ÚJ KÖNYVET KEZDTÜNK EL OLVASNI - Jézushoz vezető út - Csatlakozz hozzánk
Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Thesszalonikai első levél 3. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Tesszalonika%203&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Thesszalonika%203&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten gyermekei törődnek egymással. Pálnak és társainak az üldözés miatt gyorsan kellett távozniuk Thesszalonikából, anélkül, hogy elköszönhettek volna a testvérektől, hogy felkészíthették volna őket a további szolgálatokra, hogy útbaigazítást adhattak volna nekik. Az alig három hete alapított gyülekezet magára maradt. Pál és társai Athénban várták a híreket a gyülekezetről, de nem kaptak semmilyen információt. Ez a bizonytalanság nagyon aggasztotta az apostolt, ezért egy idő után elküldte hozzájuk Timóteust, hogy meglátogassa őket.
2. Isten gyermekeit próbák érik. Pál tudta, hogy a fiatal thesszalonikai gyülekezet tagjait is próbák fogják érni. Aggódott, amiatt, hogy nem lesz elég erejük a próbák között megállni. Korábban beszélt erről a gyülekezetnek, de nem tudta, hogy a gyakorlatban hogyan fognak vizsgázni.
3. Isten nem akármilyen szeretet ültet szívünkbe egymás iránt. Már említettük, hogy Pál aggódott a thesszalonikai testvérekért, de van egy néhány kifejezés, ami elmondja, hogy ez nem csupán egyszerű törődés, hanem valami sokkal mélyebb dolog volt. Ilyet mond, hogy „amikor ezt már nem bírtuk tovább elviselni”, mármint a miattuk való aggodalmat, vagy „mivel már nem győztem türelemmel” várni a róluk kapott híreket, vagy amikor Timóteus megérkezett és jó híreket hozott ezt mondta: „minden bajunk és üldöztetésünk között megvigasztalódtunk veletek kapcsolatban.” Ez igazi és mély törődés.
4. Isten gyermekei hálát tudnak mondani egymásért. Amikor megérkezett a jó hír, az apostol nem tétovázott a hálaadással. Hálaadásából érzékeljük a testvérei iránti szeretetet. Így olvassuk: „Hogyan is adhatnánk eléggé hálát Istennek értetek mindazért az örömért, amellyel megörvendeztettek minket a mi Istenünk előtt.”
5. Isten gyermekei imádkoznak egymásért. Miután Pál hálát adott Istennek testvéreiért, rátért az érettük mondott imára. Tudta, hogy mekkora szükségégük van Isten segítségére ahhoz, hogy a hitben megálljanak. Így imádkozik: „De maga a mi Istenünk és Atyánk, és a mi Urunk Jézus Krisztus egyengesse utunkat hozzátok, titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, ahogyan mi is szeretünk titeket. Erősítse meg a szíveteket és tegye feddhetetlenné a szent életben, a mi Istenünk és Atyánk színe előtt, amikor a mi Urunk Jézus Krisztus eljön minden szentjével együtt.”
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki egymás jó és szerető testvéreivé tesz bennünket
b. aki felelősségérzetet ébreszt bennünk egymás iránt
c. aki minden segítséget megad nekünk a bajban, néha közvetlenül, néha egy testvér által
d. aki tisztán meg tudja őrizni gyülekezetét
e. aki segít gyermekeinek az egymásra találásban
Ima éretted: Istenem, kérlek segítsd meg az olvasót, hogy olyan testvérekre találjon a gyülekezetében, mint amilyen Pál apostol és a thesszalonikai testvérek voltak, és adjad, hogy ő is ilyen testvére tudjon lenni másoknak, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUSHOZ VEZETŐ ÚT 2. fejezet
2. fejezet – A bűnösnek Krisztusra van szüksége (6. rész)
Óh, nézzük hittel ezt az értünk hozott áldozatot! Ismerjük el annak a fáradságnak és hosszútűrésnek nagyságát, mellyel az ég az elveszett emberiséget megváltani és ismét az atyai házba visszavezetni akarja. Erősebb indítékok és hatalmasabb közvetítők nem is működhettek volna közre. Vajon a kilátásba helyezett jutalom, a menny öröme, az angyalok társasága, Isten szeretetének és Fiának boldogító közössége, továbbá szellemi erőink növekedése és nemesedése, ne indítsanak-e arra bennünket, hogy szívünk szerető szolgálatát tökéletesen és mindörökre Teremtőnknek és Megváltónknak adjuk?!
Másrészt pedig a bűnök folytán bekövetkező istenítélet, az elkerülhetetlen megtorlás, jellemünk romlása, a végső megsemmisülés, melyekről Isten szava világosan beszámol nekünk, nem elégségesek-e arra, hogy Sátán szolgálatától visszatartsanak bennünket?