2024. február 26., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 26 - HÉTFŐ - Jeremiás 29

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Jeremiás könyve 29 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2029&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2029&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten megmutatja, hogyan éljünk hasznosan és helyesen egy idegen világban. A zsidók idegenek voltak Babilonban és hosszabb ideig ott is kellett maradniuk. Ebben a helyzetben választhatták azt, hogy lázadnak, panaszkodnak, hamis reményekkel traktálják egymást, vagy megtalálják a helyüket, felépítik egzisztenciájukat, életükkel és szavaikkal bizonyságot tesznek Istenről. Nem forradalmárok lesznek Babilonban, hanem só és világosság. A hamis próféták rossz útra akarták vezetni a zsidókat, amivel megnehezítik saját és egymás életét. Mi is idegen földön élünk, de megválaszthatjuk miként viszonyuljunk helyzetünkhöz.

2.    Isten megmutatja a szabadulás útját. Isten nem hagyja kétségek között népét. Nem csupán annyi történik, hogy Babilonba kerülnek, és azt sem tuják, hogy mi lesz majd, hanem elmondja nekik célját és menetrendjét. Megígéri nekik, hogy 70 év után visszaviszi őket Jeruzsálembe; biztosítja őket arról, hogy jó szándékkal van irántuk, hogy jóra fordítja sorsukat és a fogság is javukat szolgálja. Elmondja azt, hogy majd őszintén segítségül hívják Őt és Ő meghallgatja őket, teljes szívből keresik, és megtalálják Őt. Hazaviszi őket, ők pedig hűséges imádói lesznek Neki.

3.    Ami elsőre Isten büntetésének tűnik, áldásnak bizonyulhat. A nép azt gondolta, hogy a Babilonba kerülés átok, a Jeruzsálemben maradás pedig áldás. Jeremiás elmondta, hogy ennek pont az ellenkezője az igaz. A zsidók Babilonban Isten áldását élvezték, gyarapodtak, meggazdagodtak, elfogadható életkörülmények között éltek, akik viszont Jeruzsálemben maradtak áldozataivá váltak a belviszályoknak, háborúskodásoknak, más népek támadásainak. Jeruzsálem romokban hevert, lakói pedig nyomorúságos körülmények között éltek.     

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki a legjobb életvezetési tanácsokkal lát el bennünket

b.    aki javunkat akarja, még a látszólagos nehézségekkel is

c.    aki azt akarja, hogy társadalmunk hasznos tagjai legyünk

d.    aki azt akarja, hogy békességben éljünk a környezetünkben élőkkel

e.    aki meglátogat bennünket bajainkban és a rosszat is jóra tudja fordítani

f.      aki engedi magát megtalálni, ha teljes szívvel keressük Őt

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy elfogadja tanácsaidat azzal kapcsolatosan, hogyan éljen ebben a világban, amelyet megrontott a bűn. Adjad, hogy a bűn rontása rajta ne találjon fogást, hanem élete tiszta és hűséges legyen Hozzád, Jézus nevében! Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 14. fejezet

14. fejezet – „MEGTALÁLTUK A MESSIÁST” (2. rész)

Régen volt Izraelnek prófétája, régen volt szemtanúja olyan reformációnak, amilyen most bontakozott ki. A bűnbánat követelménye újnak és meglepőnek tűnt. Sok vezető nem ment el János kéréseit és vádjait meghallgatni, még kevésbé tárták volna föl saját életük titkait. Mindamellett János nyíltan a Messiásról prédikált. Az emberek tudták, hogy a Dániel próféciájában leírt hetven hét, amelynek végén a Messiás megjelenik, majdnem lejárt. Mindenki arra vágyott, hogy részese legyen a nemzeti dicsőség akkorra várt korszakának. A népi lelkesedés hamarosan arra kényszerítette a Magas Tanácsot, hogy szentesítse vagy vesse el János munkáját. A nép feletti hatalmuk máris hanyatlott. Nehéz kérdéssé vált, hogyan tartsák fenn helyzetüket. Abban a reményben, hogy döntést hozhatnak, elküldtek a Jordánhoz egy papokból és lévitákból álló küldöttséget, hogy tárgyaljanak az új tanítóval.

Amikor a küldöttek megérkeztek, sokan gyűltek össze, hogy János szavait meghallgassák. A hatalom légkörével akarták a népet befolyásolni, a prófétát pedig engedékenységre bírni - így jöttek a gőgös rabbik. A tömeg tisztelettel, szinte félve mozdult meg, és engedett nekik utat. A nagy emberek díszes köntösükben, a rang és hatalom büszkeségével álltak meg a puszta prófétája előtt.

"Kicsoda vagy te?" - kérdezték.

János ismerte gondolataikat, és így felelt: "Nem én vagyok a Krisztus".

"Micsoda tehát? Illyés vagy-e te?"

"Nem vagyok. "

"A próféta vagy-e te?"

"Nem."

"Ki vagy? Hogy megfelelhessünk azoknak, akik minket elküldöttek. Mit mondasz magad felől?"

"Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, amint megmondotta Ésaiás próféta" (Jn 1:10:23).

2 megjegyzés: