2024. július 25., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 25 - CSÜTÖRTÖK - Zakariás könyve 13

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zakariás könyve 13 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zakari%C3%A1s%2013&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zakari%C3%A1s%2013&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Az átszegzett Messiás az élet és a bűnbocsánat forrása.  Az előző fejezetben arról olvastunk, hogy a Messiást átszegezték. Ez a fejezet pedig azzal kezdődik, hogy ennek következtében egy élő forrás fakad, amely lemossa a vétket és a szennyet. Az átszegzett Jézus pontosan ezt hozta népének.     

2.    Amikor az igaz megismertetik, a hamis eltűnik. A Biblia olyan sokat beszél a hamis prófétákról, akik félrevezetik a népet, és olyan érthetetlen, hogy a nép mégis elfogadja őket és hallgat rájuk. De eszerint a fejezet szerint eljön az idő, amikor a hamisat már nem fogadják el. Eljön az az idő, amikor a hamis próféták munka nélkül maradnak, vagy más foglalkozás után kell nézzenek, mert már senki sem fogadja el őket.

3.    A megölt pásztor összegyűjti a juhokat. Abban az időben a meghalt pásztor a nyáj megsemmisülését jelentette. Jézus esete azonban pontosan fordítva működik. A pásztor halála a nyáj életét jelenti. Isten egyháza egy olyan nyáj, amely létezését pásztora halálának köszönheti.

4.    Amikor Isten megvallja népét. Ez a fejezet Isten tervének a beteljesülésével ér véget. Bekövetkezik a kívánatos vég, amiért Isten olyan sokat dolgozott, és amiért akkora áldozatot hozott. A nép Urának és Istenének vallja meg Istent, és Isten is vallomást tesz népével kapcsolatosan. Azt mondja róluk: „Én népem ő!” Ez mindennek a beteljesülése.

5.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki élő és megtisztító víz népe számára

b.    akinek az ismerete szükségtelenné teszi a bálványok szolgálatát

c.    aki véget vet a hamis próféták hazudozásainak

d.    akit barátai sebesítenek meg

e.    aki vágyik arra, hogy segítségül hívják az Ő nevét, és hogy meghallgassa a Hozzá fordulókat

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy az átszegzett Messiás az ő életének és tisztaságának is a forrása legyen. Adjad, hogy megvalljon Téged, hogy Te is megvallhasd azt, hogy ő a Tied, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 49-50. fejezet

50. fejezet – CSELVETÉSEK KÖZÖTT (1. rész)

János 7:16-36, 40-53; János 8:1-11.

Jézust egész idő alatt, míg Jeruzsálemben tartózkodott az ünnepen, kémek lesték. Napról napra új terveket szőttek elhallgattatására. A papok és vének figyelték, hogyan ejthetik csapdába. Erőszakkal akarták leállítani. De ez még nem minden. Meg akarták szégyeníteni ezt a galileai tanítót a nép előtt.

Első nap, ahogy megjelent az ünnepen, odajöttek hozzá a vének, és megkérdezték, milyen felhatalmazás alapján tanít. El akarták terelni a figyelmet róla azzal a kérdéssel, hogy van-e joga tanítani, és ez úton saját fontosságukra és hatalmukra akartak rámutatni.

"Az én tudományom nem az enyém, - mondta Jézus - hanem azé, aki küldött engem. Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok?" (Jn 7:16-17) A gáncsoskodók kérdésére Jézus nem az áskálódásra felelt, hanem feltárta a lélek üdvösségének szempontjából életfontosságú igazságot. Az igazság megértése és értékelése - mondotta - inkább a szíven, mint az észen múlik. Az igazságot lélekben kell elfogadni, ehhez az akarat beleegyezése szükséges. Ha az igazságot csak az értelemnek kellene alávetni, akkor a büszkeség nem lenne akadály elfogadásának útjában. Az igazságot azonban a kegyelem szívbéli munkálkodása által kell elfogadni, ez pedig attól függ, lemondunk minden bűnről, melyet Isten Lelke felfed. Bármily nagy lehet az ember lehetősége az igazság ismeretének elnyerésére, mégsem válik hasznára, ha a szív nem nyílik meg annak befogadására, s tudatosan le nem mond minden szokásról és eljárásról, mely ellenkezik elveivel. Akik ily módon alávetik magukat Istennek, s őszintén vágynak ismerni és cselekedni akaratát, azoknak Isten erejeként tárul fel az igazság üdvösségükre. Képesek lesznek megkülönböztetni egymástól, aki Istenért szól, és aki csupán önmagáért. A farizeusok nem Isten akarata mellett sorakoztak föl. Nem keresték az igazság ismeretét, hanem mentséget akartak találni, hogy szabadulhassanak tőle. Krisztus rámutatott, hogy ezért nem értették tanítását.

Elmondott egy próbát, mellyel az igaz tanító és a csaló megkülönböztethető egymástól: "Aki magától szól, a maga dicsőségét keresi; aki pedig annak dicsőségét keresi, aki küldte őt, igaz az, és nincs abban hamisság" (Jn 7:18). Aki a maga dicsőségét keresi, az csupán magától szól. Az önfelmagasztalás lelkülete elárulja eredetét. Krisztus azonban Isten dicsőségét kereste. Isten Igéjét szólta. Ez bizonyította, hogy hatalma van az igazság tanítására.

Jézus bebizonyította az írástudóknak istenségét, mert megmutatta, hogy olvas szívükben. Már a bethesdai gyógyítás óta összeesküdtek elvesztésére. Ezzel ők maguk hágták át a törvényt, melyet állítólag védelmeztek. "Nem Mózes adta-é néktek a törvényt? - kérdezte Jézus - és senki sem teljesíti közületek a törvényt. Miért akartok engem megölni?" (Jn 7:19).

Mint a váratlan villámfény, úgy világították meg e szavak annak a romlásnak mélységét, melyben csaknem elsüllyedtek. Egy pillanatra megrettentek. Látták, hogy a Végtelen Hatalommal kerültek összeütközésbe. Mégsem fogadták el a figyelmeztetést. Mivel meg akarták őrizni a népre gyakorolt befolyásukat, palástolták gyilkos szándékukat. Hogy elüssék Jézus kérdését, felkiáltottak: "Ördög van benned. Ki akar téged megölni?" (Jn 7:20) Ezzel azt sugallták, hogy Jézus csodáit gonosz lélek ösztönözte.

Ezt a rágalmat Krisztus figyelemre sem méltatta. Kimutatta, hogy bethesdai gyógyítása összhangban állt a szombatparancsolattal, és ezt igazolja az a magyarázat is, melyet maguk a zsidók fűztek a törvényhez. Így szólt: "Mózes adta néktek a körülmetélkedést: [...] és szombaton körülmetélitek az embert" (Jn 7:22). A törvény értelmében minden gyermeket a nyolcadik napon kell körülmetélni. Ha a megjelölt időpont szombatra esik, a szertartást akkor is végre kell hajtani. Mennyivel inkább összhangban áll a törvény szellemével egy embert "egészen" meggyógyítani "szombaton". Figyelmeztette őket: "Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!" (Jn 7:24) {DA 456.4}  

A vének elnémultak, sokan felkiáltottak a nép közül: "Nem ez-é az, akit meg akarnak ölni? És ímé nyíltan szól, és semmit sem szólnak néki. Talán bizony megismerték a főemberek, hogy bizony ez a Krisztus?" (Jn 7:25-26)

Krisztus hallgatói közül sok jeruzsálemi lakos előtt nem volt ismeretlen a vének Ellene irányuló összeesküvése, s úgy érezték, ellenállhatatlan erővel vonzódnak Hozzá. Nőtt bennük a meggyőződés, hogy Ő Isten Fia. Sátán azonban kész volt kételyt ébreszteni, az utat ehhez saját téves elgondolásaik képezték a Messiásról és eljöveteléről. Általánosan hitték, hogy Krisztusnak Bethlehemben kell megszületnie, de egy idő múlva eltűnik és másodszori megjelenésekor senki sem tudja, honnan jött. Nem kevesen úgy tartották, hogy a Messiás nem lesz természetes rokonságban az emberiséggel. A Messiás dicsőségéről alkotott népszerű elképzelés nem egyezett meg a Názáreti Jézussal, sokan helyt adtak a megállapításnak: "De jól tudjuk, honnan való ez; mikor pedig eljő a Krisztus, senki sem tudja, honnan való" (Jn 7: 27).

Miközben kétség és hit között ingadoztak, Jézus folytatta gondolataikat, és válaszolt nekik: "Mind engem ismertek, mind azt tudjátok, honnan való vagyok; és én magamtól nem jöttem, de igaz az, aki engem elküldött, akit ti nem ismertek" (Jn 7:28). Állításuk szerint ismerték Krisztus származását, valójában azonban teljesen tudatlanok voltak Felőle. Ha összhangban éltek volna Isten akaratával, felismerték volna Fiát, amikor megnyilatkozott nekik.

1 megjegyzés: