2024. február 13., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 13 - KEDD - Jeremiás 16

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Jeremiás könyve 16 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2016&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2016&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten nem hagy remény nélkül. A fejezet első részében Isten nagyon kemény és nagyon komoly ítéletéről olvasunk. Ha így fejeződne be a fejezet, nagyon reménytelenek lehetnénk. Az ítélet elkerülhetetlen és kemény, de a fejezet a szabadulás és a helyreállítás ígéretével ér véget. Isten nem hagyja népét a szakadékban, hanem felemeli őket és jó véget ígér.     

2.    Isten új kivonulást ígér. Isten hatalmának a jele és bizonyítéka volt az Egyiptomból való kivonulás. Ebben a fejezetben az hangzik el, hogy a Babilonból való szabadulás még hatalmasabb és dicsőbb lesz. Viszont az Újszövetség Jézus halálát is kivonulásnak nevezi, mert az esemény még erőteljesebben hirdeti Isten szeretetét és megváltó hatalmát.

3.    Isten a pogányokat is megszabadítja. Izrael megszabadítás után Isten a pogányokat is megszabadítja. Azt ígéri, hogy a nemzetek a föld széléről hozzá sereglenek és elismerik, hogy eddig holt isteneket imádtak.

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki kegyelmet ad az embernek, de vigyáz arra, hogy a kegyelmével használjon és ne ártson

b.    aki megtapasztalta annak a fájdalmát, hogy az a nép, amelyért mindent megtett és amelyet minden áldással megáldott, elhagyta Őt.

c.    aki összetereli népét a föl minden részéről

d.    aki az ember ereje, mentsvára és menedéke a nyomorúság idején

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudja, Te nem hagyod reménytelenségben őt. Ha mélyre süllyedt, Te nem hagyod ott, hanem kiemeled őt, Jézus nevében! Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 10-11. fejezet

10. fejezet – Kiáltó szó a pusztában (3. rész)

Születésétől fogva Istennek szentelték mint nazireust, és ő maga is fogadalmat tett, hogy egész életét az Úrnak áldozza. Öltözete olyan volt, mint hajdan a prófétáké: bőrövvel körülkötött teveszőr ruha. Eledele a pusztai "sáska és erdei méz" (Mk 1:6) volt, itala a hegyek tiszta vize.

János élete mégsem tétlenségben, önsanyargató komorságban vagy önző elszigeteltségben telt. Időnként elment és elvegyült az emberek között. Mindig érdeklődéssel figyelte, mi történik a világban. Csendes visszavonultságából nyomon követte az események kibontakozását. Az isteni Lélek megvilágosította értelmét, így tanulmányozta az emberek jellemét, hogy megértse, hogyan férkőzhet szívükhöz az égi üzenettel. Küldetésének terhe ránehezedett. Magányában, elmélkedve és imádkozva vágyakozott arra, hogy lelkét felövezze az előtte álló életre. {DA 102.2}  

Bár a pusztában élt, mégsem kerülték el a kísértések. Amennyire csak tehette, minden utat elzárt, ahol Sátán megközelíthette. A kísértő mégis támadta. De lelki érzékelése tiszta volt. Erős, határozott jellemet fejlesztett ki, és a Szentlélek segítségével képes volt nyomon követni Sátán közeledését, és ellen tudott állni hatalmának.

János iskolára és szentélyre lelt a pusztában. Csakúgy, mint Mózest Midián-hegyei között, őt is átjárta Isten jelenléte, körülvették hatalmának bizonyítékai. Neki nem a hegyvidéki magány ünnepélyes fensége jutott lakhelyül, mint Izrael nagy vezérének, de láthatta a Jordánon túl Moáb magaslatait, amelyek Arról beszéltek, Aki a hegyeket alkotta és megerősítette. Pusztai otthonában a természet sivár, szörnyű látványa élénken ábrázolta Izrael állapotát. Az Úr termékeny szőlője kopár pusztasággá vált. De a sivatag fölé hajlott a ragyogó, gyönyörű égbolt. A gyülekező sötét viharfelhőket átívelte az ígéret szivárványa. Így fénylett a Messiás uralkodásának megígért dicsősége Izrael romlottsága felett. A harag felhőit áthidalta Isten szövetségének, kegyelmének szivárványa.

A csöndes éjszakában egyedül olvasta ki az Ábrahámnak tett ígéretet; hogy Isten úgy megsokasítja magvát, mint a csillagokat. A hajnal fénye, amely bearanyozta Moáb hegyeit, Róla beszélt, aki olyan, "mint a reggeli világosság, mikor a nap feljő, mint a felhőtlen reggel" (2Sám 23: 4). És a verőfényes délben az Ő megnyilatkozásának fényét látta, amikor "megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt" (Ésa 40: 5).

Félelemmel, tisztelettel, mégis ujjongó lélekkel kutatta a Messiás jöveteléről szóló kinyilatkoztatásokat a prófétikus tekercsekben a megígért magról, aki a kígyó fejére tapos; Silóról, a Béke Fejedelméről (Vö. Ésa 9: 6), akinek akkor kell megjelennie, mielőtt egy bizonyos király befejezi uralkodását Dávid trónján. Most eljött az idő. Római uralkodó ült a Sion-hegyi palotában. Az Úr biztos szava szerint Krisztus már megszületett.

Ésaiás elragadtatva ábrázolta a Messiás dicsőségét, János éjjel-nappal ezt tanulmányozta. Az Isai törzséből származó vesszőszál, az igazságban uralkodó Király, aki "igazságban ítéli a gyöngéket" (Ésa 11:4), "oltalom zivatar ellen [...], nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön" (Ésa 32:2). Izraelt nem kell többé "elhagyatott"-nak nevezni, sem pedig földjét "pusztaság"-nak, hanem az Úr "gyönyörűségem"-nek fogja hívni, földjét pedig ,férjhez adott"-nak (Ésa 62:4). A magányos száműzött szívét dicsőséges látomás töltötte be.

János a Királyt szemlélte szépségében, és magáról elfeledkezett. Nézte a szentség fenségét, önmagát alkalmatlannak, méltatlannak érezte. Kész volt, hogy a menny követeként elinduljon; nem félt az emberektől, mert Istenre tekintett. Emelt fővel, félelem nélkül tudott a földi uralkodók elé állni, mert már mélyen meghajolt a királyok Királya előtt.

János nem teljesen értette a Messiás királyságának mibenlétét. Azt várta, hogy Izrael majd megszabadul nemzeti ellenségeitől, de mindenekfelett abban reménykedett, hogy eljön egy igazságos király, és Izraelt szent néppé teszi. Így hite szerint beteljesedik a születésekor adott jövendölés:

"Hogy [...] megemlékezzék az ő szent szövetségéről, [...] Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, Félelem nélkül szolgáljunk neki Szentségben és igazságban őelőtte a mi életünknek minden napjaiban" (Lk 1:72-75).

Látta népét becsapottan, önelégülten és bűneiben szunnyadva. Arra vágyott, hogy szentebb életre ébressze őket. Az Istentől rábízott üzenetnek az volt a célja, hogy felrázza őket közönyükből, és félelmet keltsen bennük mérhetetlen gonoszságuk miatt. Mielőtt az evangélium magva megfelelő helyre kerülne, fel kell törni szívük talaját. Mielőtt Jézusnál gyógyulást keresnének, rá kell ébredniük, milyen veszedelmesek a bűn sebei..

1 megjegyzés: