Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zakariás könyve 1 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zakari%C3%A1s%201&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zakari%C3%A1s%201&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten figyelmeztet és bátorít. Aggeus és Zakariás kortársak és munkatársak voltak, de Isten különböző feladatot bízott rájuk. Míg Aggeus figyelmeztetett, Zakariás bátorított. Zakariás színes képek és vigasztaló prédikációk segítségével fogalmazza meg Isten jövőre vonatkozó dicsőséges terveit, amelyeket szövetséges népének szánt.
2. Isten népéhez akar fordulni. Isten azt üzeni a népének, hogy forduljanak Hozzá, mert akkor Ő is hozzájuk tud fordulni. Isten nem akar távol maradni népétől, ezért mindet megtesz, hogy közelükbe kerülhessen.
3. Isten arra vár, hogy megkönyörülhessen népén. Az angyal felteszi a kérdést Istennek, hogy meddig nem könyörül meg népén, hiszen már 70 éve szenvednek? Isten erre a kérdésre így válaszol: „szeretem Jeruzsálemet és a Siont nagy szeretettel.” A szabadulás nem azért nem történt meg eddig, mert Isten vonakodott segíteni rajtuk, hanem azért, mert ők nem fordultak Istenhez, ezért Isten sem tudott hozzájuk fordulni.
4. Isten cselekszik népéért. A próféta úgy látja, hogy Isten késlekedik a segítséggel, de Isten elmondja, hogy ennek vége, és most már elérkezett annak az ideje, hogy népéért cselekedjen: „Azért ezt mondja az Úr: Irgalmasan fordulok Jeruzsálem felé, templomom fel fog épülni benne - így szól a Seregek Ura -, és feszítenek még ki mérőzsinórt Jeruzsálemben. Hirdesd még azt is, hogy így szól a Seregek Ura: Bővelkedni fognak még városaim minden jóban, megvigasztalja még az Úr Siont, és továbbra is Jeruzsálem lesz a választottja.”
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki igazságosan bánik velünk
b. aki szinte könyörög népéhez, hogy térjenek Hozzá
c. aki jóságos szavakkal, vigasztaló szavakkal válaszol
d. aki haragszik népe megrontóira
e. aki irgalommal fordul népe felé
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy a figyelmeztetést és a bátorítást is hálával fogadja Tőled. Adjad, hogy tudja, Te jobban várod, hogy megszabadítsd Őt, mint ahogyan ő várja! Adjad, hogy Hozzád forduljon, hogy Te is hozzá fordulhass, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 45-46. fejezet
46. fejezet – JÉZUS MEGDICSŐÜLÉSE (2. rész)
A tanítványok még nem fogják föl a látottakat, de örvendeznek, amiért hosszútűrő tanítójukat - aki gyöngéd és alázatos, s gyámoltalan idegenként vándorol ide-oda - megtisztelik a menny kiváltságosai. Azt hiszik, Illés a Messiás uralkodását fogja bejelenteni, s Krisztus országát hamarosan megalapítják a földön. Félelmük, csatódásuk emlékét örökre elűzhetik. Szeretnének ott maradni, ahol Isten dicsősége megnyilatkozott. Péter felkiált: "Mester, jó nékünk itt lennünk: csináljunk azért három hajlékot, egyet néked, Mózesnek is egyet, és egyet Illésnek." (Lk 9:33) A tanítványok bizonyosak afelől, hogy Mózes és Illés Mesterük védelmére, királyi tekintélyének megalapozására érkezett.
A koronát azonban a keresztnek kell megelőznie. Beszélgetésük tárgya nem Krisztus trónra emelése, hanem Jeruzsálemben bekövetkező halála. Jézus egyedül járt az emberek között, hordozta az emberiség gyengeségeit, annak fájdalma, bűne ránehezedett. Mennél inkább nyomasztotta a közelgő próba lelkileg annál inkább egyedül maradt a világban, mely nem ismerte fel Őt. Még szeretett tanítványai is elmerültek saját kételyeikben, bánatukban, vérmes reményeikben, s nem fogták föl küldetésének titkát. Egykor a menny szeretete és közössége övezte, de az Általa teremtett világban magányos volt. Most a menny elküldte követeit Jézushoz; nem angyalokat, hanem embereket, akik elszenvedtek fájdalmat, bánatot, és együtt tudtak érezni a Megváltóval földi életének próbájában. Mózes és Illés Krisztus munkatársai voltak. Vele együtt sóvárogták az emberiség megváltását. Mózes Izraelért könyörgött: "De most bocsásd meg bűnüket; ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedből, amelyet írtál" (2Móz 32:32). Illés ismerte a lélek magányosságát, a három és fél éves éhség idején hordozta a nemzet gyűlöletének és bajának terhét. Egyedül állt ki Istenért a Kármel hegyén. Egyedül menekült a pusztába fájdalmával, kétségbeesésével. Isten ezeket az embereket választotta az összes, trónját körülvevő angyal felett, hogy beszéljenek Jézussal szenvedésének körülményeiről, s vigasztalják, biztosítsák a menny együttérzéséről. A világ reménye, minden emberi lény üdvössége volt beszélgetésük lényege.
Mivel elnyomta őket az álom, a tanítványok keveset hallottak a Krisztus és a mennyei követek közötti beszélgetésből. Elmulasztottak vigyázni és imádkozni, így nem részesülhettek abban, amit Isten adni kívánt nekik: Krisztus szenvedéseinek és az azt követő dicsőségnek a megismerésében. Elveszítették azt az áldást, amely az övék lehetett volna, ha ők is vállalják az önfeláldozást. A tanítványok késedelmesek voltak a hit dolgában, kevésre becsülték a kincset, mellyel a menny gazdaggá akarta tenni őket. {DA 425.1}
Mégis nagy világosságot kaptak. Megbizonyosodtak róla, hogy az egész menny ismeri a zsidó nemzet bűnét, Krisztus elvetését. Mélyebben betekinthettek az Üdvözítő munkájába. Olyan dolgokat látott szemük és hallott fülük, melyek meghaladják az emberi értelmet. "Szemlélői" voltak "az ő nagyságának" (2Pt 1:16), megértették, hogy Jézus valóban a Messiás, akiről a pátriárkák és próféták bizonyságot tettek, akit a mennyei világ is elismer.
Mialatt még a hegyen látott jelenetre szegezték tekintetüket, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm; őt hallgassátok" (Mt 17:5). Amint nézték a dicsfelhőt, amely fényesebb volt a pusztában Izrael törzsei előtt járó felhőnél, amint hallották Isten hangját a maga félelmetes fenségében, mely megremegtette a hegyet, a tanítványok a földre hullottak. Arcukat elrejtették, leborulva maradtak, míg Jézus oda nem jött, megérintette őket, és félelmüket eloszlatta jól ismert hangja: "Keljetek fel és ne féljetek!" (Mt 17:7) Mire felbátorodtak és kinyitották szemüket, látták, hogy a mennyei dicsőség elvonult, Mózes és Illés alakja eltűnt. Egyedül voltak a hegyen Jézussal.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés