Higgyetek az Ő prófétáinak - február 7 - SZERDA - Jeremiás 10

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Jeremiás könyve 10 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2010&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2010&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten szóba áll a végletekig megátalkodott népével. Ezek a fejezetek arról szólnak, hogy Izrael olyan mélyre süllyedt, hogy mélyebbre nem süllyedhet. Isten még ezek között a körülmények között is megszólítja népét. Igét küld Izrael házához, amelyben arra bátorítja őket, hogy ne féljenek az égi jelenségektől és a bálványoktól, amelyektől a pogányok rettegnek, mert nem árthatnak, de segíteni sem tudnak nekik.

2.    A Mindenható Isten és a madárijesztő. Ez a fejezet összehasonlítja a bálványokat Istennel, aki hatalmas Isten, mindent alkotott és fenntart. Ezzel szemben a bálvány tehetetlen, mint egy madárijesztő az uborkaföldön. Az érdekes az, hogy Izrael a madárijesztő mellett döntött. A mai ember döntései sem jobbak. A mai ember is ilyen értelmetlen dolgok tisztelete mellett teszi le a voksát. Sőt, mi is, akik istentisztelőnek nevezzük magunkat. A jó hír az, hogy Isten bennünket is megszólít és nem hagy magunkra.

3.    Isten óvatosan fenyít: A szerző arra kéri Istent, hogy haragjában ne morzsolja szét a népet. Arra gondol, hogy a nép gonoszságával annyira felingerelte Istent, hogy ha annak mértékében fenyít, biztosan megsemmisül a nép. Azonban a próféta sem ismeri még jól az Istent, aki még az ítéletében és fenyítékében is kegyelmes és irgalmas.

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnöst

b.    aki nem adja fel a küzdelmet gyermekeiért

c.    aki élő, Mindenható – szemben az élettelen, tehetetlen bálványokkal

d.    akinél nincs változás – szemben a bálványokkal, amelyeknek kezdetük és végük van, de végső soron nem is léteznek

e.    akinek szavára hallgat a természet, szemben a bálványokkal, akikre senki és semmi nem hallgat

f.      aki keresi az embert, mert az ember arra is képtelen, hogy keresse Őt

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy ne értelmetlen dolgokat tiszteljen, hanem Téged, Aki minden jóval el tudod látni őt, Jézus nevében! Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 9. fejezet

9. fejezet – KÜZDELMES NAPOK (4. rész)

Jézust félreértették testvérei, mert más volt, mint ők. Nem ugyanaz volt számukra a mérték. Azzal, hogy emberekre tekintettek, elfordultak Istentől, ereje nem hatotta át életüket. A vallás általuk gyakorolt formái nem változtathatták meg a jellemet. Megtizedelték a "mentát, a kaprot és a köményt", de elhagyták, "amik nehezebbek a törvényben: az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget" (Mt 23:23). Jézus példája állandóan ingerelte őket. A Megváltó egyetlen dolgot gyűlölt a világon: a bűnt. Lehetetlen volt lepleznie fájdalmát, ha helytelen cselekedetet látott. A képmutatók között, akiknek látszatszentsége elfedte a bűn szeretetét, és egy olyan jellem között, aki elsőként Istent dicsőítette, szembetűnő volt a különbség. Mivel Jézus; élete példájával ítélte el a bűnt, Vele otthonában is, azon kívül is szembeszálltak. Őszinteségét, becsületességét gúnyos mosollyal nyugtázták. Türelmét, kedvességét gyávaságnak bélyegezték.

Nincs az emberi sors keserűségei között olyan, amelyet Krisztus meg ne próbált volna. Voltak, akik megvetéssel illették születése miatt, és még gyermekkorában is gonosz suttogásokkal és gúnyos pillantásokkal kellett szembenéznie. Elég lett volna egyetlen türelmetlen szó vagy tekintet, vagy egyetlen helytelen cselekedet testvéreivel szemben, és máris nem lehetett volna Ő a tökéletes példa. Így nem valósíthatta volna meg a megváltási tervet: Ha csak egyetlen mentséget is talált volna a bűnre, Sátán győz, és a világ elveszett. Ezért próbálta a kísértő olyan nehézzé tenni életét, amilyen nehézzé csak tudta, hátha így bűnre csábíthatja.

Azonban neki minden kísértésre egyetlen válasza volt: "Meg van írva" (Mt 4:4). Ritkán dorgálta meg fivérei helytelen tetteit, de akkor Isten szavait mondta nekik. Gyakran vádolták gyávasággal, amiért nem vesz részt velük valamilyen tiltott dologban, de válasza ez volt: Meg van írva: "Az Úrnak, félelme: az a bölcsesség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás" (Jób 28:28).

Voltak, akik keresték társaságát, mert békét éreztek jelenlétében, de sokan elkerülték, mert szeplőtlen élete megfeddte őket. Fiatal társai arra ösztönözték, hogy hozzájuk hasonlóan cselekedjen. Jézus élénk és vidám volt. Társai élvezték jelenlétét, örömmel fogadták kész javaslatait, de türelmetlenek voltak kétségei miatt, és szűklátókörűnek, szigorú erkölcsűnek mondták. Jézus így felelt: Meg van írva. "Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által? Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened" (Zsolt 119: 9.11).