Higgyetek az Ő prófétáinak - július 31 - SZERDA - Máté evangéliuma 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Máté evangéliuma 1 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%201&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%201&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Velünk az Isten.  Ez a gondolat nyitja Máté evangéliumát és ez is zárja, amikor Jézus azt ígérte az övéinek, hogy velük lesz a világ végezetéig. Talán nem gondoltuk még át a legnagyobb mélységeiben ezt a gondolatot, de talán segítene, ha megfordítanánk a dolgot: Mit éreznénk, ha kiderülne, hogy az Isten nincs velünk, elhagyott bennünket? Ennél rosszabbat el sem tudok képzelni. Ezért a világ legjobb dolga, hogy velünk van.    

2.    Isten belép a világunkba. Ez a fejezet a világtörténelem legfontosabb eseményét írja le, Isten belépését világunkba, hogy megmentse azt. Valaki azt mondat, hogy nem az a nagy dolog, hogy az ember a holdra lépett, hanem az, hogy az Isten Fia belépett a világunkba, hogy az Isten velünk lehessen.

3.    Isten a rend és a rendszerezettség Istene. Jézus nem véletlenül jött akkor és úgy a földünkre, amikor és ahogyan eljött, hanem egy jól előkészített terv szerint. Ezért írja le Máté, hogy Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságbavitelig is tizennégy nemzedék, a babiloni fogságbaviteltől Krisztusig szintén tizennégy nemzedék volt. Istennek pontos órája van, és Jézus eszerint jött világunka.

4.    Isten Fia és Dávid fia. Máté a zsidóknak írja evangéliumát és többek között úgy írja le Jézust, mint egy második Dávidot. A zsidók egy olyan királyt vártak, mint Dávid, és erre a várakozásra Máté elmondja, hogy akire vártak, a Dávid Fia megérkezett.

5.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    akinek a tervében gyenge, esendő emberek is szerepelnek, mint Támár, Ráháb, Ruth és a többiek

b.    aki bevonta tevébe Józsefet és Máriát, akiknek óriási és nehéz szerep jutott Isten megváltói munkájában

c.    aki angyalt küldött Józsefhez, hogy jó döntéshez segítse

d.    aki időnként szokatlan dolgokat tesz és kér gyermekeitől

e.    aki megszabadítja népét bűneiből,

f.      aki beteljesíti mindazt, amit prófétái által megjövendölt

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy Jézus beléphessen világába és életébe, hogy őt is megszabadítsa vétkeitől, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 51. fejezet

51. fejezet – AZ ÉLET VILÁGOSSÁGA (4. rész)

Jézus a továbbiakban élesen szembeállította a zsidók és Ábrahám álláspontját: "Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült" (Jn 8:56).

Ábrahám hőn vágyakozott látni a megígért Üdvözítőt. A leghőbb imában kérte, hogy halála előtt megpillanthassa a Messiást. Látta Krisztust. Természetfeletti világosságot kapott, s felismerte Krisztus istenségét. Látta az Ő napját, és örült. Látomást kapott a bűnért hozott isteni áldozatról. Erre az áldozatra volt példa a saját tapasztalatában is. Parancsot kapott: "Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, [...] és áldozd meg [...] égő áldozatul" (lMóz 22:2). Az áldozati oltárra helyezte az ígéret fiát, a fiút, akiben minden reménye összpontosult. Amikor aztán ott állt az oltárnál felemelt késsel, hogy engedelmeskedjék Istennek, hangot hallott a mennyből: "Ne nyújtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek énérettem" (lMóz 22:12). Ez a szörnyű próba azért nehezedett Ábrahámra, hogy megláthassa Krisztus napját, felismerje Isten nagy szeretetét a világ iránt, mely akkora, hogy egyszülött Fiát a legszégyenletesebb halálra adta, és ezzel kiemelte a romlásból a Földet.

Ábrahám Istentől tanulta meg a legnagyobb leckét, melyet halandó valaha is kapott. Imája, hogy meglássa Krisztust mielőtt meghal, meghallgatásra talált. Látta Krisztust. Mindent látott, amit halandó láthat. Tökéletesen engedelmeskedett, s így képes volt megérteni a Krisztusról kapott látomást. Megértette: Isten, midőn egyszülött Fiát adta, hogy megmentse a bűnösöket az örök romlástól, nagyobb és csodálatosabb áldozatot hozott, mint amit ember valaha is hozhat.

Ábrahám tapasztalata megválaszolja a kérdést: "Mivel menjek eleibe az Úrnak? Hajlongjak-é a magasságos Istennek? Égőáldozatokkal menjek-é elébe, esztendős borjúkkal?! Kedvét leli-é az Úr ezernyi kosokban, vagy tízezernyi olaj patakokban? Elsőszülöttemet adjam-é vétkemért, vagy méhem gyümölcsét lelkemnek bűnéért?!" (Mik 6:6-7) Ábrahám szavaiból: "az Isten majd gondoskodik az égőáldozatra való bárányról, fiam" (lMóz 22: 8), és abból, hogy Isten gondoskodott áldozatról Izsák helyett, levonható a következtetés: senki sem szerezhet engesztelést önmagáért. A pogány áldozati rendszer Isten számára teljesen elfogadhatatlan. Egyetlen apának sem kellett fiát vagy leányát felajánlani bűnért való áldozatul. Isten Fia egymaga el tudja hordozni a világ bűneit.

Ábrahámnak saját szenvedései tették lehetővé, hogy a Megváltó áldozati küldetését szemlélje. Izrael viszont nem értette meg, ami oly kellemetlen volt büszke szívének. Krisztus Ábrahámra vonatkozó szavai nem tűntek nagy jelentőségűnek hallgatói számára. A farizeusok csupán új területet találtak az áskálódásra. Csúfondárosan visszavágtak, mintha azt akarnák bizonyítani, hogy Jézus nem tudja mit beszél: "Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad?" (Jn 8: 57).

Jézus ünnepélyes méltósággal válaszolt: "Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én VAGYOK" (Jn 8: 58).

Csend borult a hatalmas sokaságra. Ez a galileai Rabbi magának igényelte Isten nevét, melyet az Úr Mózesnek kinyilatkoztatott, hogy kifejezze örökkévaló jelenlétének gondolatát. Önmagában létezőnek jelentette ki magát, annak, aki a Megígért Izrael számára, "akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van" (Mik 5:2).

A papok és vének újra kitörtek Jézus ellen: istenkáromlónak mondták. Állítása, hogy egy Istennel, már korábban is életének kioltására sarkallta őket, s néhány hónappal később nyíltan kijelentették: "Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat" (Jn 10:33). Mivel Isten Fia volt, és annak is mondta magát, eltökélték, hogy elpusztítják. Most sokan, akik a népből a papok és vének oldalán álltak, köveket ragadtak, hogy ráhajigálják. Jézus pedig elrejtőzködék, és kiméne a templomból, átmenvén közöttük; és ilyen módon eltávozék" (Jn 8: 59).

A Világosság fénylett a sötétségben, de "a sötétség nem fogadta be azt" (Jn 1: 5).

"És amint eltávozék, láta egy embert, aki születésétől fogva vak vala. És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezet, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született? Felel Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei: hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai. [...] Ezeket mondván, a földre köpe, és az ő nyálából sárt csinála, és rákené a sarat a, vak szemeire, és monda néki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (ami azt jelenti: Küldött). Elméne azért és megmosakodék, és megjöve látva" (Jn 9:1-3.6-7).

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 30 - KEDD - Malakiás könyve 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Malakiás könyve 4 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Malaki%C3%A1s%204&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Malaki%C3%A1s%204&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten ragyogása egyeseknek gyógyulás, másoknak veszedelem.  Az Úr eljövetelét úgy látja ez a fejezet, mint egy lángoló eseményt. Ez a tűz gyógyulást és örök védelmet hoz az igazaknak, a gonoszoknak meg örök pusztulást. Arról, hogy mit fog jelenteni számunkra Isten megjelenésének tüze, mi döntünk most. A tűz ugyanaz, de másként hat a bűnösökre és másként az igazakra. Akik Isten mellett döntöttek, azok Isten mellett leszek az örökkévalóságon át, és jelenlétének tüze életet és áldást jelent számukra, a gonoszok ott sem leszenek, mert Isten jelenlétének tüze vesztüket okozta, amikor Jézus eljött.     

2.    Isten hatalmas munkát végez Jézus eljövetele előtt. Azt ígéri, hogy elküldi Illés lelkét, hogy az atyák szívét a gyermekekhez térítse, a gyermekek szívét pedig az atyákhoz. Ezért Isten nem felelős azokért, akiket elpusztít jelenlétének a tüze, mert mindent megtett azért, hogy megjelenése inkább gyógyulás legyen a számukra. Isten azt ígéri, hogy nem lesz már átok az Ő országában, mert Jézus átokká lett érettünk azért, hogy az átkot elhárítsa. A Jelenések könyvében ezt az ígéretet kapjuk: „És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki.”    

3.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki a kevélységet eljövendő országán kívül tartja

b.    aki törvényében útmutatásról gondoskodott, hogy azt követve az áldásé legyen a szó és nem az átoké

c.    aki egymáshoz szeretné fordítani az emberek szívét

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy számára a te fényed gyógyulást jelentsen, amikor eljössz megítélni a világot, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 51. fejezet

51. fejezet – AZ ÉLET VILÁGOSSÁGA (3. rész)

A farizeusok Ábrahám gyermekeinek vallották magukat. Jézus elmondta nekik, hogy ezt az igényüket csak akkor érvényesíthetik, ha Ábrahám cselekedeteit művelik. Ábrahám igaz gyermekeinek hozzá hasonlóan Istennek engedelmeskedő életet kell élniük. Nem igyekeznek megölni olyasvalakit, aki az Istentől kapott igazságot jelenti ki. Krisztus elleni összeesküvésükkel a vének nem Ábrahám dolgait cselekedték. Az Ábrahámtól való egyenes leszármazás önmagában értéktelen. Ha nincsenek vele lelki kapcsolatban, vagyis nem ugyanaz a lelkület munkálkodik bennük, és nem ugyanazokat a dolgokat cselekszik, akkor nem az ő gyermekei.

Ez az alapelv ugyanúgy érvényes egy másik kérdésben, mely régóta foglalkoztatja a keresztény világot, mégpedig az apostoli jogfolytonosság kérdésében. Az Ábrahámtól való leszármazást nem a név vagy a vonal biztosítja, hanem a jellem hasonlósága. Ugyanígy az apostoli jogfolytonosság sem az egyházi hatalom továbbadásában rejlik, hanem a lelki rokonságban. Az apostoli jogfolytonosság valódi bizonyítéka az apostoli lelkülettől indított élet, az általuk tanított igazság továbbadása és elhívése. Ez teszi az embert az evangélium első tanítóinak egyenes leszármazottjává.

Jézus cáfolta, hogy a zsidók Ábrahám gyermekei. Így szólt: "Ti, a ti atyátok dolgait cselekszitek" (Jn 8:41). Gúnyosan válaszoltak: "Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten" (Jn 8:41). Ezekkel a szavakkal születésének körülményire céloztak - támadást indítottak Krisztus ellen azok jelenlétében, akik hinni kezdtek Benne. Jézus nem válaszolt alattomos szúrásukra, hanem így szólt: "Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem" (Jn 8: 42).

Cselekedeteik bizonyították, hogy azzal rokonok, aki hazug és gyilkos. "Ti az ördög atyától valók vagytok, - mondotta Jézus - és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. [...] Mivelhogy pedig én igazságot szólok, nem hisztek nékem" (Jn 8:44-45). A zsidó vezetők azért nem fogadták el Jézust, mert az igazságot szólta, méghozzá bizonyossággal. Az igazság sértette ezeket az önigazult embereket. Az igazság leleplezte a tévtanok csalását, elítélte tanításukat és gyakorlatukat, s ez nem volt ínyükre. Inkább behunyták szemüket az igazság előtt, semhogy megalázzák magukat, és bevallják tévedésüket. Nem szerették az igazságot. Hiába volt igazság, nem vágytak rá.

"Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot szólok: miért nem hisztek ti nékem?" (Jn 8:46) Ellenségei három éven át napról napra követték Krisztust, hogy foltot találjanak jellemén. Sátán és egész gonosz hada próbálta Őt legyőzni, de semmit sem találtak benne, ami által felülkerekedhettek volna. Még az ördögök is kénytelenek voltak bevallani: Te vagy "az Istennek Szentje" (Mk 1:24). Jézus a menny szeme láttára, az el nem bukott világok szeme láttára és a bűnös emberek szeme láttára élt a törvény szerint. Angyalok, emberek, démonok előtt ejtette ki azokat a vitathatatlan szavakat, melyek bárki másnak a szájából istenkáromlásnak hangzottak volna: "Én mindenkor azokat cselekszem, amelyek Néki kedvesek" (Jn 8:29).

Maga a tény, hogy noha a zsidók nem találtak bűnt Krisztusban, mégsem fogadták el Őt, bizonyítja: semmilyen kapcsolatuk nem volt Istennel. Nem ismerték fel hangját Fiának üzenetében. Azt hitték, Krisztusra háríthatják át az ítéletet, azonban azzal, hogy elvetették Őt, magukra mondták ki azt. "Aki az Istentől van - jelentette ki Jézus - hallgatja az Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentől valók" (Jn 8:47).

A tanulság minden időre érvényes. Sokan kedvüket lelik az akadékoskodásban, bírálgatásban, olyan dolgok után kutatnak Isten Igéjében, melyeket megkérdőjelezhetnek. Azt hiszik, ezzel gondolkodásuk függetlenségét, szellemi frissességüket bizonyítják. Úgy képzelik, hogy a Biblia fölött ülnek ítéletet, holott az igazság őket ítéli el. Nyilvánvalóvá válik, hogy képtelenek az örökkévalóságot átfogó, mennybéli igazságokat értékelni. Isten igazságosságának óriási hegye előtt nem félemlik meg lelkük. Széna, szalma összehordásával foglalkoznak, ezzel elárulják szűk keretű, földi természetüket, s szívüket, mely gyorsan elveszti Isten értékelésének képességét. Akinek szíve reagál az isteni érintésre, az azt kutatja, hogyan növekedhet Isten-ismerete, hogyan válhat jelleme nemessé, emelkedetté. Ahogyan a virág a nap felé fordul, hogy annak ragyogó sugarai létrehozzák csodás színeit, úgy fordul a lélek az Igazság Napja felé, hogy a mennyei világosság Krisztus jellemének kegyelmi ajándékaival díszítse jellemét.

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 29 - HÉTFŐ - Malakiás könyve 3

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Malakiás könyve 3 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Malaki%C3%A1s%203&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Malaki%C3%A1s%203&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten előkészíti a Messiás érkezését.  Isten egy követet küld, aki előkészíti és megtisztítja az utat előtte. Ez az ígéret Keresztelő János szolgálatában teljesedett.     

2.    Követ készíti az utat a követnek. Az első vers kétszer említi a követet, másodjára a szövetség követe néven, aki nem más, mint maga Jézus Krisztus, akiről azt mondja, hogy Akit vártak és Aki után vágyakoztak. Keresztelő János előkészítette a Szövetség Követének az útját, aki Új Szövetséget köt népével. 

3.    Isten megtisztítja népét és papjait. Az előző fejezetben arról olvastunk, hogy a papok és a léviták beszennyezték magukat gonosz tetteikkel, ebben a fejezetben Isten megígéri, hogy megtisztítja őket: „Ahogyan leül az ötvös, és megtisztítja az ezüstöt, úgy tisztítja meg az Úr Lévi fiait. Fényessé teszi őket, mint az aranyat és az ezüstöt. Akkor majd igaz áldozatokat visznek az Úrnak.” Megtisztításuk előtt nem lehettek Isten áldásának továbbítói, de miután Isten megtisztította őket, már be tudják tölteni küldetésüket. „És olyan kedves lesz az Úrnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint az ősrégi napokban, a hajdani években.”

4.    Istent nem lehet becsapni, de egyesek mégis megpróbálják. Isten azzal vádolja népét, hogy be akarják csapni Őt. A nép dacosan válaszol: „Mivel csapunk be Téged.” Isten azt mondja, hogy a tizeddel és az adományokkal. Isten megtérésre hívja gyermekeit ebből és megígéri nekik, hogy megáldja őket, és megvédi termésüket minden bajtól. 

5.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    akinek jelenléte tisztítólag hat népe számára

b.    aki ítéletet tart

c.    aki vádat emel a varázslók, házasságtörők, hamisan esküvők, zsarolók és elnyomók ellen

d.    aki nem változik

e.    aki megtérésre hív

f.      aki kész megnyitni az egyek csatornáit

g.    akinek szolgálni nem hiábavaló dolog

h.    aki emlékkönyvbe írja az Őt félők tanácskozásait

i.       aki tulajdonának fogadja népét, és megkegyelmez nekik

j.       akit érdemes szolgálni, mert van „különbség az igaz és a bűnös között, az Istent tisztelők és az őt nem tisztelők között”

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy lássa annak értelmét, hogy Téged szolgál, és húséges Hozzád, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 51. fejezet

51. fejezet – AZ ÉLET VILÁGOSSÁGA (2. rész)

E szavakkal: "Én vagyok a világ világossága" (Jn 8:12), Jézus Messiásnak jelentette ki Magát. Az agg Simeon ugyanabban a templomban, melyben Krisztus most tanított, mondta Róla, hogy lesz "világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izraelnek, dicsőségére" (Lk 2:32). Szavaival olyan próféciát vonatkoztatott Jézusra, melyet egész Izrael ismert. Ésaiás próféta által a Szentlélek kijelentette: "Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetségének megépítésére és Izrael megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!" (Ésa 49:6). Erről a jövendölésről általánosan hitték, hogy a Messiásról szól, és amikor Jézus ezt mondta "én vagyok a világ világossága" (Jn 8:12), a népnek lehetetlen volt nem felismerni, hogy Ő a Megígért.

A farizeusok és főemberek számára ez az igény kihívó kérkedésnek tűnt. Nem tűrhették, hogy hozzájuk hasonló ember ilyen követeléssel lépjen elő. Látszólag nem vettek tudomást szavairól, és megkérdezték: "Ki vagy te?" (Jn 8:25) Igyekeztek rávenni, hogy kimondja: Ő a Krisztus. Megjelenése és munkássága annyira eltért a nép várakozásától, hogy gonosz ellenségeinek hite szerint, ha nyíltan kijelenti: Ő a Messiás, akkor elvethetik, mint csalót.

Csakhogy kérdésükre: "Ki vagy te?" (Jn 8:25), Jézus így felelt: "Amit eleitől fogva mondok is néktek" (Jn 8:25). Amit szavai kinyilatkoztattak, azt nyilvánította ki jelleme is. Megtestesítette az igazságot, amit tanított. "Semmit sem cselekszem magamtól, - folytatta - hanem amint az Atya tanított engem, úgy szólok. És aki küldött engem, énvelem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek" (Jn 8:28-29). Nem próbálta bizonyítani Messiás-voltát, hanem bemutatta egységét Istennel. Ha értelmük megnyílt volna Isten szeretete számára, elfogadták volna Jézust.

Hallgatói közül sokan hittel vonzódtak Jézushoz, nekik mondta: "Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok; és megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket" (Jn 8 : 31-32).

E szavak sértették a farizeusokat. Félretették, hogy a nemzet mennyi ideje hordoz idegen igát, s mérgesen felkiáltottak: "Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?" (Jn 8:33) Jézus végignézett ezeken a férfiakon, a gonosz rabjain, akiknek a bosszú körül forogtak gondolatai, és szomorúan így felelt: "Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek" (Jn 8:34). A legrosszabb fajta rabságban sínylődtek: a gonosz lélek tartotta hatalmában őket.

Minden lélek, aki nem hajlandó átengedni magát Istennek, egy másik erő uralma alá kerül. Nem önmagáé. Beszélhet szabadságról, mégis a legalávalóbb szolgaságban van. Nem láthatja az igazság szépségét, értelmét Sátán irányítja. Azzal ámítja önmagát, hogy saját ítéletei szerint jár el, valójában azonban a sötétség fejedelmének akaratát követi. Krisztus azért jött, hogy letörje a lélekről a bűn rabságának bilincseit. "Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek" (Jn 8:36). "A Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye" megszabadít minket "a bűn és a halál törvényétől" (Róm 8:2).

A megváltás művében nincs kényszer. Nem alkalmaznak külső erőszakot. Isten Lelkének befolyása alatt az ember szabadon megválaszthatja, kinek szolgál. A változásban, amely beáll, mihelyt a lélek alárendeli magát Krisztusnak, a legmagasabb szintű szabadság rejlik. A bűn kiűzése magának a léleknek a műve. Igaz, magunknak nincs erőnk, hogy kitörjünk Sátán bűvköréből, de ha vágyunk a bűntől való szabadulásra, s nagy szükségünkben rajtunk kívül álló és a miénket meghaladó erőért kiáltunk, lelki képességeinket a Szentlélek isteni energiája hatja át, s ezek így engedelmeskednek az akarat parancsának és teljesítik Isten akaratát.

Az emberi szabadság egyetlen feltétel alapján lehetséges: egynek kell lenni Krisztussal. "Az igazság szabadokká tesz titeket" (Jn 8:32), és Krisztus az igazság. A bűn csak úgy arathat diadalt, ha az értelem elgyengül, a lélek szabadsága megszűnik. Ha alávetjük magunkat Istennek, ez az én helyreállítását eredményezi - igazi emberi dicsőséget és méltóságot. Az isteni törvény, melynek alávetjük magunkat, "a szabadság törvénye" (Jak 2:12).

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 28 - VASÁRNAP - Malakiás könyve 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Malakiás könyve 2 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Malaki%C3%A1s%202&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Malaki%C3%A1s%202&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Amikor Isten áldásának csatornáját eltömítik.  A papoknak az volt a feladatuk, hogy áldás csatornái legyenek, és azok is voltak, míg le nem tértek Isten útjáról. Milyen szomorú képet fest erről ez a fejezet? A papok áldásra emelik kezüket, de már nem jön az áldás. A pap ugyanúgy emeli áldásra kezét, de már hasztalanul.     

2.    Az Istennel való jó kapcsolat elromolhat. Isten békeszövetséget kötött Lévi nemzetségével, hogy tiszteljék őt, és egy darabig tisztelték is. Így olvassuk: „Szövetségem volt vele, élet és békesség szövetsége. Azért adtam neki, hogy féljen engem. Félt is, és megalázkodott nevem előtt. Igaz tanítás volt a szájában, és nem volt álnokság az ajkán. Békességben és becsületesen élt előttem, és sokakat megtérített a bűnből. Mert a pap ajkai őrzik az Isten ismeretét, és tanítást várnak szájából, hiszen a Seregek Urának követe ő!” Ez mind nagyon szép, csak az a szomorú, hogy megszegték ezt a szövetséget.  

3.    Isten számára idegen a hűtlenség. Isten szomorúan állapítja meg, hogy a házastársi hűtlenség és elhagyás nem volt ismeretlen Izraelben, még a papok között sem. Isten így nyilatkozik erről: „Gyűlölöm azt, aki elválik feleségétől - mondja az Úr, Izráel Istene -, mert erőszak tapad ruhájára - mondja a Seregek Ura. Vigyázzatok magatokra, ne legyetek hűtlenek!”

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki azért figyelmeztet, hogy a szövetség ne törjön meg közte és népe között

b.    aki áldást akar közvetíteni papjai és a léviták által

c.    aki gyűlöli a személyválogatást

d.    aki egymással egyenlőnek tekinti az embereket, mert Ő alkotta őket

e.    aki nem fogadja el az áldozatot, sőt még a sírást sem, ha gonoszságot és ellenségeskedést dédelgetünk magunkban

f.      aki óv a hűtlenség ellen

g.    aki számára idegen az erőszak

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy áldás csatornája legyen és sosem az áldás akadálya. Adjad, hogy komolyan vegye a Veled való élet és békeszövetséget, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 51. fejezet

51. fejezet – AZ ÉLET VILÁGOSSÁGA (1. rész)

János 8:12-59; János 9.

"Ismét szóla azért hozzájuk Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága" (Jn 8 :12).

Jézus a templom ama udvarában szólta ezeket a szavakat, amely különlegesen kapcsolódott a sátoros ünnep szolgálataihoz. Az udvar közepén hét méltóságot sugárzó oszlop magasodott, ezek hatalmas lámpásokat tartottak. Az esti áldozat után meggyújtották a lámpákat, fényük világított Jeruzsálem felett. Ez a ceremónia az Izraelt a pusztában vezető tűzoszlopra emlékeztetett, és előremutatott a Messiás eljövetelére is. Este, amikor a lámpákat meggyújtották, az udvar nagy örvendezés színhelye volt. Ősz hajú férfiak, a templom papjai és a nép vezetői egyesültek ünnepi táncban a hangszeres zenére és a léviták énekére.

Jeruzsálem kivilágításával a nép kifejezte reményét, hogy a Messiás eljön, és világosságot áraszt Izraelre. Jézus számára azonban a helyszínnek nagyobb jelentősége volt. Ahogyan a templom sugárzó lámpái mindent megvilágítottak maguk körül, Krisztus, a lelki világosság forrása úgy oszlatja el a világ sötétségét. A jelkép mégsem volt tökéletes. Az a nagy világosság, amelyet saját kezével helyezett az egekbe, hívebben képviselte küldetésének dicsőségét.

Reggel volt, a nap épphogy az Olajfák hegye fölé emelkedett, sugarai vakító fénnyel hullottak alá a márványpalotákra, megcsillogtatták a templom falainak aranyát. Jézus odamutatott és így szólt: "Én vagyok a világ világossága" (Jn 8:12).

Valaki, aki hallotta e szavakat, sokkal később ezekkel a magasztos szavakkal visszhangozta őket: "Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; és a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt. [...] Az igazi világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert" (Jn 1:4.5.9). Jóval Jézus mennybemenetele után az isteni Lélek befolyása alatt Péter is visszaemlékezik a Krisztus által használt jelképre: "És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben" (2Pt 1:19).

Amikor csak Isten megnyilatkozott népének, a világosság mindig jelenlétének szimbóluma volt. Világosságot foglalt magába a felhőoszlop nappal és a tűzoszlop éjjel, ez vezérelte Izrael hatalmas seregeit. Félelmetes fenségben ragyogott a világosság az Úr körül a Sínai hegyen. Világosság nyugodott a sátorban a szövetség ládája felett. Világosság töltötte be Salamon templomát a felszenteléskor. Világosság borította Bethlehem dombjait, amikor angyalok hozták a megváltás üzenetét az őrködő pásztoroknak.  

Isten a világosság. Krisztus szavaival: "Én vagyok a világ világossága" (Jn 8:12), egységét jelentette ki Istennel, rokonságát az egész emberi családdal. Ő szólt kezdetben, hogy a "setétségből világosság ragyogjon" (2Kor 4:6). Ő a nap, a hold és a csillagok világossága. Ő volt a lelki világosság, mely jelképekben, jövendölésekben, előképekben Izraelre ragyogott. Ahogyan a napsugár eljut a föld legtávolabbi sarkába is, úgy világít meg az Igazság Napja is minden lelket.

"Az igazi világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert" (Jn 1:9). A világnak megvannak a maga nagy tanítói, óriási szellemi képességekkel és csodálatos kutató elmével felruházott emberei - olyan emberek, akiknek kijelentései serkentették a gondolkodást, s a tudás hatalmas területeit hozták látótérbe. Az ilyen embereket népük vezetőiként, jótevőiként tisztelték. Azonban van Valaki, aki náluk magasabban áll. "Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek. [...] Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt" (Jn 1:12.18). Egészen addig nyomon követhetjük a világ nagy tanítóit, amíg visszanyúlnak az emberi feljegyzések, de a Világosság előttük létezett. Ahogyan a hold és a naprendszer csillagai visszatükrözik a nap fényét, úgy, amennyiben tanításuk igaz, a világ nagy gondolkodói is visszatükrözik az Igazság Napjának sugarait. A gondolatok minden gyöngyszeme, az értelem minden felvillanása a világ Világosságától származik. Manapság sokat hallunk "felsőfokú oktatásról". Az igazi "felsőfokú oktatásban" Ő részesíthet, Akiben "van a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve" (Kol 2:3). "Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága" (Jn 1:4). "Aki engem követ, - mondta Jézus - nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága" (Jn 8:12).

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 27 - SZOMBAT - Malakiás könyve 1

 Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Malakiás könyve 1 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Malaki%C3%A1s%201&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Malaki%C3%A1s%201&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten szeretetét egyesek megkérdőjelezik.  Isten megvallja népének, hogy szereti őket, ők pedig azzal a pimasz kérdéssel válaszolnak, hogy: „Miből láthatjuk, hogy szeretsz?” Milyen fájdalmas lehetett ez Istennek? Annak, az Istennek, Aki számára nincs olyan dolog, amit nem tenne meg népéért.     

2.    Istent, aki annyi tiszteletet sem kap, mint egy szülő, vagy egy rabszolgatartó. Isten fájdalmasan jelenti ki, hogy bár atyának nevezik Őt, de egy annyi tiszteletet sem kap, mint egy apa. Úrnak nevezik őt, de megvetik az Ő nevét. Olyan furcsa, hogy a világmindenség hatalmas Alkotója csak megvetést és lenézést kap népétől. A szerető apa, aki szívét-lelkét adja a gyermekeiért, elutasítást kap!

3.    Isten, akinek kiszúrják a szemét hitvány áldozatokkal. Isten iránti tiszteletlenségüket mutatták meg azzal, hogy azt adták oda Istennek, ami nekik már nem volt érték. A másodosztályú minőséget, a selejtet. Annak az Istennek, aki a legdrágábbat, az elsőosztályút, a legértékesebbet, önmagát adta oda érettük.

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki szereti népét

b.    aki sok nép közül őket választotta magáénak

c.    aki nagy Izrael határain túl is

d.    akinek a nagyságát meglátják és megvallják

e.    akinek nem telik kedve a rossz indítékból hozott áldozatban

f.      aki nagy Király

g.    akinek a nevét félik a népek

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy ne okozzon szomorúságot Neked és ne kérdőjelezze meg szeretetedet. Adjad, hogy Neked adott ajándékai tükrözzék Irántad való szeretetét és tiszteletét, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 49-50. fejezet

50. fejezet – CSELVETÉSEK KÖZÖTT (3. rész)

Jézus visszavonult a város zajából és zűrzavarából, a kíváncsi tömegtől, az alattomos írástudóktól az olajfák csöndjébe, ahol egyedül lehetett Istennel. Korán reggel azonban visszatért a templomba, a nép köré gyűlt, Ő leült, és tanította őket.

Hamarosan félbeszakították. Farizeusok és írástudók csoportja közelített hozzá, magukkal vonszoltak egy halálra rémült nőt, akit kemény, mohó hangon azzal vádolták, hogy megszegte a hetedik parancsolatot. Jézus színe elé toloncolták, és képmutató tisztelettel megkérdezték: "A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?" (Jn 8:5)

Tettetett megbecsülésük jól álcázott összeesküvést leplezett Jézus elpusztítására. Megragadták ezt az alkalmat, hogy véghezvigyék elítélését, mert azt gondolták: bármilyen döntést is hoz, megvan az ok a vádemelésre. Ha felmenti az asszonyt, akkor Mózes törvényének megvetésével vádolhatják. Ha halálra méltónak ítéli, bevádolhatják a rómaiaknál, amiért az ő hatáskörükbe tartozó dolgokba avatkozik be.

Jézus egy pillanatra körbenézett a helyszínen - a szégyenében remegő áldozaton, a kemény tekintetű, emberi együttérzést nélkülöző méltóságokon. Szeplőtlen tisztaságú lelke visszarettent a látottaktól. Jól tudta, miért hozták eléje ezt az ügyet. Olvasott a szívekben, a jelenlévők mindegyikének ismerte jellemét és életútját. Az igazságnak ezek az úgynevezett őrei maguk vitték áldozatukat a bűnbe, hogy tőrbe csalhassák Jézust. Jézus úgy tett, mintha nem hallotta volna kérdésüket, lehajolt, a földre szegezte tekintetét, és írni kezdett a porba.

Látván késlekedését és látszólagos közömbösségét, közelebb húzódtak, hogy felhívják figyelmét az ügyre. Ám amint tekintetük a Jézusét követve a földre esett, ábrázatuk elváltozott. Ott látták leírva saját életük bűnös titkait. Az emberek figyeltek, látták az arckifejezések megváltozását és odatolakodtak, hogy meglessék, mi az, amit oly meghökkenten és szégyenkezve néznek.

Ezek a rabbik azzal együtt, hogy szavaikkal tisztelték a törvényt, az asszony bevádolásával megszegték annak előírásait. A férj kötelessége volt, hogy eljárást indítson felesége ellen, és a bűnös feleket egyformán kellett büntetni. A vádlók eljárása teljesen jogtalan volt. Jézus azonban saját térfelükön fogadta őket. A törvény előírta, hogy a megkövezés végrehajtásakor a tanúknak kell az első követ elvetniük. Jézus most felemelkedett, szemét az összeesküvő vénekre szegezte, és így szólt: "Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ" (Jn 8:7). Azután lehajolt, és tovább írt a földre. 

Nem tette félre a mózesi törvényt, és nem sértette meg a római fennhatóságot sem. A vádolók vereséget szenvedtek. Színlelt szentségük köpenye lehullt róluk, bűnösen, ítélet alatt álltak a Végtelen Tisztaság előtt. Reszkettek, hogy életük rejtett bűnei a sokaság elé kerülnek, s egyenként, lehajtott fővel és lesütött szemmel oldalogtak el, áldozatukat otthagyták az irgalmas Megváltóval.

Jézus felemelkedett, az asszonyra tekintett, és így szólt: "Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged? Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!" (Jn 8:10-11)

Az asszony reszketett a félelemtől Jézus előtt. A szavak: "aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ" (Jn 8 :7), halálos ítéletként hangzottak fülében. Nem merte a Megváltóra emelni szemét, hanem csöndben várta elítélését. Döbbenten nézte, ahogy vádlói szótlanul és zavartan távoznak, azután a remény szavai hangzanak el: "Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!" (Jn 8:11) Szíve felolvadt, Jézus lábához vetette magát, zokogással fejezte ki hálás szeretetét, keserű könnyek között vallotta meg bűneit.

Ez számára új élet kezdetét jelentette, a tisztaság és béke Isten szolgálatának szentelt életét. Ennek az elbukott léleknek a felemelésével Jézus nagyobb csodát művelt, mint a legsúlyosabb testi betegség meggyógyításával, mert halálos lelki kórt űzött el. Ez a bűnbánó asszony az egyik legállhatatosabb követő lett. Önfeláldozó szeretettel és odaszentelődéssel hálálta meg a megbocsátó kegyelmet.

Jézus jelleme a tökéletes igazság szépségében ragyog fel ezzel a tettel: megbocsátott ennek a nőnek, és jobb életre bátorította. Nem enyhíti a bűnt, nem csökkenti a bűnösség érzetét, nem elítélni, hanem megmenteni akar. A világ csak lenézni és megvetni tudta ezt a tévelygő asszonyt, Jézus azonban a vigasz és remény szavait szólja. A Bűntelen Lény szánja a bűnös gyöngeségét, segítő kezét nyújtja neki. Míg a képmutató farizeusok megbélyegzik, Jézus megparancsolja neki: "Eredj el és többé ne vétkezzél!" (Jn 8:11)

Nem Krisztus követője, aki lesüti a szemét, elfordul a tévelygőtől, s hagyja akadálytalanul lezuhanni a lejtőn. Akik elől járnak mások bevádolásában, buzgón a törvény elé vonják őket, azoknak élete gyakran bűnösebb a meghurcoltakénál. Az emberek gyűlölik a bűnöst, de szeretik a bűnt. Krisztus gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnöst. Ez a lelkület jellemzi minden követőjét is. A keresztény szeretet késedelmes a bírálatban, gyorsan észreveszi a megbánást, kész megbocsátani, bátorítani, a vándort a szentség ösvényére állítani, és lépteit ott megerősíteni.