Higgyeztek az Ő prófétáinak - június 22 - SZOMBAT - 1 Sámuel 17

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 37. fejezet 1440. nap

Az utasok Milétusból "egyenesen haladva Kóusba érkezének, másnap pedig Rhódusba és onnét Peturába", Kis-Ázsia délnyugati partjára és miután ott "találtak egy hajót, mely Fenicziába méne által, abba beülvén, elhajózának." Tirusban, ahol a hajó kikötött, találtak néhány tanítványt, akiknél hét napig időzhettek. Ezek a tanítványok, akiket a Szentlélek figyelmeztetett azokra a veszélyekre, melyek várnak Pálra, kérték az apostolt, "hogy ne menjen fel Jeruzsálembe." Az apostolt azonban sem a szenvedéstől, sem a bebörtönöztetéstől való félelem nem tudta szándékától eltéríteni.

A hét végén, melyet Pál Tirusban a testvéreknél tölthetett, valamennyien, feleségükkel és gyermekeikkel együtt, elkísérték a kikötőig, ahol, mielőtt hajóra szállt volna, mindannyian a parton térdre estek és imádkoztak; Pál őérettük és ők Pálért.

Az utasok azután folytatták útjukat dél felé és eljutottak Czézáreába; "és bemenvén a Filep evangélista házába, ki ama hét közül való vala, ő nála maradtak." Pál itt néhány zavartalan, boldog napot töltött; az utolsókat, melyeket - hosszú időre - még teljes szabadságban élvezhetett.

Mialatt Pál Czézáreában időzött, "alájöve egy Júdeából való próféta, név szerint Agabus. És mikor hozzánk jött, vevé Pálnak az övét, és megkötözvén a maga kezeit és lábait, monda: Ezt mondja a Szent Lélek: a férfiút, akié ez az öv, ekképpen kötözik meg a zsidók Jeruzsálemben, és adják a pogányoknak kezébe."

Majd így folytatja Lukács: "Mikor pedig ezeket hallottuk, kérők mind mi, mind az oda valók, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe." Pál azonban nem akart a kötelesség útjáról letérni. Követni akarta Jézust, ha kellett, még a börtönbe és a halálba is. "Mit míveltek" - kiáltotta nékik - "sírván és az én szívemet kesergetvén? mert én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézusnak nevéért." A testvérek miután látták, hogy fájdalmat okoznak neki, anélkül, hogy szándékától eltéríthetnék, felhagytak sürgetésükkel és csak ennyit mondtak: "Legyen meg az Úrnak akaratja."

A Czézáreában töltött rövid látogatás csakhamar véget ért. Pál és társai, néhány testvér kíséretében, elindultak Jeruzsálembe; azonban ólomsúllyal nehezedett mindannyink lelkére a közeljövő veszélyének előérzete.

Az apostol még sohasem közeledett ilyen szomorú szívvel Jeruzsálem felé, mint most. Tudta, hogy csak kevés barátot, de annál több ellenséget talál ott. Közeledett a városhoz, amely elvetette és megfeszítette Isten Fiát; amely fölött az Isten haragjának fellegei gyülekeztek. Amikor arra gondolt, hogy milyen keserű előítélettel viseltetett Krisztus követőivel szemben, mélységes részvétet érzett elvakult honfitársai iránt. És mégis, milyen kicsiny volt a reménye, hogy segíthessen rajtuk! Ugyanaz a vak gyűlölet gyulladt most fel kimondhatatlan erővel az egész nép lelkében, ő iránta, mint amely egykor saját szívében lángolt.

Még saját hittestvéreinek részvétére és támogatására sem számíthatott. A megtéretlen zsidók, akik oly szorosan a sarkában voltak, nem mulasztották el, hogy személyesen, valamint levélileg a lehető legrosszabb híreket terjesszék róla és munkájáról Jeruzsálemben. Sőt még néhány apostol és vén is készpénznek vette ezeket a híreket, anélkül, hogy megkísérelte volna megcáfolni azokat, avagy az esetleges ellentétet kiegyenlíteni.

Azonban, a csüggesztő körülmények ellenére, az apostol mégsem esett kétségbe. Remélte, hogy az a Hang, mely szívéhez szólott, érinteni fogja honfitársai szívét is, és a Mester, kit tanítványtársai szerettek és szolgáltak, összeköti szívüket az övével, egységes odaadásra az evangélium munkájában.

Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 17

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel+17&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel+17&version=NT-HU

Úgy hiszem, hogy Sámuel első könyvének 17. fejezete tartalmazza a Biblia egyik legjobban ismert történetét. Dávid legyőzi Góliátot. Gyakran, amikor felidézzük ezt a történetet, hajlamosak vagyunk csak Góliát hatalmas termetére összpontosítani, és ezt jó okkal tesszük. Ő volt a filiszteusok bajnoka (ami azt jelenti, hogy mindig megnyerte a csatáit), és néhány becslés szerint 2,7 méter magas volt, valamint a páncélzat, amit viselt, körübelül 90 kilogrammot nyomott. Hihetetlen, hogy Dávid, aki egyértelműen fiatal volt, ki mert állni ez ellen az óriás ellen!

De vizsgáljuk meg ezt a történetet egy kicsit mélyebben! Góliát kihívta maga ellen Izrael seregét, ami azt jelenti, hogy kihívta maga ellen Izráel élő Istenét. És minden reggel és este megtette negyven napon keresztül, amíg Isten elküldött egy szabadítót. A szabadító, akit Isten elhívott, egy ifjú volt, aki egy darab kővel megcélozta az óriás homlokát, és leterítette Góliátot.

Lukács evangéliuma 4. fejezetének 2. verse arról számol be, hogy Szabadítónkat az ördög negyven napig kísértette. Érdekes, hogy a három kísértés esetében, ahol a negyven nap végén Krisztus felülkerekedett és győzedelmeskedett, minden kísértésben szerepelt kő. (Kő kenyér ellen, egy hegynyi kő, ami a világ dicsőségét szimbolizálja Isten tisztelete ellenében, a biztonság, hogy ne üsse meg a lábát egy kőben, a büszkeség ellen – minden egyes kísértés Isten jóságával való visszaélésen alapul.) Mégis, mint az Élő kő, Krisztus, Isten testté lett Igéje (Jn 1:14), a szegletkő (Ef 2:20) nem élt vissza Isten jóságával, és legyőzte sátánt annak teljes seregével együtt, így teremtette meg annak lehetőségét, hogy megkapjuk a győzelmet minden Góliát felett. 

Dávidot nem ingatta meg a világi gazdagság lehetősége, bátyjai rosszindulata vagy irigysége, Izrael népének képmutatása, vagy Góliát bűnös, gúnyolódó beszéde. Csak egyetlen szenvedély hajtotta: be akarta bizonyítani az egész világ előtt, hogy még mindig van egy Istene Izráelnek, akivel nem lehet dacolni! Nem a kőben bízott, amit a kezében tartott, hanem az Élő Kőben, Isten Igéjében.

„Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigykedést, és minden rágalmazást. Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek; Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr. Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz, Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül.” (1Pt 2:1-6)

Miben bízunk ma? Világi óriásokban,vagy az élő Kőben?

Melodious Echo Mason

202. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  36-37. fejezeteihez (június 16-22.).

A mai fiatalok, különösen a fiatal lelkészek számára az egyik legnagyobb szükséglet, hogy legyen példaképük. Pál apostol, a Krisztussal való drámai találkozó által a keresztény egyház nagy ellenségéből olyan emberré formálódott át, akinek a példáját biztonságos követni. Az ő életében egy olyan személyt látunk, akinek fájt a szíve, amikor az egyháza veszélyben volt. Az élet nem a fizetési csekkről szólt, hanem az igazságban meggyökerezett és megalapozott lelkekről, akik megingathatatlanok Jézussal való kapcsolatukban. Az ő terhe, a cselekedeteinek motivációja, a célja minden lépésben, amit tett, az volt, hogy a férfiak és asszonyok szilárdan az Uruk kezébe kerüljenek, hogy semmilyen üldözés vagy megtévesztés ne tudja kirázni őket onnan.

Tudván azt, hogy a gyülekezeti szolgálat nem lehet olyan, hogy „egy méret illik mindenkire”, Pál a különböző osztályba tartozó emberekkel mindig személyre szabottan bánt. Amikor olyanokkal találkozott, akiket körmönfont eretnekségek csaptak be szerfelett, akkor Pál gyengéd türelemmel és tapintattal élt. Amikor arcátlan hamis tanítókkal állt szemben, akiknek úgy tűnt, a küldetése, hogy darabokra szaggassák a fiatal galáciai gyülekezetet, akkor merészen és keményen dorgált. Honnan tudta, hogy hogyan és mikor milyen megközelítést alkalmazzon? Egyszerű! Időt szánt az elmélkedésre, hogy Isten előtt szót emeljen a bölcsességért, és hogy a Szentlélek erejével megteljen.

Vegyük fel mi is Pállal együtt ezt a nagyszerű munkát, hogy ezzel felkészítsünk egy népet az Úrral való békés találkozásra!

David Symons

a Hartland Főiskola hallgatója

Rapidan, Virginia, USA

Fordította Gősi Csaba