2024. július 7., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 7 - VASÁRNAP - Habakuk könyve 3

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Habakuk könyve 3 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Habakuk%203&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Habakuk%203&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten hatalma csodálatot és hódolatot kelt.  Habakuk azt mondja, hogy amikor Isten régi tetteire és hatalmára gondol, félelem fogja el, megretten. Első pillantásra úgy tűnik, mintha félne Istentől, azonban a következő mondatban vágyik arra, hogy megismétlődjenek Isten hatalmas tettei és csodái. Ha tényleg félne Istentől, nem vágyna rá, hogy megtapasztalja hatalmát. Azonban itt is, ahogy máshol a Szentírásban az istenfélelem inkább hódolatot és csodálatot fejez ki. Az ERV fordításban így olvashatjuk ezt a verset: „Örökkévaló, hallottam régi tetteidről, s félelem tölt el, ha csodáidat szemlélem! Ó, Örökkévaló, a mi időnkben is cselekedj hasonlóan, most is jelentsd ki magad népednek, mint régen! Kérlek, még haragodban is légy hozzánk irgalmas!”    

2.    Isten jósága betölti a földet. Ha a fejezetet felületesen olvassuk, egy kemény és szigorú Isten képét látjuk meg. Ez a fejezet viszont azt mondja, hogy Isten dicsősége és dicsérete betölti a mennyet és a földet. Isten dicsősége, az Ő jelleme. Isten dicsősége az Ő jósága. Így olvassuk: „Isten dél felől közeledik, a Párán hegyéről jön a Szent. Szela Dicsősége betölti a Mennyet, dicséretével megtelik a föld! Ragyog, mint a Nap, kezéből fénysugarak indulnak, ott van hatalmának rejtekhelye.”

3.    Isten hatalmát elismeri a természet. Azt olvassuk, hogy Isten jelenlépében szétporladnak az örökkévaló hegyek is. Még a nap és a hold is megállnak helyükön, ha Isten megjelenik. Isten célja viszont nem az ijesztgetés, a rombolás és pusztítás, hanem a felépítés, a bátorítás és a remény visszaadása.        

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    akinek útjai örökkévalók

b.    akinek a hatalma rejtekhely

c.    aki kész harcba vonulni a győzelemért, népe győzelméért

d.    aki lesújt a gonoszra, népe ellenségére

e.    akinek érkezése félelmet gerjeszthet, de aki bízik Benne, lelkében nyugalommal várja

f.      aki szabadító Isten

g.    aki megerősít

h.    aki biztossá teszi lépéseinket

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy a Te hatalmad csodálatot ébresszen benne és ne rettegést! Adjad, hogy a Te dicsőséged és jóságod ne csak a mennyet és a földet töltse be, hanem az ő szívét és életét is, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 45-46. fejezet

45. fejezet – A KERESZT ÁRNYÉKÁBAN (1. rész)

Máté 16:13-28; Márk 8:27-38; Lukács 9:18-27.

Krisztus földi munkásságának vége gyorsan közeledett. Éles körvonalakkal rajzolódtak ki előtte az események, melyek felé léptei vezettek. Még mielőtt emberi testet öltött volna, végig látta az utat, amelyen haladnia kell, hogy megmentse, ami elveszett. A szívét gyötrő minden fájdalom, a fejére szórt minden sértés, minden elszenvedett nélkülözés ismeretes volt előtte, mielőtt letette koronáját és királyi palástját, leszállt trónjáról, hogy istenségére emberi ruhát öltsön. Szeme elé tárult a bölcsőtől a Kálváriáig vivő ösvény. Ismerte a Reá váró kínokat. Mindent tudott, mégis ezt mondta: "Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem, hogy teljesítsem a Te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a Te törvényed keblem közepette van" (Zsolt 40: 8-9).

Előre látta küldetésének eredményét. Küzdelmes, önfeláldozással teli földi életét megvidámította a kilátás, hogy munkája nem lesz hiábavaló. Életét adja az ember életéért, s ezzel visszanyeri a világot az Isten iránti hűségnek. Bár először a vér keresztségében kell részesülnie, bár a világ bűneit ártatlan lelkének kell hordoznia, bár kimondhatatlan gyötrelem árnyéka borul Reá - mégis az előtte álló örömért megvetve a gyalázatot, keresztet szenved.

Szolgálatának választott társai előtt az eljövendő események még rejtve voltak, ám közelgett az idő, amikor látniuk kellett szenvedését. Látniuk kellett, hogy Őt, akit szerettek és akiben bíztak, ellenségei kezére adják, és a Kálvária keresztjére feszítik. Nemsokára el kellett hagynia őket, hogy látható jelenlétének vigasza nélkül kerüljenek szembe a világgal. Jézus tudta, milyen keserű gyűlölettel és hitetlenséggel fogják üldözni őket, és fel akarta készíteni tanítványait a megpróbáltatásokra.

Jézus és tanítványai most betértek az egyik Cézárea Filippi környékén fekvő városba. Galilea határain túl jártak, olyan vidéken, ahol a bálványimádás volt az uralkodó. A tanítványokat itt nem érte el a judaizmus irányító befolyása, s közelebbi kapcsolatba kerültek a pogány istentisztelettel. A világ minden részén létező babonák különböző formáit képviselték körülöttük. Jézus célja az volt, hogy ezek láttán felelősségérzet ébredjen bennük a pogányok iránt. Míg ezen a vidéken tartózkodott, a nép tanítása helyett inkább tanítványainak óhajtotta szentelni magát.

Beszélgetnie kellett a Reá váró szenvedésekről. Először azonban egyedül elvonult és imádkozott, hogy szívük legyen készen szavai befogadására. Amikor visszatért közéjük, nem jelentette be azonnal mondandóját. Előtte alkalmat adott nekik, hogy megvallják Belé vetett hitüket, és megerősödjenek az eljövendő próbára. Megkérdezte: "Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?" (Mt 16:13)  

A tanítványoknak szomorúan kellett belátniuk, hogy Izrael képtelen volt felismerni Messiását. Egyesek, amikor látták csodáit, Dávid Fiának mondták Őt. A Bethsaidánál megvendégelt sokaság Izrael királyává akarta kikiáltani. Sokan készek voltak prófétának elfogadni, de nem hittek benne, mint Messiásban.

Jézus most feltette a második kérdést, mely magukra a tanítványokra vonatkozott: "Ti pedig kinek mondotok engem?" (Mt 16:15) Péter így felelt: "Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia" (Mt 16:16).

1 megjegyzés: