Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Korinthusi második levél 10. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Korintusi%2010&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Korinthus%2010&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten szelíden, gyöngéden viszonyul hozzánk. Pál pedig követi példáját. Pál apostolt gondolhatjuk kemény, szigorú, határozott vezetőnek, de mi sem áll távolabb tőle ennél. Már az első versben ezt mondja: „A Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én, Pál.” Ha ezzel a hozzáállásával nem ér el eredményt, mással hiába is próbálkozik. Isten jósága vagy megérint bennünket, vagy sem. Az erélyesség nem ér semmi. Pál apostol nyomán valaki egy eléggé érdekes nevet talált az Istenre: A dajkáló Isten. A Thesszalonikai levélben ezt írja Pál: „olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit.”
2. Isten fegyverei különlegesek, de hatékonyak. Pál azt mondja, hogy fegyverei nem hagyományosak, hanem lelkiek, de mégis erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. Sátán erődítményeinek és fellegvárainak lerombolására.
3. Isten rombol, de vajon mit? Pál azt mondja, hogy erődítményeket rombol le. Ezt írja: „Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre.”
4. Isten nem akarja, hogy másokhoz hasonlítgassuk önmagunkat. És még azt sem önmagunkhoz hasonlítsuk magunkat. Jézus azt mondja, hogy inkább Hozzá hasonlítsuk önmagunkat és ezt egészséges módon tegyük. Azt mondja, hogy úgy szeressük egymást, ahogyan Ő szeret bennünket. Lehet, hogy a célt sosem érjük el. A mi szeretetünk sosem lesz olyan tökéletes, mint a Krisztusé, de azért ne adjuk fel a célt, mert ha nem adjuk fel, jellemünk egyre jobban fog hasonlítani Krisztus jelleméhez.
5. Isten nem tudja megáldani az üres dicsekvést. Pál idejében voltak olyanok, akik saját munkájukkal dicsekedtek és üres ígéreteket tettek a gyülekezeteknek, de aztán nem történt semmi. Pál azt mondja, hogy ő nemcsak ígérgetett a gyülekezeteknek, hanem el is ment hozzájuk és szolgálta őket. És ezen rajra volt Isten áldása.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki szelíden kérleli az embert
b. akinek fegyvertára teljesen különbözik a világ által alkalmazott fegyverektől és módszerektől
c. aki sosem alkalmaz erőszakot
d. aki lerombolja az okoskodásokat
e. aki szabad utat biztosít az Ő megismeréséhez
f. akit nem lehet kisajátítani – ha valaki azt gondolja, hogy ő Krisztusé, gondoljon arra, hogy más is az
Ima éretted: Istenem, kérlek, segíts meg az olvasót, hogy a Te szelíd és gyöngéd kérleléseidet meghallja, és engedelmeskedjen hívó szavadnak, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 85-86. fejezet
85. fejezet – ISMÉT A TENGERNÉL (1. rész)
János 21:1-22.
Jézus úgy tervezte, hogy tanítványaival Galileában találkozik. Azért a tanítványok nem sokkal húsvét hetének a befejezése után ide irányították lépéseiket. Távol maradásukat Jeruzsálemtől az ünnepek alatt hűtlenségnek és eretnekségnek értelmezték volna. Azért a városban maradtak az ünnep végezetéig. Miután túl voltak az ünnepeken, boldogan indultak hazafelé, hogy találkozzanak az Üdvözítővel, amint elrendelte.
A tanítványok közül heten mentek együtt. A halászok egyszerű ruházatát öltötték magukra. Az evilági javakban szegények, de az igazság ismeretében és gyakorlásában gazdagok voltak, ami mennyei szempontból a legmagasabb rangot adta nekik, mint tanítóknak. Nem a próféták iskoláinak a tanítványai voltak. Azonban három évig tanította őket a legnagyobb Nevelő, Akit a világ valaha is ismert. Jézus befolyása által nemes, értelmes és jó képességeik eszközökké váltak; olyan eszközökké, akik alkalmasak voltak az embereket elvezetni az igazság ismeretére.
Krisztus szolgálatának nagy része a Galileai-tengernél ment végbe. A tanítványok olyan helyen gyülekeztek össze, ahol valószínűleg nem zavarhatták meg őket. Itt minden, de minden, ami körülöttük volt, Jézusra és hatalmas tetteire emlékeztette őket. Ezen a tengeren járt Jézus a víz hullámzó tömegén, hogy megmentse őket, mikor a szívük félelemmel és rettegéssel telt meg. A vihar ott csendesült le Jézus szavára. Látóhatárukon belül volt az a partszakasz, ahol több mint tízezer ember evett és lakott jól néhány kis cipóból és halból. Nem messzire feküdt Kapernaum, igen sok csoda színhelye. A tanítványok, mikor rátekintettek erre a tájra, elméjük megtelt Üdvözítőjük szavainak és tetteinek emlékével.
Az este kellemes volt. Péter, aki sokat megőrzött a bárkák és a halászat iránt érzett szeretetéből, azt ajánlotta, hogy menjenek ki a tóra és vessék ki hálóikat. Mindnyájan készek voltak csatlakozni ehhez a tervhez, mivel szükségük volt eledelre és ruházatra, aminek megszerzéséhez hozzásegítené őket egy sikeres éjszakai halászatból származó bevétel. Bárkáikkal kieveztek azért a tóra, de nem fogtak semmit. Egész éjszaka sikertelenül fáradoztak. A megerőltető órák alatt távollevő Urukról beszélgettek. Visszaemlékeztek azokra a csodálatos eseményekre, amelyeknek tanúi voltak Uruknak a tenger mellett végzett szolgálata közben. Felmerült bennük a kérdés saját jövőjükkel kapcsolatban is, és elszomorította őket az előttük álló kilátástalanság.
Egész idő alatt a parton egy magányos szemlélő követte őket tekintetével, miközben ő maga láthatatlan maradt. Végül is megvirradt. A bárka nem volt távol a parttól. A tanítványok akkor meglátták, hogy egy idegen áll a parton, aki ezzel a kérdéssel szólította meg őket: "Fiaim! Van-é valami ennivalótok?" Azt felelték neki, hogy: "Nincsen!" (Jn 21:5). Ekkor azt mondotta nekik: "Vessétek a hálót a hajónak jobboldala felől és találtok. Oda veték azért, és kivonni már nem bírták a halaknak sokasága miatt" (Jn 21:6). {DA 810.2}
János felismerte az idegent és azt kiáltotta oda Péternek: "Az Úr van ott!" (Jn 21:7). Péter annyira fellelkesült és olyan boldog lett, hogy lelkesedésében belevetette magát a vízbe és hamarosan ott állt Mestere mellett. A többiek, Péter tanítványtársai a bárkában eveztek és húzták magukkal a halakkal megtelt hálót. "Mikor azért a partra szállának, látják, hogy parázs van ott, és azon felül hal és kenyér" (Jn 21:9).
Túlságosan meglepődtek, és elámultak ahhoz, hogy megkérdezzék, honnan került oda a tűz és az ennivaló. "Monda nékik Jézus: Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok" (Jn 21:10). Péter rohant a hálóért, amelyet ledobott, és segített tanítványtársainak a háló partra húzásában. Miután elvégezték ezt a munkát és megtették az előkészületeket, Jézus felszólította tanítványait, hogy jöjjenek és egyenek. Azután megtörte a kenyeret és az ennivalót szétosztotta közöttük. Ekkor mind a hét tanítványa megismerte és elismerte Őt. Az ötezer megvendégelésének a csodája a hegyoldalon - tért most vissza emlékezetükbe. Egy titokzatos megilletődés kerítette őket hatalmába, és áhítatos csendben néztek a feltámadott Üdvözítőre.
Élénken visszaemlékeztek arra a tóparti jelenetre, mikor Jézus megparancsolta nekik, hogy kövessék Őt. Visszaemlékeztek, hogy parancsára miként szálltak tengerre és eveztek ki a mély vízre és engedték le hálójukat, és a fogásuk olyan bőséges volt, hogy szakadásig megtelt a háló. Azután Jézus arra szólította fel őket, hogy hagyják ott halászbárkáikat, és megígérte nekik, hogy emberek halászaivá teszi őket. Jézus azért vitt végbe egy újabb csodát, hogy felidézze emlékezetükben ezt a jelenetet és elmélyítse ennek hatását a szívükben. Ez a csoda korábbi megbízásának a megújítása volt a tanítványok számára. Megmutatta nekik, hogy Mesterük halála nem csökkentette kötelezettségüket annak a munkának az elvégzésével kapcsolatban, amelyet reájuk bízott. Bár meg kellett őket fosztania személyes társaságától, és az életfenntartásnak attól az eszközétől, amellyel előző foglalkozásuk látta el őket, a feltámadott Üdvözítő még mindig gondoskodik róluk. Mindaddig, amíg az Úr munkáját végezték, az Úr gondoskodott azokról a dolgokról, amelyekre szükségük volt. Jézus határozott szándékkal parancsolta meg nekik, hogy a bárka jobboldalán vessék be a hálójukat. Jézus ugyanis a bárkának ezen oldala felől állott a parton. Ez volt a hit oldala. Ha Üdvözítőjükkel együtt fognak dolgozni; ha emberi erőfeszítéseiket összekapcsolják isteni hatalmával, akkor soha sem maradhat el az eredmény.
Krisztusnak egy másik tanítást is kellett adnia, különösképpen Péterre vonatkozóan. Az a tény, hogy Péter megtagadta Urát, szégyenletes ellentétben állott hűségének korábbi megnyilatkozásaival. Péter megszégyenítette Krisztust, és ezzel kiváltotta tanítványtársai bizalmatlanságát. A tanítványok azt gondolták, hogy Krisztus nem engedi meg majd neki, hogy elfoglalja korábbi helyét közöttük. Maga Péter is érezte, hogy eljátszotta társai bizalmát. Mielőtt Krisztus felszólította volna, hogy vegye fel ismét apostoli munkáját, Péternek mindenekelőtt bizonyítékát kellett adnia bűnbánatának tanítványtársai előtt. Enélkül bűne, még ha megbánta is azt, tönkretehette volna neki, mint Krisztus szolgájának a tekintélyét. Az Üdvözítő alkalmat adott neki arra, hogy visszanyerje tanítványtársai bizalmát; és amennyire csak lehetséges, jóvátegye hibáját, amit magatartásával az evangélium ügye ellen követett el.
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlés