Higgyetek az Ő prófétáinak - július 26 - PÉNTEK - Zakariás könyve 14

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zakariás könyve 14 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zakari%C3%A1s%2014&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zakari%C3%A1s%2014&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.   Isten ígéretei nem vesznek el.  Ez a fejezet sok olyan ígéretet tartalmaz, amelyek nem valósultak meg Jeruzsálemmel kapcsolatosan, de amelyek visszaköszönnek ránk a Jelenések könyvében. Az ígéretek nem vesztek el, hanem csak még jobbak lettek:

Zakariás könyve 14	Jelenések könyve
A népek összegyűlnek, hogy harcoljanak Jeruzsálem ellen	A föld népei körülveszik a mennyei Jeruzsálemet, hogy bevegyék
Isten harcol ezek ellen a népek ellen és megsemmisíti őket	tűz szállott alá az égből, és elpusztította őket
Eljön az Úr szentjeivel	Leszáll az Isten az üdvözültekkel
Jeruzsálem egy nagy város lesz	A mennyei Jeruzsálem egy nagy város lesz
Isten helyet készít Jeruzsálemnek	A mennyei Jeruzsálem leszáll a földre
Jeruzsálem békés és biztonságos hely lesz. Nem lesz háború	A mennyei Jeruzsálem az igazi béke városa lesz
Nem lesz éjszaka a városban	Nem lesz éjszaka a városban
Az emberek a hegyek szakadékaiba menekülnek Isten elől	A gonoszok a sziklák hasadékaiba menekülnek
Az Úr lesz a király az egész földön	Isten lesz az egyetlen király
Isten lesz az egyetlen Isten	Isten lesz az egyetlen Isten
Amely nép nem tart Istennel, megsemmisül	Amely nép nem tart Istennel, megsemmisül
Jeruzsálemből folyó fakad	Az Új Jeruzsálemben lesz az élet folyója
	Isten eltörli a könnyet
	Nem lesz halál és szenvedés

     

2.   Istent a pogányok is imádni fogják. Akik a pogányok közül megmaradnak, eljárnak Jeruzsálembe Istent imádni és a sátoros ünnepet megtartani. A sátoros ünnep annak a jele, hogy Isten megbocsátott minden bűnt és eltávolította azt a nép közül. Az, hogy ezt a pogányok is ünneplik azt jelenti, hogy az ő bűneiket is megbocsátotta. A mennyei Jeruzsálemben is sok nép lesz a zsidókon kívül, akiknek Isten megbocsátotta bűneiket.

3.   Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.   aki végleg megsemmisíti a bűnt

b.   aki egy bűntelen és szenvedésmentes világot biztosít azoknak, akik elfogadják Őt

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy helye legyen abban az új városban, új országban és új földön, amelyet ígéreted szerint hamar elhozol a tieid számára, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 49-50. fejezet

50. fejezet – CSELVETÉSEK KÖZÖTT (2. rész)

Krisztus szavait nem lehetett nem megérteni. Világosan ismétlődött az állítás, melyet hónapokkal azelőtt tett a Magas Tanács színe előtt: Isten Fiának jelentette ki magát. Ahogyan a vének akkor is megpróbálták halálra adni Őt, úgy most is el akarták ragadni. Egy láthatatlan erő azonban megakadályozta őket, határt szabott haragjuknak, és így szólt: eddig és ne tovább!

A nép közül sokan hittek Benne, s ezt mondták: "A Krisztus mikor eljő, tehet-é majd több csodát azoknál, amelyeket ez tett?" A farizeusok vezetői nyugtalanul figyelték az események folyását, észrevették a rokonszenv kifejezéseit a tömegben. Siettek a főpapokhoz, megtervezték Jézus elfogatását. Jobbnak látták akkor elfogni, amikor egyedül van, nem mertek kezet vetni rá a nép színe előtt. Jézus újra kinyilvánította, hogy ismeri szándékukat: "Egy kevés ideig még veletek vagyok, - mondta - és majd ahhoz megyek, aki elküldött engem. Kerestek majd engem, és nem találtok meg, és ahol én vagyok, ti nem jöhettek oda" (Jn 7:31-34). Hamarosan olyan menedéket talál, ahol megvetésük, gyűlöletük nem éri Őt utol. Felemelkedik az Atyához, ismét az angyalok imádottja lesz, oda gyilkosai sohasem mehetnek.

Az írástudók gúnyolódva kérdezték: "Hová akar ez menni, hogy mi majd nem találjuk meg őt? Vajon a görögök közé szóródottakhoz akar-é menni, és a görögöket tanítani?" (Jn 7:35) Az áskálódók nem is álmodtak róla, hogy csúfolódó szavaikkal Krisztus küldetését rajzolják meg! Egész nap kiterjesztette kezét egy engedetlen és ellentmondó nép felé, mégis azok találják meg, akik nem keresték, olyan nép között lett nyilvánvalóvá, akik nem kérdezősködtek felőle (Vö. Róm 10:20-21!).

Sokakat félrevezetett a papok és vének hamis okoskodása, akik meg voltak róla győződve, hogy Jézus Isten Fia. Ezek a tanítók nagy erővel ismételgették a Messiásra vonatkozó próféciákat, hogy Ő "uralkodik Sion hegyén és Jeruzsálemben: s vénei előtt dicsőség lészen" (Ésa 24:23), és uralkodik "egyik tengertől a másik tengerig, és a nagy folyamtól a föld határáig" (Zsolt 72:8). Azután megvető összehasonlítást tettek az itt vázolt dicsőség és Jézus szerény megjelenése közti különbségre. A prófécia igéit is úgy ferdítették el, hogy szentesítse a tévedést. Ha a nép őszintén, önmaga tanulmányozta volna az Igét, nem vezethették volna félre. Ésaiás könyvének hatvanegyedik fejezete szerint Krisztusnak pontosan azt kellett csinálnia, amit végzett. Az ötvenharmadik fejezet leírja elvettetését és szenvedéseit a világban, az ötvenkilencedik pedig a papok és írástudók jellemét ismerteti.

Isten nem kényszeríti az embert, hogy hagyjon fel a hitetlenséggel. Előttük áll a világosság és a sötétség, az igazság és a tévelygés. Maguknak kell eldönteniük, mit fogadnak el. Az emberi értelemnek megadatott a képesség, hogy különbséget tegyen jó és rossz között. Isten terve szerint az embernek nem indulatai alapján kell döntenie, hanem a bizonyítékok súlya szerint: vessen össze gondosan írást írással. Ha a zsidók félreteszik előítéletüket és az írott jövendölést összehasonlítják a Jézus életét jellemző tényekkel, felismerték volna a próféciák és beteljesedésük közti összhangot a szerény galileai életében és szolgálatában. {DA 458.3}  

Ma is sokan ugyanolyan csalás áldozatai, mint egykor a zsidók. A vallási tanítók saját felfogásuk, hagyományaik fényében olvassák a Bibliát, az emberek nem maguk kutatják az Írásokat, nem maguk döntik el, mi az igazság, hanem ítéletüket alávetik, lelküket rábízzák vezetőikre. Az Ige tanítása és prédikálása a világosság terjesztésének egyik Istentől rendelt útja, de bárki tanítását alá kell vetnünk az Írások próbájának. Aki imádkozó szívvel tanulmányozza a Bibliát, vágyik az igazság ismeretére és engedelmeskedni kíván annak, az megkapja az isteni világosságot. Meg fogja érteni az Írásokat: "Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról" (Jn 7:17).

Az ünnep utolsó napján a papok és vének tisztségviselőket küldtek ki, hogy letartóztassák Jézust, de azok nélküle tértek vissza. A főemberek haragosan kérdezték: "Miért nem hoztátok el őt?" (Jn 7:45) Emezek ünnepélyes arccal válaszoltak: "Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember!" (Jn 7:46).

Akármilyen kemény volt is a szívük, az Ő szavai meglágyították. Mialatt Jézus beszélt a templomudvarban, közelebb jöttek lassan, hátha meghallanak valamit, amit ellene fordíthatnak. De ahogy hallgatták, elfelejtették, miért küldték őket. Elbűvölten álltak. Krisztus kinyilatkoztatta magát nekik. Látták, amit a papok és vének nem: az isteni dicsőséggel elárasztott embert. Visszatértek, s annyira lekötötte őket ez a gondolat, annyira meghatódtak szavain, hogy a kérdésre: "Miért nem hoztátok el őt?" (Jn 7: 45), csak ezt tudták válaszolni: "Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember!" (Jn 7:46).

A papok és vének ugyanígy meggyőződtek, amikor először jöttek Krisztus színe elé. Szívük mélyen megindult, a gondolat befészkelte magát a fejükbe: "Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember!" (Jn 7:46) Mégis ellenálltak a Szentlélek meggyőzésének. Most feldühödtek, amiért a törvény szolgáit ennyire befolyásolja a gyűlölt galileai, és felkiáltottak: "Vajon ti is el vagytok-é hitetve? Vajon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-é őbenne valaki? De ez a sokaság, amely nem ismeri a törvényt, átkozott!" (Jn 7:47-49)

Akivel az igazság üzenetét közlik, ritkán kérdezi: "Igaz ez?", inkább ezt: "De ki támogatja?" Tömegek értékelnek az elfogadók száma szerint, s ma is felteszik a kérdést: "Elhitték-e tanult emberek vagy vallási vezetők?" Az emberek ma sem veszik szívesebben az igazi istenességet, mint Krisztus idejében. Éppoly lázasan keresik a földi jót, elhanyagolják az örök javakat. Nem érv az igazság ellen, hogy sokan nem akarják elfogadni, vagy hogy a világ nagyjai, esetleg vallási vezetők nem adnak helyet neki.

A papok és vének újból terveket szőttek Jézus elfogására. Sürgette őket, hogy ha továbbra is szabadon hagyják, elvonja a népet a hivatalos vezetőktől. Az egyetlen biztos módszer, ha késedelem nélkül elhallgattatják Őt. A megbeszélés kellős közepén hirtelen félbeszakította őket valaki. Nikodémus megkérdezte: "Vajon a mi törvényünk kárhoztatja-é az embert, ha előbb ki nem hallgatja, és nem tudja, hogy mit cselekszik?" (Jn 7:51). Csend ülte meg a gyűlést. Nikodémus szavai a lelkiismeretüket érintették. Nem ítélhetnek el egy embert, akit meg sem hallgattak. Nemcsak ezért némultak el a dölyfös vezetők. Arra néztek, aki szót mert emelni az igazság érdekében. Meglepte és bosszantotta őket, hogy közülük valakit ennyire meghatott Jézus jelleme: szót emel a védelmében. Amikor magukhoz tértek döbbenetükből, metsző gúnnyal kérdezték meg Nikodémust: "Vajon te is galileus vagy-é? Tudakozódjál és lásd meg, hogy Galileából nem támadt próféta" (Jn 7:52).

Az ellenvetés eredménye mégis az lett, hogy a tanács elnapolta az ügyet. A vének nem tudták véghezvinni szándékukat: nem ítélték el Jézust kihallgatás nélkül. Egy időre vereséget szenvedtek, "mindnyájan hazamenének. Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére" (Jn 7:53-8:1).