Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Sofóniás könyve 1 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Sofoni%C3%A1s%201&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zof%C3%B3ni%C3%A1s%201&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten mindenféle rangú embert elhív a szolgálatába. Istennek nem számít, hogy valaki gazdag vagy szegény, tanult vagy tanulatlan, eszköz lehet Isten kezében és Isten munkatársa lehet. Sofóniás királyi családból származott, Ezékiás király ükunokája volt. Ez előnyt is jelenthetett, meg hátrányt is. Nem lehetett könnyű Isten feddő üzenetét a saját családjának és rokonainak közvetíteni.
2. Isten hatalmasabb mindenkinél, aki benne hisz nem kell mástól félnie. A zsidók az asszíroktól való félelem miatt adófizető hűbéresei lettek Asszíriának, ami azzal is együtt járt, hogy átvették a bálványaikat és kultuszukat. Attól féltek, hogy ha megtagadják ezeket, az asszírok megtorolják és súlyos büntetésben részesítik őket. A kérdés az volt számukra, hogy Asszíria az erősebb vagy Isten. A korábbi királyok inkább Asszíria hatalmában hittek, de Jósiás király, aki Sofóniás idejében uralkodott, szembe mert szállni Asszíriával, és Isten segítségével le is győzte.
3. Isten nem tudja elfogadni a megosztott imádatot. Izrael úgy próbálta megoldani azt a helyzetet, hogy hogy ne kelljen szembe mennie Asszíriával, hogy imádta Istent is és az asszír isteneket is. Isten nemtetszését fejezte ki ez ellen a magatartás ellen. Így írja le a próféta: „Kiirtom azokat, akik leborulnak a háztetőkön az ég serege előtt, azokat is, akik leborulnak az Úr előtt, és esküsznek rá, de esküsznek Molokra is.”
4. Istent nem lehet figyelmen kívül hagyni. Sokan megkíséreltek kétfelé sántikálni, Istent is imádni, és az asszír isteneket is, de voltak olyanok, akik teljesen figyelmen kívül hagyták Istent. Isten büntetést helyez kilátásba azok számára is, akik „elfordultak az Úrtól, nem keresik az Urat, és nem törődnek vele,” és azok számára is, akik már nem hittek Isten erejében: „megbüntetem azokat a férfiakat, akik … ezt gondolják magukban: Nem tesz az Úr sem jót, sem rosszat.”
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki saját népét is megítéli, nemcsak az idegen népeket
b. aki elhozza az Ő napját, amelyen foglalkozik a gonosz kérdésével
c. aki elítéli az erőszakot és csalást
d. aki előtt minden és mindenki elhallgat
e. akit nem lehet ezüsttel és arannyal megvásárolni
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudja, Te erősebb vagy mindennél és mindenkinél, és ha téged fél, akkor nem kell félnie senkitől és semmitől, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 45-46. fejezet
45. fejezet – A KERESZT ÁRNYÉKÁBAN (2. rész)
Péter elejétől fogva Messiásnak hitte Jézust. Sokan mások, akik Keresztelő János prédikálása alapján meggyőződtek és elfogadták Krisztust, kételkedni kezdtek János küldetésében, amikor a prófétát bebörtönözték és halálra adták. Most Jézus Messiás-voltában is kételkedtek, Ő-e, akit oly régen vártak? Számos tanítványa, akik buzgón várták, hogy Jézus elfoglalja Dávid trónját, elhagyta Őt, amikor felfogták, hogy nincs ilyen szándéka. Péter és társai azonban hűségesek maradtak. A tegnap még dicsőítők, ma megtagadók ingatag magatartása nem rombolta le a Megváltó igaz követőjének hitét. Péter kijelentette: "Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia" (Mt 16:16). Nem királyi tisztességre vágyott, hogy megkoronázza Urát, hanem elfogadta Őt megaláztatásában.
Péter kifejezte a tizenkettő hitét. Mindamellett a tanítványok még távolról sem értették meg Krisztus küldetését. A papok és vének ellenállása és hamis beállítása nem térítette ugyan el őket Krisztustól, de nagy zavart okozott. Nem látták tisztán útjukat. A légkör, amelyben nevelték őket, a rabbik tanítása, a hagyomány hatalma még mindig befolyásolta az igazságról alkotott nézetüket. A világosság drága sugarai időről időre rájuk ragyogtak Jézusról, mégis sokszor olyanok voltak, mint akik sötétben tapogatóznak. Ezen a napon azonban, mielőtt szembekerültek hitük nagy próbájával, a Szentlélek hatalmasan megnyugodott rajtuk. Egy kis időre szemük elfordult a "láthatókról", hogy a "láthatatlanokat" (2Kor 4:18) szemlélje. Az emberi külső mögött felismerték Isten Fiának dicsőségét.
Jézus így felelt Péternek: "Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám" (Mt 16:17).
A Péter által megvallott igazság a hivő hitének alapja. Maga Krisztus jelentette ki, hogy ez az örök élet. Ezen ismeret birtoklása azonban nem szolgálhat alapul az önfelmagasztalásra. Péter nem saját jósága vagy bölcsessége miatt kapta ezt a kinyilatkoztatást. Az ember önmagától sohasem juthat el az istenismeretre. "Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?" (Jób 11:8) Egyedül a fiúság lelke jelentheti ki nekünk Isten mélységes dolgait, melyeket "szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt. [...] Nekünk azonban az Isten kijelentette az Ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is" (lKor 2:9-10). "Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz" (Zsolt 25:14). Maga a tény, hogy Péter felismerte Krisztus dicsőségét, bizonyítja: ő "Istentől tanított" volt (Jn 6:45). Ó valóban, "Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked" (Mt 16 :17).
Jézus folytatta. "De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat" (Mt 16:18). A Péter szó követ jelent, görgő követ. Péter nem az a szikla volt, melyre az egyház alapíttatik. A pokol kapui vettek rajta diadalmat, amikor esküdözve, átkozódva megtagadta Urát. Az egyház olyasvalakire épül, akin a pokol kapui nem vehetnek diadalmat.
Századokkal a Megváltó eljövetele előtt Mózes rámutatott Izrael üdvösségének Sziklájára (Vö. 5Móz 32:4!). A zsoltáros így énekel: "Én erős kősziklám" (Zsolt 62: 8). Ésaiás írta: "Így szól az Úr Isten: Ímé Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal" (Ésa 28:16). Maga Péter ihletett írásában Jézusra vonatkoztatja ezt a próféciát. Így szól: "Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr. Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz, ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá" (1Pt 2: 3-5).
"Más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus" (lKor 3:11). "Ezen a kősziklán - mondotta Jézus - építem fel az én anyaszentegyházamat" (Mt 16:18). Isten jelenlétében, az összes mennyei lény színe előtt, a pokol láthatatlan hadserege előtt alapította Krisztus egyházát az élő sziklára. A Szikla Ő maga - saját teste, mely megtöretett és megsebesíttetett. Az ilyen alapra épített egyházon a pokol kapui sem vesznek diadalmat.
Mily gyöngének tűnt az egyház, amikor Jézus e szavakat kijelentette! Maroknyi volt a hívők csapata, akik ellen az ördögök meg a gonosz lelkek minden hatalma irányult - Krisztus követőinek mégsem kellett félniük. Erejük Sziklájára építkeztek, senki meg nem dönthette őket.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés