2024. február 28., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 28 - SZERDA - Jeremiás 31

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Jeremiás könyve 31 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2031&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2031&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    A nép hűtlensége nem húzza át Isten hűségét. Ez a fejezet a Biblia egyik legszebb fejezete, amely arról szól, hogy Isten mennyire hűséges méltatlan népéhez, és mennyire szereti őket. Olvasd el szép lassan ezt a fejezetet és engedd, hogy átjárja lelkedet.

2.    Isten szeretete messzire elér. Isten szeretete elért Babilonig és megtalálta a fogságban levő zsidókat. Nagyon szépen mondja el ezt Isten a prófétán keresztül: „A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.”  

3.    Isten a jó pásztor. Isten jobban várt arra, hogy megszabadíthassa és összegyűjtse népét, mint maga a nép. El tudom képzelni, milyen nehéz szívvel küldte Isten a korábbi fejezetek kemény üzeneteit. Alig várta, hogy a remény üzenetét küldhesse. Szinte kirobban Belőle a pozitív üzenet, mint olyan valami, amit lezárva tartanak, majd hirtelen kiengedik. Már nem kell néznie szenvedő, szétszórt népét, összegyűjtheti és megáldhatja őket. Milyen régen várt Isten erre a pillanatra!      

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki minden nép Istene akar lenni

b.    aki el nem múló, örök szeretettel szeret

c.    aki felépíti azt, ami elromlott

d.    aki azt akarja, hogy népe élvezze munkájának gyümölcsét

e.    aki elegyengeti népe előtt az utat, eltávolítja az akadályokat, amelyek közte és népe között voltak

f.      aki a hazaérkezés örömével ajándékozza meg népét

g.    aki megvigasztalja síró népét

h.    aki drága fiának és kedves gyermekének nevezi őket

i.       akinek megrezdülnek a belő szervei, amikor népére gondol

j.       aki felüdíti a fáradt lelket, és megelégít minden elcsüggedt lelket

k.    aki a szövetségét a szívbe és a lélekbe vési bele

l.       aki azt ígéri, hogy soha nem veti meg népét hűtlenségéért

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy örülni tudjon annak az örökkévaló szeretetnek, amellyel őt szereted, Jézus nevében! Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 14. fejezet

14. fejezet – „MEGTALÁLTUK A MESSIÁST” (4. rész)

A jeruzsálemi küldöttek kérdőre vonták Jánost: "Miért keresztelsz hát?" (Jn 1:25) - és várták válaszát. János tekintete hirtelen végigsiklott a sokaságon, szemében láng gyúlt, arca sugárzott, egész lényét mély érzelmek kavarták fel. Kinyújtotta karját és így kiáltott: "Én vízzel keresztelek; de köztetek van, akit ti nem ismertek. Ő az, aki utánam jő, akinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam" (Jn 1:26-27).

Az üzenet, amelyet a Magas Tanácshoz kellett vinniük, pontos volt és félreérthetetlen. János szavait senki másra nem lehetett alkalmazni, csak a régen megígért Messiásra. A Messiás köztük volt! A papok és a vezetők meglepetten néztek körül, remélték, hogy felfedezhetik, akiről János beszélt. Őt azonban nem lehetett észrevenni a tömegben.

Amikor János Jézusra mutatott, mint Isten Bárányára, a Messiás munkája új megvilágításba került. A próféta gondolatai Ésaiás szavaira terelődtek: "Mint bárány, mely mészárszékre vitetik" (Ésa 53:7). A rákövetkező hetekben János újult érdeklődéssel tanulmányozta az áldozati szolgálattal kapcsolatos próféciákat és tanításokat. Nem tudta világosan megkülönböztetni Krisztus munkájának két szakaszát - a szenvedő áldozatot és a győztes királyt -, de tudta, hogy eljövetele mélyebb jelentőséggel bír, mint amit a papok vagy a nép felfoghatnak. Amikor megpillantotta Jézust a tömegben, - amint visszatért a pusztából -, bizalommal nézett rá, azt hitte, hogy jelt ad a népnek, kinyilvánítja igazi lényét. Szinte türelmetlenül várta, hogy hallhassa a Megváltót, amint bejelenti küldetését, de nem hangzott el szó, nem adatott jel. Jézus nem válaszolt Keresztelő János reá vonatkozó bejelentésére, hanem elvegyült János tanítványai között, nem adott külső bizonyítékot különleges munkájáról, és semmit sem tett, hogy észrevetesse magát.

Másnap János látta Jézust közeledni, Isten dicsőségének fénye nyugodott meg rajta, a próféta kinyújtotta karját és kijelentette: "Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ez az, akiről én ezt mondám: Énutánam jő egy férfiú, aki előttem lett. [...] És én nem ismertem őt; de hogy megjelentessék Izraelnek, azért jöttem én, aki vízzel keresztelek. [...] Láttam a Lelket leszállani az égből, mint egy galambot; és megnyugovék őrajta. És én nem ismertem őt; de aki elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondá nékem: Akire látod a Lelket leszállani és rajta megnyugodni, az az, aki keresztel Szentlélekkel. És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia" (Jn 1: 29-34).

Ez-é a Krisztus? A nép félelemmel vegyes csodálkozással tekintett arra, akit az imént Isten Fiának neveztek. Mélyen megrendültek János szavain. Isten nevében szólt hozzájuk. Nap mint nap erősödött meggyőződésűk, hogy ő a menny küldötte. De ki az, aki nagyobb Keresztelő Jánosnál? Ruházatában, viselkedésében semmi sem utalt rangra. Látszólag egyszerű ember, hozzájuk hasonlóan a szegények egyszerű öltözetét hordja. {DA 137.2}  

Voltak a tömegben olyanok, akik Krisztus keresztségekor látták az isteni dicsfényt, hallották az Úr szózatát. De azóta a Megváltó külseje nagyon megváltozott. Keresztségekor arcát átváltoztatta a mennyei fény - most sápadt volt, elgyötört, lesoványodott, csak János, a próféta ismerte fel.

Ám amint a nép rátekintett, olyan arcot látott, amelyen az isteni irgalom és a tudatos erő ötvöződött. Minden pillantása és arckifejezése alázatot és kimondhatatlan szeretetet tükrözött. Látszott, hogy egy magasabb szellemiség légköre veszi körül. Magatartása szelíd és szerény volt, olyan erővel töltötte el az embereket, amely ugyan rejtett volt, mégsem lehetett teljesen eltitkolni. Ő-e az, akit Izrael oly régóta vár?

2 megjegyzés: