2025. január 14., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 14 - KEDD - Galáciai levél 6. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Galáciai levél 6. fejezete bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Galat%C3%A1khoz%206&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Galata%206&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten gyakran más embereken keresztül küld segítséget. A bűn elleni küzdelemben gyakran csak Isten segítségére hagyatkozunk, és ez így is van jól, viszont ez a fejezet azt mondja, hogy ha valaki beleesik valamilyen bűnbe, a lelkiek igazítsák őt helyre szelíd lélekkel. A keresztény közösségnek az ereje bizonyos értelemben ebben is rejlik. Még a bűn elleni küzdelmünkben is segítségére lehetünk egymásnak. Ezt is jelenti az, hogy „egymás terhét hordozzuk.”           

2.    Isten óv az elbizakodottságtól. Pál azt mondja, hogy ha valaki túl értékeli magát, önmagát csapja be, mert nem veszi tudomásul, hogy amit elért, azt az Isten ereje és a lelki közösség támogatása által érte el.

3.    Isten helyére teszi a teherhordozás kérdését. Mit kezdjen a keresztény a terheivel? Pál azt mondja, hogy egymás terhét hordozzuk és úgy töltsük be a Krisztus törvényét. A kereszténység a kölcsönös teherhordozásról szól. Ezzel segítjük és támogatjuk egymást lelki vándorutunkon. Viszont az is mondja, hogy vannak olyan terhek, amiket nem adhatunk át másnak. Nekünk kell vinnünk. A magunk terhét kell hordoznunk. Viszont ebben a helyzetben is van segítségünk, mert Jézus azt mondta, hogy amit nem adhatunk át másnak, azt helyezzük Rá, és akkor a terhünk könnyű és gyönyörűséges lesz.

4.    Isten felhívja figyelmünket az ok-okozat elvére. Azt mondja, hogy amit vetünk, azt le is aratjuk. Ami velünk történik nem azért van, mert Isten önkényesen ránk testálta, hanem azért, mert a tetteinknek, döntéseinknek következményei vannak.

5.    A jó cselekedet Isten jellemzője. Pál arra bátorít, hogy cselekedjünk jót egymással. Ezt azon az alapon kéri, hogy Isten is jót tesz velünk, és mindenkivel. És ha az Ő gyermekei vagyunk és rá hasonlítunk, akkor mi is a jót fogjuk cselekedni.

6.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    akinek gondja van azokra, akik megbotlanak

b.    aki nem akarja, hogy becsapjuk önmagunkat

c.    aki a terheinket hordozza és aki azt akarja, hogy mi is hordozzuk mások terheit

d.    aki jócselekedetekre ösztönöz minket

e.    aki azt akarja, hogy keresztre feszítsük a világot, és önmagunkat is a világ számára

f.      aki békességet ad azoknak, akik az Ő szabályai szerint élnek

g.    akinek a kegyelme velünk van

Ima éretted: Istenem, kérlek segítsd meg az olvasót, hogy észrevegye segítségedet, bármilyen módon és bárhonnan küldöd azt, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 85-86. fejezet

86. fejezet – „AZ ÉN ATYÁMHOZ ÉS A TI ATYÁTOKHOZ” (3. rész)

Miközben a tanítványok még mindig felfelé tekintettek, egy hang szólította meg őket, amely csengő muzsikaként hangzott. Megfordultak és két angyalt láttak maguk előtt emberi alakban, akik így szóltak hozzájuk: "Galileabeli férfiak, Mit állotok nézve a mennybe? Ez a Jézus, aki felviteték tőletek a mennybe, akképpen jő el, amiképpen láttátok őt felmenni a mennybe" (Acs 1:11).

Ezek az angyalok ahhoz a mennyei sereghez tartoztak, amely fénylő felhőben várakozott, hogy elkísérje Jézust égi otthonába. Az angyalok sokaságából a legkitüntetettebb az a két angyal volt, akik a sírboltnál voltak Krisztus feltámadásakor, és akik egész földi élete alatt mindig Jézussal voltak. Az egész menny buzgó vágyakozással várta, hogy Jézusnak a bűn által tönkretett földön való tartózkodása véget érjen. Most eljött az idő a mennyei világmindenség számára, hogy fogadja Királyát. Vajon a két angyal nem vágyakozott-e arra, hogy csatlakozzék azoknak az angyaloknak a seregéhez, akik köszöntötték Jézust? Azok iránt való részvétből és szeretetből azonban, akiket Jézus a földön hagyott, mellettük maradtak a földön, hogy megvigasztalják őket. "Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget?" (Zsid 1:14).

Krisztus emberi formában ment fel a mennybe. A tanítványok látták, hogy felhő fogadja be Őt. Ugyanaz a Jézus, Aki velük együtt járt, beszélgetett és imádkozott, Aki velük együtt törte meg a kenyeret, Aki velük együtt volt a bárkában a tavon, és Aki velük együtt vánszorgott fel azon a napon az Olajfák-hegyének meredek oldalán - ugyanaz a Jézus most elment, hogy osztozzon Atyjával királyi trónján. Az angyalok biztosították a tanítványokat arról, hogy ugyanaz a Jézus, akit felmenni láttak a mennybe, jön majd el ismét éppen úgy, ahogy felment. Jézus "eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt" (Jel 1:7). "Mikor pedig eljő az embernek Fia az Ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyi székébe" (Mt 25:31). "Maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből és feltámadnak először, akik meghaltak volt a Krisztusban" (lThess 4:16). Így teljesedik be az Úr ígérete, amit tanítványainak adott: "Ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek" (Jn 14:3). Nem kétséges, hogy a tanítványok ujjonghatnak Uruk visszatérésének a reménységében.

1 megjegyzés: