Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Habakuk könyve 1 bemutat?
A
fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli
Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Habakuk%201&version=KAR
Új
protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Habakuk%201&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1.
Isten, akinek sokan feleszik a kérdést, hogy „meddig még
Uram?”
A próféta azzal a kérdéssel vezeti be
ezt a könyvet és ezt a fejezetet, amelyet sok bibliai szereplő és mai ember is
feltesz: „Meddig kell még kiáltanom, Uram, miért nem hallgatsz meg?”
Amikor úgy érezzük, hogy a habok összecsaptak a fejünk fölött, amikor imáinkra
nem érkezik a megoldás és a szabadulás, felszakad belőlünk ugyanez a kérdés: „Meddig
kell még kiáltanom, Uram, miért nem hallgatsz meg?” Istennek ugyanolyan
rossz ez a kérdés, mint nekünk, mert Neki is fáj az, ami nekünk. És neki meg is
van a hatalma, hogy megsegítsen, viszont a hosszútávú érdekeinket nézi és
aszerint dönt, hogy mikor és hogyan válaszol könyörgésünkre.
2.
Isten nem mindig úgy válaszol, ahogy szeretnénk. A próféta változást
szeretne tapasztalni népe életében. Szeretné, ha megszűnne az igazságtalanság
és mások kizsákmányolása. Erre Isten úgy válaszol, hogy elküldi a káldeusokat,
vagyis a babilóniaiakat. A próféta nem erre gondolt. Nem arra, hogy a nép sorsa
nem megkönnyebbedik, hanem megnehezedik. Viszont meg kell tanulnia, hogy a szövetségét
megtartó Istenre kell hagyatkozni. Bíznia kell Istenben, hogy a legjobb választ
adja és soha nem téved.
3.
Isten nem nézi el a rosszat és az elnyomást. A próféta tudja ezt
Istenről, éppen ezért nem érti, miért nem oldja meg ezt a problémát Izraelben.
A válasz a nép makacssága és a szabadakarat. Isten nem tud erőszakot tenni népe
szabadakaratán.
4. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki látja népe
problémáját és cselekszik is
b. aki ősidők óta Izrael
szent Istene és az is marad
c. akinek tiszták a
szemei, a szíve és a lelke is
d. aki az elnyomottak
mellé áll
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd
meg az olvasót, hogy ne essen kétségbe, amikor nem azonnal jön a válasz Tőled,
és nem olyan válasz érkezik, amilyet szeretne. Adjad, hogy bízni tudjon benned,
hogy te irányítod az Ő életét. Te jó vagy, szerető Isten vagy. Neked is fáj az,
ami neki. És te soha nem tévedsz, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 42-44.
fejezet
44. fejezet – AZ IGAZ JEL (2.
rész)
"Ő pedig lelkében felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt
ez a nemzetség?" (Mk 8:12) "Nem adatik néki jel, hanemha a Jónás
prófétának jele" (Mt 16:4). Amiképpen Jónás három nap, három éjjel volt a
cethal gyomrában, azonképpen Krisztusnak is ugyanaddig kellett "a föld
gyomrában" lennie. És ahogyan Jónás prédikálása jel volt a niniveieknek,
úgy Krisztus prédikálása is jel volt a saját nemzedékének. De micsoda különbség
mutatkozott az ige fogadtatásában! A nagy pogány város lakói megremegtek Isten
figyelmeztető szózatának hallatán. Királyok, nemesek megalázkodtak, a hatalmas
és a kicsiny együtt kiáltott a menny Istenéhez, Ő pedig megkegyelmezett nekik.
"Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a
nemzetséggel, és kárhoztatják ezt - mondotta Krisztus - mivelhogy ők megtértek
a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál" (Mt 12:41).
Krisztus minden csodája istenségének egy-egy jele volt. Pontosan
azt művelte, amit a Messiásról megjövendöltek, de a farizeusok ezeket az
irgalmas cselekedeteket valóságos sértésnek tekintették. A zsidó vezetők
szívtelen közönnyel nézték az emberi szenvedéseket. Sok esetben önzésük,
elnyomásuk okozta a szenvedést, melyen Krisztus könnyített. Ezért csodái
szemrehányásként érték őket.
Ami a zsidókat a Megváltó munkájának elvetésére késztette, az
éppen isteni jellemének legfőbb bizonyítéka volt. Csodáinak az a legnagyobb
jelentősége, hogy az emberiség áldására cselekedte őket. Élete Isten jellemét
nyilatkoztatta ki - ez a legfőbb bizonyítéka annak, hogy Ő Istentől jött. Isten
művét végezte, Isten igéit szólta. Az ilyen élet minden csodánál nagyobb.
Amikor napjainkban elhangzik az igazság üzenete, a zsidókhoz
hasonlóan sokan kérik: mutass nékünk jelt! Tégy csodát! Krisztus nem művelt
csodát a farizeusok követelésére. Nem tett csodát a pusztában sem Sátán
hízelkedése után. Nem részesít minket erejében önmagunk igazolására, vagy
hitetlenségünk, büszkeségünk kielégítésére. Az evangélium nem nélkülözi isteni
eredetének jeleit. Nem csoda-e, hogy kitörhetünk Sátán fogságából? A Sátánnal
szembeni ellenségeskedés nem természetes az emberi szív számára, azt Isten
kegyelme plántálja el. Amikor valaki, akit önfejű, makacs akarat tartott
hatalmában, megszabadul, és teljes szívvel aláveti magát Isten mennyei
küldöttei vonzásának, csoda történik - ugyanez következik be, midőn valaki
súlyos csalás után megérti az erkölcsi igazságot. Valahányszor megtér egy
lélek, megtanulja Istent szeretni, és parancsolatait megtartani, beteljesül
Isten ígérete: "És adok néktek új szívet és új lelket adok belétek"
(Ez 36:26). Az emberi szív megváltozása, az emberi jellem átalakulása olyan
csoda, mely az örökké élő, lelkek mentésén fáradozó Megváltót nyilatkoztatja
ki. A következetesen Krisztusban élt élet nagy csoda. A Szentlélek jelenléte
legyen a most és mindig megnyilvánuló jel Isten Igéjének hirdetésekor, hogy az
Ige megújító erővé váljék hallgatói számára. Isten ezzel tanúsítja a világ
előtt Fiának isteni küldetését.
Akik jelt vártak Jézustól, annyira megkeményítették szívüket a
hitetlenségben, hogy nem fedezték fel jellemében az isteni hasonlatosságot. Nem
akarták látni, hogy küldetése az Írások beteljesedését jelenti. A gazdag
emberről és Lázárról szóló példázatában Jézus ezt mondta a farizeusoknak:
"Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha
valaki a halottak közül feltámad" (Lk 16:31). Sem mennyen, sem földön
adott jel nem segít rajtuk.
Jézus "lelkében felfohászkodván" elfordult a
gáncsoskodók csoportjától, s visszatért a hajóra tanítványaival. Nyomasztó
csöndben újra átszelték a tavat. Nem tértek vissza a kiindulási pontra, hanem
Bethsaida felé vették útjukat, ahol az ötezret megvendégelték. Amikor elérték a
túlsó partot, Jézus így szólt: " Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok
és szadduceusok kovászától" (Mt 16:6). A zsidóknál Mózes ideje óta szokás
volt a kovászt eltávolítani házukból a húsvét idején, mert úgy tanulták, hogy
azt a bűn jelképének tekintsék. A tanítványok mégsem értették meg Jézust. Olyan
hirtelen távoztak Magdalából, hogy elfelejtettek kenyeret venni, és csak
egyetlen cipójuk volt. Azt hitték, Krisztus erre a körülményre hivatkozik, és
arra figyelmezteti őket, hogy ne vásároljanak kenyeret a farizeusoktól vagy a
szadduceusoktól. Hitük, lelki felfogóképességük hiányos volta miatt gyakran
ehhez hasonlóan félreértették szavait. Ekkor Isten megfeddte őket, amiért azt
gondolták, hogy aki ezreket táplált néhány hallal és árpakenyérrel, az ezzel az
ünnepélyes figyelmeztetéssel pusztán időleges táplálékra utal. Fennforgott a
veszély, hogy a farizeusok és szadduceusok ravasz okoskodása a hitetlenség
kovászát keleszti meg tanítványaiban, s végül könnyelműen fogják föl Krisztus munkásságát.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés