Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Aggeus könyve 1 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Aggeus%201&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Haggeus%201&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Ha Istent az első helyre helyezzük, minden más a maga helyére kerül. Aggeus a babiloni fogságból hazatérteket bátorítja a templom építésére. Körülményeik nem voltak a legkedvezőbbek, így elhanyagolták a templom építését és csak a maguk házával foglalkoztak. Isten azzal figyelmeztette őket rossz hozzáállásukra, hogy nem volt áldás munkájukon, de ez sem ébresztette rá őket tévedéseikre. A próféta szóban is elmondta nekik, és arra bátorította őket, hogy építsék a templomot és Isten meg fogja áldani őket. Az Újszövetségben Jézus szintén megfogalmazza ezt az elvet: „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.”
2. Isten komolyan figyelmeztet. Ebben a fejezetben Isten többször is megismétli azt a felhívást, hogy „jól gondoljátok meg!” Isten arra kéri őket, hogy gondolják meg, mi lehet a következménye annak, ahogy viselkednek és élnek: Lehet-e így sikeres az életük? Ez a legjobb választás? Nem hagynak esetleg figyelmen kívül olyan dolgot, ami hasznukra lehetne?
3. Amikor a vezetők engedik, Istent csodát tud tenni általuk. Amikor összefogott Aggeus a próféta, mint vallási vezető, Zorobábel, mint politikai vezető, Jósua a főpap, mint vallásos vezető és Zakariás próféta, csoda történt, a nép munkához látott és négy év alatt felépítették a templomot. Ha a nép összefog egymással és együtt megfogják Isten kezét, Isten az erejét adja nekik.
4. Isten jelenlétét ígéri. A legerőteljesebb ígéretet kapta a nép, hogy Isten velük lesz. Ez a legjobb dolog, ami az emberrel történik, hogy vele van az Úr és a legrosszabb, amikor valakit elhagy az Úr. Ahol ott van Isten, ott van a hatalma, szeretete, jósága és minden, amivel Isten rendelkezik. Ilyenkor az ember minden eszközzel rendelkezik, amire csak szüksége van.
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki szembesíti gyermekeit téves elképzeléseikkel
b. aki elgondolkodásra hívja népét
c. aki néha megvonja az áldást, csak azért, hogy többet adhasson
d. aki együtt akar működni népe minden rendű vezetőivel
e. akivel jó együttműködni, mert az erőt és az igazi bölcsességet Ő adja
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy Téged helyezzen első helyre életében, és tapasztalja meg, hogy milyen az, amikor Te mindenről gondoskodsz, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 45-46. fejezet
45. fejezet – A KERESZT ÁRNYÉKÁBAN (5. rész)
Szeretni a lelkeket, akikért Krisztus meghalt - ez az ÉN keresztre feszítését jelenti. Aki Isten gyermeke, az ettől kezdve egy szemnek tekinti magát a világ megmentésére lebocsátott láncban. Egy Krisztussal az Ő kegyelmi tervében, s Vele jár, hogy megkeresse és megmentse, aki elveszett. A keresztény embernek mindig észben kell tartania, hogy ő Istennek szentelte magát, és jellemével Krisztust kell bemutatnia a világnak. Az önfeláldozásnak, szeretetnek, együttérzésnek, melyek Krisztus életében megnyilvánultak, újra meg kell jelenniük Isten munkásának életében.
"Valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét énérettem és az evangéliumért, az megtalálja azt" (Mk 8: 35). Az önzés halál. A test egyetlen szerve sem maradhat életben, ha működését csak önmagára korlátozza. A szív, ha nem tudná életadó vérét továbbítani a kézbe és a fejbe, hamarosan elveszítené erejét. Az életadó vérhez hasonlóan járja át Krisztus szeretete az Ő titokzatos testének minden részét. Egymáshoz rendelt tagok vagyunk, s aki nem hajlandó másoknak juttatni, az elpusztul. És "Mit használ az embernek, - mondta Jézus - ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?" (Mt 16: 26)
A jelenlegi szegénységen és megaláztatáson túl megmutatta a tanítványoknak dicsőséges eljövetelét, nem földi trón káprázatában, hanem Istennek és a mennyei seregeknek dicsőségében. Azután így szólt: "Megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint" (Mt 16:27). Bátorításul ígéretet adott nekik: "Bizony mondom néktek: Azok között, akik itt állanak, vannak némelyek, akik nem kóstolják meg a halált, amíg meg nem látják az embernek Fiát eljőni az ő országában" (Mt 16:28). A tanítványok azonban nem értették meg szavait. A dicsőség túlságosan messzinek tűnt. Szemük a közelebbi dolgokra figyelt, a földi életre, a szegénységre, megaláztatásra, szenvedésre. Le kell mondaniuk a Messiás országáról alkotott ragyogó várakozásaikról? Nem fogják látni urukat Dávid trónján megdicsőülni? Lehetséges, hogy Krisztusnak szerény, hontalan vándorként kell élnie, akit megvetnek, elutasítanak, és halálra adnak? Bánat nyomasztotta szívüket szeretett Mesterük miatt. Kétségek is kínozták őket, mert felfoghatatlannak tűnt, hogy Isten Fiának ilyen könyörtelen megaláztatást kell elszenvednie. Megkérdezték, miért kellene önként Jeruzsálembe mennie, hogy ott úgy bánjanak Vele, ahogyan elmondta. Hogyan nyugodhat bele ilyen sorsba, s hagyhatja őket még nagyobb sötétségben, mint amilyenben voltak, mielőtt megnyilatkozott nekik?
A tanítványok úgy okoskodtak, hogy Cézárea Filippi tartományában Krisztus kívül esik Heródes hatókörén. Nincs félnivalója a zsidók gyűlöletétől vagy a rómaiak hatalmától. Miért nem ott dolgozik, távol a farizeusoktól? Miért kell magát halálra adnia? Ha pedig meg kell halnia, hogyan alapíthatja meg országát oly szilárdan, hogy a pokol kapui sem vehetnek rajta diadalmat? A tanítványok számára ez valóban rejtély volt.
Most a Galileai tenger partján épp afelé a város felé haladtak, ahol minden reményük összeomlott. Nem mertek kifogást emelni Krisztusnál, de egymás között szomorú hangon tárgyalták, milyen jövő vár rájuk. Kétségeik között is ragaszkodtak a gondolathoz, hogy valamilyen előre nem látható körülmény elháríthatja az Urukra váró sorsot. Így szomorkodtak és kételkedtek, reménykedtek és rettegtek hat hosszú, borongós napon át.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés