Higgyetek az Ő prófétáinak - február 5 - HÉTFŐ - Jeremiás 8

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Jeremiás könyve 8 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%208&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%208&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Izrael másnak adja azt, ami Istennek jár. Izrael tudja hogyan lehet kifejezni a hűséget valaki iránt, mert ezt megteszi, csak nem Istennel, hanem az idegen istenekkel. Ez a fejezet felsorolja ezeket az elemeket: „amelyeket szerettek, tiszteltek és követtek, amelyekhez folyamodtak, és amelyek előtt leborultak. Izrael nem azért nem tiszteli Istent, mert nem tudja, hogyan kell tenni. Tudja, mert a bálványokkal megteszi.  

2.    Isten szomorúan veszi tudomásul népe hűtlenségét. A Mindentudó és Mindenható Isten sem érti, hogy lehet ilyen ostoba és hűtlen a népe: inkább a halált választják, mint az életet, végleg elfordultak Istentől az élet, a szeretet és a biztonság forrásától, senkinek sem jut eszébe visszafordulni Hozzá. Még az oktalan állatok is bölcsebbek, mint ők, mert engednek az Isten által beléjük ültetett törvényeknek, de az értelemmel megajándékozott ember nem tudja mi a helyes.

3.    Isten igaz szolgája együtt érez Istennel. Jeremiás szomorkodik és sír, amikor látja népe megátalkodottságát, és azt, hogy ez milyen következményekkel jár. Egyet tud ajánlani a népnek, Glieád balzsamolaját, Isten gyógyszerét, amit a nép sajnos nem vesz igénybe.

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki megengedi, hogy a nép életében megtapasztalja azoknak a dolgoknak a hatását, amelyek mellett elkötelezi magát

b.    aki nem érti, hogy népe, miért tér állandóan tévútra és miért tévelyeg

c.    aki szomorú, amikor azt látja, hogy népének vezetői hamis nyugalomban tartják Izraelt

d.    aki szomorú akkor, amikor a népe még szégyenkezni sem tud gonoszsága miatt

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy hűségét és szeretetét teljesen Neked szánja, Jézus nevében! Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 9. fejezet

9. fejezet – KÜZDELMES NAPOK (2. rész)

Jézus kicsiny korától kezdve fejlesztette jellemét, és még a szülei iránti szeretet és tisztelet sem téríthette el az Isten szava iránti engedelmességtől. "Meg van írva" (Mt 4:4) - ez volt a magyarázat minden olyan tettére, amely eltért a családi szokásoktól. A rabbik befolyása azonban megkeserítette életét. Már ifjú korában meg kellett tanulnia a hallgatás és a türelmes állhatatosság kemény leckéjét.

Testvérei a rabbik mellé álltak. Ragaszkodtak ahhoz, hogy a hagyományokat úgy kell megtartani, mintha Isten parancsolta volna őket. Sőt, az emberi előírásokat Isten szava fölé helyezték, és rendkívül bosszantotta őket, hogy Jézus milyen világosan látja a jó és rossz közötti különbséget. Jézusnak az Isten törvénye iránti szigorú engedelmességét makacsságnak minősítették. Meglepődve tapasztalták a rabbiknak adott válaszaiban megmutatkozó tudást és bölcsességet. Tudták, hogy Őt nem a bölcsek tanították. Be kellett látniuk, hogy Jézus volt tanítójuk. Elismerték, hogy tudása magasabb rendű. Azt viszont nem fogták fel, hogy Ő bejáratos az olyan tudás forrásához, amely számukra idegen volt.

Krisztus nem zárkózott el az emberektől, és ez különösen sértette a farizeusokat, mivel ebben a tekintetben is elkülönült merev szabályaiktól. A vallás területét az elkülönülés magas falai zárták el, mint ami túlságosan szent a mindennapi életben. Ezeket a válaszfalakat Jézus ledöntötte. Az emberekkel való érintkezései során nem kérdezte: Mit hiszel? Milyen vallású vagy? Segítő hatalmát mindenkivel gyakorolta, akinek szüksége volt rá. Ahelyett, hogy egy remete cellájába zárkózott volna, hogy megmutassa isteni jellemét, őszintén munkálkodott az emberiségért. Hangsúlyozta azt az elvet, hogy a Biblia vallása nem a test sanyargatásából áll. Azt tanította, hogy a tiszta és szeplőtlen vallás nemcsak meghatározott időre és különleges alkalmakra vonatkozik. Mindig és mindenütt szeretetteljes érdeklődést mutatott az emberek iránt, sugározta a derűs kegyesség fényét. Mindez szemrehányás volt a farizeusok ellen. Megmutatta, hogy a vallás nem önzésből áll, és hogy a személyes érdekhez való görcsös ragaszkodásuk távol áll az igazi istenfélelemtől. Ez ellenségeskedést váltott ki Jézussal szemben, úgyhogy megpróbálták rákényszeríteni szabályaikat.