Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zakariás könyve 11 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zakari%C3%A1s%2011&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zakari%C3%A1s%2011&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Istent kézbe veszi az ügyet. A korábbi fejezetekben már találkoztunk azzal a gondolattal, hogy az Isten által kirendelt vezetők nem váltak be, ezért Istennek kellett kezébe venni az ügyet. Ebben a fejezetben is találkozunk ezzel a képpel. A ciprusok, cédrusok, és tölgyek, amelyek a befolyásos vezetőkre utaltak, ledőltek. Isten hűtlen pásztoroknak nevezi őket, akik visszaéltek helyzetükkel, ezért Neki kellett a helyükre állni.
2. Isten a legjobb módon pásztorolja népét. Két botot, azaz két eszközt alkalmaz, a jóakaratot és az egyetértést. Ennél méltányosabb vezetést és gondoskodást el sem lehet képzelni, viszont a nép nem értékeli ezt.
3. Isten a félreértett és alul becsült pásztor. Isten a legjobb módon pásztorolja népét, de nem fogadják el őt. Akkor azt mondja, hogy legalább a bérét adják meg munkájáért. Amit meg is tettek, harminc ezüstpénzt fizettek neki. Ennyire értékelték a pásztor munkáját, és ennyire értékelték később a jó Pásztor munkáját, a megváltást is, hiszen érte is harminc ezüstpénzt adtak.
4. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki az emberek között már nem talál megfelelő vezetőt, ezért Neki kell betölteni a szerepet
b. akit kevésbé értékelnek, mint a hűtlen vezetőket
c. aki kénytelen volt eltörni a jóakarat nevű botját, mert az emberek nem értékelték
d. aki kénytelen volt eltörni az egyetértés nevű botját is
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy elfogadja jóakaratod és egyetértésed ajándékát! Segítsd meg, hogy értékelni tudja azt a pásztori szolgálatot, amit irányába gyakorolsz, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 49-50. fejezet
49. fejezet – A SÁTOROS ÜNNEPEN (3. rész)
Krisztus csodáinak híre mindenhová elterjedt Jeruzsálemből, ahová csak a zsidók szétszóródtak, s bár több hónapon át hiányzott az ünnepekről, az érdeklődés nem terelődött el Róla. A világ minden részéről sokan jöttek el a sátoros ünnepre abban a reményben, hogy találkoznak Vele. Az ünnep kezdetén sokan keresték. A farizeusok és vének figyelték, jön-e, mert remélték, itt az alkalom, hogy elítéljék. Zavartan kérdezgették: "Hol van Ő?" (Jn 7:12) - de senki sem tudta. Mindenkinek körülötte forogtak a gondolatai. Az írástudóktól és papoktól való félelmében senki sem merte Messiásnak elismerni Őt, de mindenütt csendes, komoly beszélgetés folyt Róla. Sokan védték, mint Isten küldöttét, mások azonban a nép megcsalójának bélyegezték.
Eközben Jézus csendben megérkezett Jeruzsálembe. Járatlan utat választott, hogy elkerülje a minden irányból Jeruzsálembe igyekvő utazókat. Ha csatlakozott volna valamelyik, az ünnepre feljövő karavánhoz, akkor a városba érve ráterelődött volna az általános figyelem, a nép hangos rokonszenvezése újból ellene fordítja a hatóságokat. Ennek elkerülésére döntött úgy, hogy egyedül utazik.
Az ünnepségek kellős közepén, amikor a Vele kapcsolatos izgalom tetőfokára hágott, a sokaság színe előtt belépett a templomudvarba. Mivel hiányzott az ünnepről, azt hangoztatták, hogy nem merte kitenni magát a papok és vének hatalmának. Megjelenése mindenkit meglepett. Minden hang elcsitult. Mindenki csodálta bátor és méltóságteljes viselkedését hatalmas ellenségei közepette, akik az életére törtek.
Jézus ott állt a hatalmas tömeg érdeklődésének központjában, s úgy szólt hozzájuk, ahogy ember még sohasem. Szavaiból kitűnt, hogy sokkal jobban ismeri Izrael törvényeit, intézményeit, az áldozati szolgálatot és a próféták tanításait, mint a papok és rabbik. Áttörte a formalizmus és a hagyomány korlátait. Látszott, hogy a jövendő élet képe kitárul előtte. Mint aki látja a Láthatatlant, úgy beszélt földi és mennyei dolgokról, biztos hatalommal, emberiről és isteniről. Szavai a legtisztábbak és legmeggyőzőbbek voltak, s mint Kapernaumban, az emberek újra megdöbbentek tanításán, "mert beszéde hatalmas vala" (Lk 4:32). Különféle formában figyelmeztette hallgatóit a szerencsétlenségre, amely mindenkit sújtani fog, aki visszautasítja az Általa hozott áldásokat. Minden lehetséges módon bebizonyította, hogy Istentől jött, minden lehetséges erőfeszítést megtett, hogy bűnbánatra bírja őket. Saját nemzete nem utasította volna el és nem gyilkolta volna meg, ha megmenthette volna őket egy ilyen tett bűnétől.
Mindenki álmélkodott, mennyire ismeri a törvényt és a próféciákat. Szájról szájra járt a kérdés: "Mimódon tudja ez az írásokat, holott nem tanulta?!" (Jn 7:15) Senkit sem tekintettek képzett vallási tanítónak, aki nem járta ki a rabbik iskoláját, ezért Jézust és Keresztelő Jánost is tudatlannak tekintették, hiszen nem részesültek ebben az oktatásban. Akik hallották őket, csodálkoztak Írás-ismeretükön, amit nem tanultak. Emberektől valóban nem, de a menny Istene volt tanítójuk, Tőle kapták a legmagasabb szintű bölcsességet.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés