Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 33. fejezet 1421. nap
Thessalonikában az igehirdetés közben Pál nem volt teljesen
keze munkájára utalva, hogy megélhessen. Amikor később thessalonikai élményeire
hivatkozik és megköszöni a filippibeli hívők adományait, amelyekkel ottani
tartózkodása alatt támogatták, ezeket írja: "Mert már Thessalonikában is,
egyszer is, másszor is, küldtetek nékem szükségemre." (Fil. 4, 16.) Annak
ellenére, hogy ezt a segítséget kapta, a thessalonikaiaknak mégis példakép
akart lenni a szorgalomban; egyrészt, hogy senki se vádolhassa jogosan
kapzsisággal, másrészt, hogy példaadásával megfeddje azokat, akik a testi munka
felől fanatikus nézeteket vallottak.
Amikor Pál első ízben meglátogatta Korinthusi, olyan
emberek közé került, akik gyanúsan fogadták az idegenek szándékait. A
tengerparton lakó görögök tapasztalt kereskedők voltak. Ezek annyira
begyakorolták magukat a fortélyos üzleti fogásokba, hogy végül is az volt a
véleményük, hogy a haszon jelenti az üdvösséget és a pénzszerzés minden
körülmények között előnyös - akár tisztességes, akár görbe úton is. Pál ismerte
jellemvonásaikat. Nem akart tehát alkalmat szolgáltatni olyan állításokra, hogy
az evangéliumot pénzért prédikálja. Joggal követelhetett volna támogatást
korinthusi hallgatóitól, de nem élt ezen jogával, nehogy prédikátori
munkásságát és eredményességét az a jogtalan gyanú csorbítsa, hogy az
evangéliumot nyereség kedvéért prédikálja. Szerette volna a félreértés minden
alapját kiküszöbölje, nehogy üzenete veszítsen erejéből.
Korinthusba érkezése után nemsokára "egy Akvilla nevű,
pontusi származású zsidóra talált, ki nem régen jött Itáliából és feleségére
Priscillára." Ezek "azonféle mívesek valának" mint ő. Klaudius
rendeletére, hogy minden zsidónak el kell hagynia Rómát, kerültek Akvilla és
Priscilla Korinthusba, ahol mint sátorkészítők telepedtek le. Pál tudakozódott
felőlük. Amikor megtudta, hogy istenfélők és igyekeznek kerülni az őket
körülvevő helytelen befolyásokat, hozzájuk ment, "náluk marada és dolgozik
vala... Vetekedvén pedig minden szombaton a zsinagógában és igyekezék mind a zsidókat,
mind a görögöket meggyőzni." (Apcs. 18, 2-4.) Később Silás és Timótheus is
csatlakoztak Pálhoz Korinthusban. Magukkal hozták a maczedón gyülekezetek
anyagi támogatását a mű fejlesztésére.
A korinthusi hívőkhöz írt második levelében, miután ott már
egy erős gyülekezetet alapított, Pál emlékeztette őket a köztük töltött
életére. "Avagy vétkeztem-é" - kérdezte - "mikor magamat
megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hirdettem néktek az Isten
evangéliumát? Más gyülekezeteket fosztottam meg, zsoldot vévén, hogy néktek
szolgáljak; és mikor nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam terhére
senkinek. Mert az én szükségemet kipótolták a Maczedóniából jött atyafiak; és
rajta voltam és rajta is leszek, hogy semmiben se legyek terhetekre. Krisztus
igazsága bennem, hogy én ettől a dicsekvéstől nem esem el Akhája vidékén."
(2. Kor. 11, 7-10.)
Mai Bibliai szakasz: Ruth
2
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Boáz a „közeli rokon”
is megjelenik a történetben. Először abban látjuk a hitét, ahogyan munkásait
üdvözli: „Az Úr legyen veletek.” Ők
is viszonozzák a köszöntést, bizonyítva azt, hogy kapcsolatukat a kölcsönös
szeretet és tisztelet jellemzi, Isten áldásával. (A szeretetet úgy is
meghatározhatjuk, mint állhatatos törekvést arra, hogy a másik javára éljek.)
Boáz egyértelművé teszi, hogy ugyanígy nézzenek Ruthra is, mert ő is odaadóan
gondoskodik Naomiról. A Ruthért mondott imája, amelyet a 12. versben
olvashatunk, ugyanúgy jó kívánságokkal teli, mint amilyen jó szándékúak az
aratással kapcsolatos utasításai. A „szárnyak” Isten törődésére és védelmére
utalnak, és talán el tudjuk képzelni, hogy csillognak az Úr szemei a
gondolatra, hogy miként fog válaszolni az imára. Naomi arca is azonnal
felragyog azokra a hírekre, hogy Ruth hogyan töltötte a napját. A fejezet
zárásként még egyszer megemlíti az árpaaratást, felállítva egyfajta szimbolikus
ígéret-ritmust, aminek majd a történet kibontakozásakor lesz szerepe.
Jan
Haluska
200. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 33. fejezetéhez (május június 2-8.).
Voltál valaha olyan
helyzetben, hogy „jogod” volt valamit megtenni, birtokolni, vagy valahogyan
érezni, azonban a nagyobb jó érdekében lemondtál „jogodról”? Lelkipásztorként
Pálnak joga volt ahhoz, hogy anyagilag támogassák a gyülekezetek. Azonban
azért, hogy a kézzel végzett munka méltóságát népszerűsítse és megakadályozza
azt, hogy félreértsék a motivációját, Pál úgy döntött, hogy lemond erről a
jogról, és felhasználja sátorkészítő szakmáját.
Pál munkaereje az
egyházban Jézus döntésére emlékeztet, hogy lemond „jogáról” egy nagyobb és
magasabb cél érdekében, a megváltásunkért. Bár Jézus egyenlő volt Istennel és
az Istennel megegyező jogai, előjogai és kiváltságai voltak, mégis, amíg a
földön járt, úgy döntött, lemond ezekről. Maradhatott volna az angyalok
társadalmában, mégis úgy döntött, maga mögött hagyja ezt. Úgy döntött,
megalázza magát, hogy olyan halált haljon, amilyet nem kellett volna neki, hogy
mi élhessük azt az életet, amit nem érdemlünk meg.
Milyen jogokról kell
lemondanunk egy magasabb cél és a nagyobb jó érdekében? Megengedtük-e Jézus
szeretetének és szelídségének, hogy beáramoljon a szívünkbe azért, hogy lemondhassunk
róluk? Pál és Jézus példája ösztönözzön minket arra, hogy úgy döntsünk,
lemondunk róluk egy nagyobb és magasabb cél érdekében.
Gabrielle da Silva
Hartland Főiskola
Rapidan, Virginia, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen
VálaszTörlés