meg munkájukat. Akiket Isten hithirdetőkül választott ki, azok magasztos elhivatásukról bizonyságot is fognak szolgáltatni; tőlük telhetőleg igyekezni fognak, hogy tehetséges munkásokká fejlődjenek. Olyan tapasztalatokat igyekszenek szerezni, melyek alkalmassá teszik őket a tervezésre, a szervezésre és a kivitelezésre. Méltányolva elhivatásuk szentségét, igyekeznek önfegyelem által Mesterükhöz mindinkább hasonlóvá válni; jóságát, szeretetét és igazságát kinyilatkoztatni. És miközben komolyan törekszenek a rájuk bízott tálentumokat kamatoztatni, segítse őket a gyülekezet - értelmes módon.

Azonban ne mindenkit bátorítsunk, aki úgy érzi, hogy a prédikátori tisztségre hivatott, hogy úgy a maga, mint családja részére állandó támogatást igényeljen a gyülekezettől. Közelfekvő a veszély, hogy egyeseket - tapasztalatok híján - hízelgés és helytelen dicséret által elkényeztetnek. Ezek azután elvárják a teljes támogatást, anélkül, hogy a maguk részéről komolyabban fáradoznának. Azokat az anyagi javakat, melyek Isten műve fejlesztésére folynak be, nem szabad olyan férfiakra költeni, akik csak azért akarnak prédikálni, hogy támogatást kapjanak és így valósítsák meg önző céljukat: a kényelmes életmódot.

Azok a fiatal emberek, akik a prédikátori hivatásban óhajtják tehetségüket értékesíteni, szívleljék meg azokat a tanításokat, melyeket Pál apostol példaadása nyújt Thessalonikában, Korinthusban, Efézusban és másutt. Noha kiváló szónok volt, és Isten rendkívüli munkára választotta ki, mégsem tartotta megalázónak a testi munkát és sohasem szűnt meg áldozatot hozni azért az ügyért, amelyet szeretett. A korinthusiakhoz így ír: "Mindezideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, bujdosunk is. Fáradozunk is tulajdon kezünkkel munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, békességgel tűrjük." (1. Kor. 4, 11. 12.)

Mai Bibliai szakasz: Ruth 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ruth+4&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ruth+4&version=NT-HU

Bár Mózes ötödik könyve 25:7-10 azt a szégyen-szertartást írja le, ami akkor volt esedékes, ha egy közeli hozzátartozó nem akarta elvenni az elhunyt személy feleségét, Boáz azonban nemesen cselekszik ebben az helyzetben. Udvariasan elkéri a rokon saruját, hogy ezzel pecsételje meg az egyezséget. Ahelyett, hogy a közeli rokont „a saruját lehúzó”-nak nevezné el, a történet – igen tapintatosan – nem említi az illető nevét, hogy ezzel is Isten vezetése kerüljön előtérbe a döntésben. Urunk jósága nem munkálja senki kárát!

A történet kimenetele két okból is egyedi. Először is, Ruth gyermekének születésekor az asszonyok Naominak gratulálnak. Ez csak addig tűnik furcsának, míg eszünkbe nem jut, hogy az elbeszélés az ő keserű reménytelenségével kezdődött. Erre a történetre éppúgy illene a Naomi könyve megnevezés is!

Másodszor, az árpa bőséges aratásának előképe, ami az előző fejezetek végén újra és újra feltűnik, itt teljesedik be, hiszen utód születik Dávid vérvonalába. Ez pedig Krisztushoz, a mi Urunkhoz vezet – ahogy azt mindenki tudja, aki tanulmányozta már a próféciákat. A szerelmes mesék „boldogan éltek, míg meg nem haltak” befejezésétől eltérően Ruth története az eljövendő Messiás ígéretével bátorítja az olvasó lelkét. Egy novella sem végződik az irodalomban ilyen izgalmasan, vagy éppen – a prófécia ígérete feletti – ekkora örömujjongással!

Jan Haluska

200. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  33. fejezetéhez (május június 2-8.).

Voltál valaha olyan helyzetben, hogy „jogod” volt valamit megtenni, birtokolni, vagy valahogyan érezni, azonban a nagyobb jó érdekében lemondtál „jogodról”? Lelkipásztorként Pálnak joga volt ahhoz, hogy anyagilag támogassák a gyülekezetek. Azonban azért, hogy a kézzel végzett munka méltóságát népszerűsítse és megakadályozza azt, hogy félreértsék a motivációját, Pál úgy döntött, hogy lemond erről a jogról, és felhasználja sátorkészítő szakmáját.

Pál munkaereje az egyházban Jézus döntésére emlékeztet, hogy lemond „jogáról” egy nagyobb és magasabb cél érdekében, a megváltásunkért. Bár Jézus egyenlő volt Istennel és az Istennel megegyező jogai, előjogai és kiváltságai voltak, mégis, amíg a földön járt, úgy döntött, lemond ezekről. Maradhatott volna az angyalok társadalmában, mégis úgy döntött, maga mögött hagyja ezt. Úgy döntött, megalázza magát, hogy olyan halált haljon, amilyet nem kellett volna neki, hogy mi élhessük azt az életet, amit nem érdemlünk meg.

Milyen jogokról kell lemondanunk egy magasabb cél és a nagyobb jó érdekében? Megengedtük-e Jézus szeretetének és szelídségének, hogy beáramoljon a szívünkbe azért, hogy lemondhassunk róluk? Pál és Jézus példája ösztönözzön minket arra, hogy úgy döntsünk, lemondunk róluk egy nagyobb és magasabb cél érdekében.

Gabrielle da Silva

Hartland Főiskola

Rapidan, Virginia, USA

Fordította Gősi Csaba