Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Máté evangéliuma 1 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%201&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%201&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Velünk az Isten. Ez a gondolat nyitja Máté evangéliumát és ez is zárja, amikor Jézus azt ígérte az övéinek, hogy velük lesz a világ végezetéig. Talán nem gondoltuk még át a legnagyobb mélységeiben ezt a gondolatot, de talán segítene, ha megfordítanánk a dolgot: Mit éreznénk, ha kiderülne, hogy az Isten nincs velünk, elhagyott bennünket? Ennél rosszabbat el sem tudok képzelni. Ezért a világ legjobb dolga, hogy velünk van.
2. Isten belép a világunkba. Ez a fejezet a világtörténelem legfontosabb eseményét írja le, Isten belépését világunkba, hogy megmentse azt. Valaki azt mondat, hogy nem az a nagy dolog, hogy az ember a holdra lépett, hanem az, hogy az Isten Fia belépett a világunkba, hogy az Isten velünk lehessen.
3. Isten a rend és a rendszerezettség Istene. Jézus nem véletlenül jött akkor és úgy a földünkre, amikor és ahogyan eljött, hanem egy jól előkészített terv szerint. Ezért írja le Máté, hogy Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságbavitelig is tizennégy nemzedék, a babiloni fogságbaviteltől Krisztusig szintén tizennégy nemzedék volt. Istennek pontos órája van, és Jézus eszerint jött világunka.
4. Isten Fia és Dávid fia. Máté a zsidóknak írja evangéliumát és többek között úgy írja le Jézust, mint egy második Dávidot. A zsidók egy olyan királyt vártak, mint Dávid, és erre a várakozásra Máté elmondja, hogy akire vártak, a Dávid Fia megérkezett.
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. akinek a tervében gyenge, esendő emberek is szerepelnek, mint Támár, Ráháb, Ruth és a többiek
b. aki bevonta tevébe Józsefet és Máriát, akiknek óriási és nehéz szerep jutott Isten megváltói munkájában
c. aki angyalt küldött Józsefhez, hogy jó döntéshez segítse
d. aki időnként szokatlan dolgokat tesz és kér gyermekeitől
e. aki megszabadítja népét bűneiből,
f. aki beteljesíti mindazt, amit prófétái által megjövendölt
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy Jézus beléphessen világába és életébe, hogy őt is megszabadítsa vétkeitől, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 51. fejezet
51. fejezet – AZ ÉLET VILÁGOSSÁGA (4. rész)
Jézus a továbbiakban élesen szembeállította a zsidók és Ábrahám álláspontját: "Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült" (Jn 8:56).
Ábrahám hőn vágyakozott látni a megígért Üdvözítőt. A leghőbb imában kérte, hogy halála előtt megpillanthassa a Messiást. Látta Krisztust. Természetfeletti világosságot kapott, s felismerte Krisztus istenségét. Látta az Ő napját, és örült. Látomást kapott a bűnért hozott isteni áldozatról. Erre az áldozatra volt példa a saját tapasztalatában is. Parancsot kapott: "Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, [...] és áldozd meg [...] égő áldozatul" (lMóz 22:2). Az áldozati oltárra helyezte az ígéret fiát, a fiút, akiben minden reménye összpontosult. Amikor aztán ott állt az oltárnál felemelt késsel, hogy engedelmeskedjék Istennek, hangot hallott a mennyből: "Ne nyújtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek énérettem" (lMóz 22:12). Ez a szörnyű próba azért nehezedett Ábrahámra, hogy megláthassa Krisztus napját, felismerje Isten nagy szeretetét a világ iránt, mely akkora, hogy egyszülött Fiát a legszégyenletesebb halálra adta, és ezzel kiemelte a romlásból a Földet.
Ábrahám Istentől tanulta meg a legnagyobb leckét, melyet halandó valaha is kapott. Imája, hogy meglássa Krisztust mielőtt meghal, meghallgatásra talált. Látta Krisztust. Mindent látott, amit halandó láthat. Tökéletesen engedelmeskedett, s így képes volt megérteni a Krisztusról kapott látomást. Megértette: Isten, midőn egyszülött Fiát adta, hogy megmentse a bűnösöket az örök romlástól, nagyobb és csodálatosabb áldozatot hozott, mint amit ember valaha is hozhat.
Ábrahám tapasztalata megválaszolja a kérdést: "Mivel menjek eleibe az Úrnak? Hajlongjak-é a magasságos Istennek? Égőáldozatokkal menjek-é elébe, esztendős borjúkkal?! Kedvét leli-é az Úr ezernyi kosokban, vagy tízezernyi olaj patakokban? Elsőszülöttemet adjam-é vétkemért, vagy méhem gyümölcsét lelkemnek bűnéért?!" (Mik 6:6-7) Ábrahám szavaiból: "az Isten majd gondoskodik az égőáldozatra való bárányról, fiam" (lMóz 22: 8), és abból, hogy Isten gondoskodott áldozatról Izsák helyett, levonható a következtetés: senki sem szerezhet engesztelést önmagáért. A pogány áldozati rendszer Isten számára teljesen elfogadhatatlan. Egyetlen apának sem kellett fiát vagy leányát felajánlani bűnért való áldozatul. Isten Fia egymaga el tudja hordozni a világ bűneit.
Ábrahámnak saját szenvedései tették lehetővé, hogy a Megváltó áldozati küldetését szemlélje. Izrael viszont nem értette meg, ami oly kellemetlen volt büszke szívének. Krisztus Ábrahámra vonatkozó szavai nem tűntek nagy jelentőségűnek hallgatói számára. A farizeusok csupán új területet találtak az áskálódásra. Csúfondárosan visszavágtak, mintha azt akarnák bizonyítani, hogy Jézus nem tudja mit beszél: "Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad?" (Jn 8: 57).
Jézus ünnepélyes méltósággal válaszolt: "Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én VAGYOK" (Jn 8: 58).
Csend borult a hatalmas sokaságra. Ez a galileai Rabbi magának igényelte Isten nevét, melyet az Úr Mózesnek kinyilatkoztatott, hogy kifejezze örökkévaló jelenlétének gondolatát. Önmagában létezőnek jelentette ki magát, annak, aki a Megígért Izrael számára, "akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van" (Mik 5:2).
A papok és vének újra kitörtek Jézus ellen: istenkáromlónak mondták. Állítása, hogy egy Istennel, már korábban is életének kioltására sarkallta őket, s néhány hónappal később nyíltan kijelentették: "Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat" (Jn 10:33). Mivel Isten Fia volt, és annak is mondta magát, eltökélték, hogy elpusztítják. Most sokan, akik a népből a papok és vének oldalán álltak, köveket ragadtak, hogy ráhajigálják. Jézus pedig elrejtőzködék, és kiméne a templomból, átmenvén közöttük; és ilyen módon eltávozék" (Jn 8: 59).
A Világosság fénylett a sötétségben, de "a sötétség nem fogadta be azt" (Jn 1: 5).
"És amint eltávozék, láta egy embert, aki születésétől fogva vak vala. És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezet, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született? Felel Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei: hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai. [...] Ezeket mondván, a földre köpe, és az ő nyálából sárt csinála, és rákené a sarat a, vak szemeire, és monda néki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (ami azt jelenti: Küldött). Elméne azért és megmosakodék, és megjöve látva" (Jn 9:1-3.6-7).
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés