Higgyetek az Ő prófétáinak - december 4 - HÉTFŐ - Ézsaiás 11

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ézsaiás könyve 11 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2011&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2011&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten igazságos, bölcs vezetőt ígér, aki sikerre vezeti Izraelt. Isten azt ígéri, hogy vezetőt támaszt Dávid leszármazottjai közül, aki kivezeti Izraelt a lelki és fizikai mélységekből. Ám, ez a prófécia feltételes prófécia, ezért Izrael, mint nép életében nem valósult meg. Viszont Isten ígéretei nem vesznek el. Jézus Krisztus Isai sarja, akiben még tökéletesebben megvalósulnak ezen ígéretek. Már a jövendölésből érzékeljük, hogy ezek túlmutatnak a földi körülményeken és Izrael határain. A jövendölés teljesedik, de nem a szűken vett Izraellel, hanem az egész világot átölelő méretekben.   

2.    Isten uralma az állatvilágban is megmutatkozik. Isten kezdetben békésnek teremtette az állatokat, amelyeket a bűn szintén megrontott és elvadított. Isten uralma rájuk is hatással lesz, ismét békések és az ember barátai lesznek.

3.    Isten visszavásárolja népét. Isten összegyűjti szétszéledt népét a föld minden részéről, de békét teremt az egymáshoz közel élők között is. A bűn elválasztotta Júdát Efraimtól. Évszázadokon át éltek ellenséges viszonyban egymással, de Isten helyreállító hatalma ezt is helyrehozza. Talán, mi is tapasztaljuk ezt gyülekezeteinkben, hogy néha feloldhatatlannak tűnő feszültségek keletkeznek. Isten ugyanúgy kész segíteni, mint hajdan Izrael népe esetében.   

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki védelmezi az igazságosságot és a hűséget

b.    aki meg tudja szelídíteni a vad természetet is

c.    aki zászlót bont népe mellett és népének ellenségei ellen

d.    aki visszafordítja az irigységet és az ellenségeskedést

e.    aki a természet erőit is hadrendben állítja népe védelmére

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy áldott reménységként éljen szívében helyreállító ígérted! Adjad, hogy örömmel várja azt a pillanatot, amikor összegyűjtöd népedet abban az országban, amelyben béke és igazságosság uralkodik. Amelyben Te uralkodsz. Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 39. fejezet

39. fejezet – A nyomorúság ideje (2. rész)

Jákób a gyötrelem éjszakáján buzgón kérte Istent, hogy szabadítsa meg Ézsau kezétől (lMóz 32:24-30). Ez az éjszaka jelképezi azt a szenvedést, amely Isten népét a nyomorúság idején fogja sújtani. Jákób, aki csalással szerezte meg az Ézsaunak szánt atyai áldást, annyira megrémült bátyjának halálos fenyegetésétől, hogy életét féltve elmenekült. Hosszú évekig tartó számkivetése után Isten parancsára elindult feleségeivel, gyermekeivel és nyájaival szülőhazája felé. Az ország határához érve rémülten hallotta a hírt, hogy Ézsau egy csapat harcos élén közeledik felé, kétségkívül azért, hogy bosszút álljon. Várható volt, hogy Jákób fegyvertelen és védtelen házanépe az erőszak és öldöklés tehetetlen áldozata lesz. Aggodalmát és félelmét súlyosbította a nyomasztó önvád, mert saját bűne okozta ezt a veszélyt. Egyedüli reménysége Isten irgalma volt, és egyetlen védelme az ima. Mégis mindent megtett, hogy jóvátegye bátyja elleni bűnét, és elhárítsa a fenyegető veszélyt. Krisztus követőinek is, amikor közeledik a nyomorúság ideje, mindent el kell követniük, hogy helyes megvilágításba kerüljenek az emberek előtt; hogy eloszlassák az előítéletet, és elhárítsák a lelkiismeret szabadságát fenyegető veszélyt.

Jákób, miután családját elküldte magától, hogy ne legyenek gyötrelmének tanúi, egyedül maradva Isten elé járult. Megvallotta bűnét, és hálásan megköszönte Istennek iránta tanúsított irgalmát. Majd mélységes alázattal hivatkozott az atyáival kötött szövetségre, és azokra az ígéretekre, amelyeket Béthelben éjszakai látomásban és számkivetése földjén személy szerint Istentől kapott. Elérkezett életének válságos pillanata. Minden kockán forgott. A sötétben és a magányban tovább imádkozott. Megalázta magát Isten előtt. Egyszer csak egy kéz nehezedett a vállára. Ellenség tört életére - gondolta -, és kétségbeesett erőfeszítéssel küzdött támadójával. Amikor felhasadt a hajnal, az idegen természetfölötti erejét vette igénybe, és érintésére az erős Jákób bénultan, tehetetlenül, sírva, könyörögve kapaszkodott a titokzatos ellenség nyakába. Jákób most már tudta, hogy a szövetség angyalával küzdött. Megnyomorodott. De irtózatos szenvedése ellenére sem mondott le szándékáról. Régóta nyugtalanította, bántotta, mardosta a bűntudat. Most tudni akarta, hogy Isten megbocsátotta-e bűnét. A mennyei látogató mintha távozni készült volna. De Jákób belekapaszkodott, és áldásért könyörgött. Az angyal sürgette: "Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal!" De a pátriárka kiáltott: "Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet. " Micsoda bizalom és micsoda szívós kitartás! Ha Jákób kérkedve, önhitten követelőzött volna, nyomban megsemmisül. Ő azonban megvallotta, hogy gyenge és méltatlan, de bízott a szövetségét megtartó Isten irgalmában.

"Küzdött az angyallal, és legyőzte" (Hós 12:4). Ez a bűnös, tévedő, halandó ember bűneit megbánva, magát megalázva, akaratát feladva győzött a menny Urával vívott harcban. Remegve kapaszkodott Isten ígéreteibe, és az a szív, amely végtelenül szeret, nem tudott nemet mondani a bűnös könyörgésére. Jákób győzelmének bizonyítékául, és azért, hogy másokat is példája követésére bátorítson, nevét, amely bűnére emlékeztette, Isten olyan névre változtatta, amellyel győzelmének állított emléket. Az a tény pedig, hogy Jákób győzött az Istennel vívott harcban, biztosíték volt arra, hogy az emberekkel vívott küzdelemben is győzni fog. Már nem félt bátyja haragjától, mert az Úr volt az oltalma.

Sátán, aki vádolta Jákóbot Isten angyalai előtt, és jogot formált arra, hogy bűne miatt elpusztítsa, arra késztette Ézsaut, hogy Jákób ellen induljon. És azon a hosszú, küzdelmes éjszakán megpróbálta a pátriárkát a bűntudattal elcsüggesztve Istentől elszakítani. Jákób már a kétségbeesés határán volt. Tudta, hogy a menny segítsége nélkül elpusztul. Őszintén megbánta súlyos bűnét, és Isten irgalmára hivatkozott. Nem volt hajlandó szándékáról lemondani, és erősen belekapaszkodva az Angyalba, komolyan, szívettépő kiáltással könyörgött, amíg nem győzött.

Sátán a nyomorúság idején fel fogja bujtani a gonoszokat, hogy pusztítsák el Isten népét, miként annak idején Ézsaut is felbujtotta, hogy támadja meg Jákóbot. És ahogy Jákóbot vádolta, úgy fogja Isten népét is vádolni. A világ népét alattvalói közé sorolja. De az a kis csapat, amely megtartja Isten parancsolatait, elveti az ő felsőbbségét. Ha Sátán eltörölhetné őket a földről, győzelme teljes lenne. Látja azonban, hogy a szent angyalok vigyáznak rájuk, és ebből arra következtet, hogy Isten megbocsátotta bűneiket. Arról azonban nem tud, hogy ügyük eldőlt a mennyei templomban. Pontosan tudja, milyen bűnök elkövetésére kísértette őket, és ezeket a bűnöket mérhetetlenül eltúlozva tárja Isten elé, és azt állítja, hogy ezek az emberek éppoly méltatlanok Isten kegyelmére, mint ő. Nem igazság - mondja -, hogy az Úr e vétkezők bűneit megbocsátja, őt pedig és angyalait elpusztítja. Zsákmányaként tart rájuk igényt, és követeli őket Istentől, hogy rájuk tehesse gyilkos kezét.

Sátán vádolja Isten népét bűneik miatt, az Úr pedig megengedi, hogy a végsőkig megpróbálja Istenbe vetett bizalmukat, hitüket és állhatatosságukat. Amikor a múltra gondolnak, reményük meginog, mert nem sok jót fedeznek fel önmagukban. Teljes tudatában vannak gyengeségüknek és érdemtelenségüknek. Sátán azzal a gondolattal próbálja megrémíteni őket, hogy esetük reménytelen; hogy soha nem fognak megtisztulni. El akarja venni hitüket, hogy kísértéseinek engedve, elforduljanak Istentől.

Isten népét körülveszi az ellenség, és el akarja pusztítani. De gyötrelmüket nem az üldözéstől való félelem okozza. Attól félnek, hogy nem bánták meg minden bűnüket, és valamelyik hibájuk miatt nem valósul meg rajtuk a Megváltónak ez az ígérete: "Megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő" (Jel 3:10). Ha biztosan tudnák, hogy Isten megbocsátott nekik, nem riadnának vissza sem a kínzástól, sem a haláltól. De ha méltatlannak bizonyulnak, és jellemhibáik miatt elveszítik életüket, Isten szent nevére hoznak szégyent.