Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Korinthusi második levél 8. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Korintusi%208&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Korinthus%208&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten evangéliumának hatalma egy új fajta közösséget hoz létre. Kint a világban a vérszerinti rokonok kötelessége gondoskodni egymásról, de amióta Jézus az édesanyját Jánosra bízta, már nemcsak a vérszerinti rokonok kötelessége a gondoskodás, hanem a gyülekezet közösségen belül mindenki mindenkinek a rokona lett és mindenki gondoskodik a másikról. Ebben az esetben a korinthusi gyülekezet és Macedónia gyülekezetei a távoli jeruzsálemi testvérekről gondoskodnak. Vér szerint semmi közük egymáshoz, de hit szerint egymás testvérei. És ezt nemcsak kötelességből teszik, hanem szinte kierőszakolják, hogy adakozhassanak. Pál így írja le ezt: „erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek.”
2. Isten szeretet nem ismer határokat. Azt olvassuk, hogy még a szegénységük sem szabott határt jószívűvégüknek, mert erejük felett adakoztak. Pál azt írja róluk, hogy „nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett.”
3. A szeretet önmagát adja. Pál azt mondja, hogy a korinthusiak nem csak anyagiakat adományoztak, hanem először önmagukat adták oda az Úrnak. Mert Isten is ilyen. Ő is Önmagát adta oda értünk Jézus Krisztusban. De nemcsak Istennek adták oda önmagukat, hanem egymásnak is. Vajon mi a gyülekezetben odaajándékozzuk önmagunkat egymásnak?
4. Isten nemcsak elméleti kereszténységet vár el tőlünk. Az elmélet része a hitünknek és Isten abban is megáld bennünket, de ennél tovább megy és azt akarja, hogy az iránta való buzgalomban, a szeretetben és az adakozásban is bővelkedjünk. Így fogalmazza ezt meg Pál: „Ezért ahogyan mindenben bővelkedtek: hitben és igében, ismeretben és minden buzgóságban, és a tőlünk rátok áradó szeretetben, úgy ebben az adakozásban is legyetek bőkezűek.”
5. Isten indít az akarásra, de a cselekvéshez is Ő ad erőt. Pált elmondja, hogy az adakozásra való akarás készsége megvolt bennük már korábban is, de most már eljött az ideje annak, hogy Istene erejével az akarás cselekvése változzon.
6. Isten nem várja, hogy azt adjuk, amink nincs. Ezért Isten az, aki először ad, és abból adunk mi is tovább. Ha Isten nem adott, akkor el sem várja, hogy mi adjunk. Ezért Isten igazságos, mert nem vár el olyat, amihez nem biztosított eszközöket a számunkra.
7. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki jószívűségre indít bennünket
b. aki az adakozás örömével akar megajándékozni minket
c. aki gazdag létére szegénnyé lett értünk
d. aki az akarást és a cselekvést is munkálja bennünk
e. aki egyenlőséget akar gyermekei között
f. aki becsületességet és tisztességet vár el gyermekeitől
Ima éretted: Istenem, kérlek, segíts meg az olvasót, hogy először önmagát adja Neked utána testvéreinek és azután pedig az adományaival is kifejezze, hogy hol van a kincse, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 83-84. fejezet
84. fejezet – „BÉKESSÉG NÉKTEK!” (3. rész)
"Akinek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak" (Jn 20:23). Krisztus itt nem adja meg senkinek azt a szabadságot, hogy megítéljen másokat. A Hegyibeszédben is megtiltotta ezt. Ez Isten előjoga. Krisztus azonban az egyházra, mint szervezetre helyezi a felelősséget, az egyház minden egyes tagjáért, akik bűnbe estek; az egyháznak az a kötelessége, hogy figyelmeztesse, fegyelmezze, és ha lehet állítsa helyre őket. "Ints, feddj, buzdíts - írj a Pál apostol - teljes béketűréssel és tanítással" (2Tim 4:2). Minden igazságtalansággal szemben lelkiismeretesen járj el! Ints minden lelket, aki veszélyben forog! Ne hagyj magára senkit, hogy megcsalja önmagát! Nevezd a bűnt mindig a valódi nevén! Jelentsd ki azt, amit Isten mondott a hazugságról, a szombattörvény megszegéséről, a lopásról, a bálványképek imádásáról és minden más gonoszról. "Akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek" (Gal 5:21). Ha elvesznek a bűnben, akkor azt az ítéletet, amelyet te, mint egyház kijelentettél Isten szavából, azt a mennyben is kijelentik. Azok, akik a bűn elkövetését választják, megtagadják Krisztust. Az egyháznak meg kell mutatnia, hogy nem szentesíti, nem hagyja jóvá tetteiket, különben maga az egyház becsteleníti meg Urát. Az egyháznak mindig azt kell mondania a bűnről, amit Isten mondott és mond róla. Az egyháznak úgy kell foglalkozni a bűnnel, amint azt Isten előírta és akkor az egyház cselekedeteit jóváhagyják majd a mennyben is. Az, aki megveti az egyház tekintélyét, magának Krisztusnak a tekintélyét veti meg.
A képnek azonban van egy világosabb oldala is. "Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak" (Jn 20:23). Az egyház tartsa meg ezt a gondolatot uralkodó gondolatának. A tévelygőkért való munkájában az egyház minden vezetője és tagja irányítsa tekintetét Krisztusra. A pásztorok gyengéd gondoskodással legeltessék nyájukat az Úr legelőjén. A prédikátorok az Üdvözítő megbocsátó irgalmasságával szóljanak a tévelygőkhöz. A bűnösöket bátorítsák arra, hogy tartsanak bűnbánatot és higgyenek Abban, Aki egyedül tud megbocsátani. Isten szava tekintélyén állva mondják meg a bűnösöknek: "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól" (1Jn 1:9). Mindazoknak, akik megbánják bűneiket, bizonyosságuk van arról, hogy: "Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnüket!" (Mik 7:19).
Az egyház fogadja el a bűnösök bűnbánatát hálás szívvel. A bűnbánót vezessék a hitetlenség sötétségéből a hit és az igazságosság világosságára. Remegő kezét tegyék Jézus szerető kezébe. A megbocsátásnak ezt a formáját a menny jóváhagyja.
Az egyháznak csak ilyen értelemben van hatalma a bűnösöknek megbocsátani. A bűntől való szabadulást csak Krisztus érdeme útján nyerhetjük el. Sem egyetlen embernek, sem az emberek valamilyen közösségének nem adott hatalmat arra Krisztus, hogy bárkinek a Lelkét megszabadítsa bűneitől. Krisztus csak azzal bízta meg tanítványait, hogy az Ő nevében prédikálják a bűnök bocsánatát minden népnek; de nem hatalmazta fel őket arra, hogy a bűn egyetlen foltját is eltávolítsák. Jézus neve az egyetlen olyan "név, amely által kellene nekünk megtartatnunk" (Acs 4:12).
Mikor Jézus először találkozott tanítványaival a felházban, Tamás nem volt jelen. Hallotta mások jelentését, beszámolóit. Bőségesen kapott bizonyítékokat arról, hogy Jézus feltámadott. Szívét azonban továbbra is a hitetlenség homálya töltötte be. Mikor hallotta a tanítványok csodálatos tudósításait az Úr feltámadásáról, az csak még mélyebb kétségbeesésbe sodorta. Ha Jézus valóban feltámadott a halottak közül, akkor nem lehet soha többé remény egy szó szerinti értelemben vett földi királyság felállításáról. Hiúságát pedig sértette az a gondolat, hogy Mestere az ő személyének a kivételével az összes többi tanítványának már kijelentette magát. Azért elhatározta, hogy a hallott történeteket nem hiszi el. Egy egész héten át merengett saját nyomorúságán, amely egyre sötétebbnek látszott, ellentétben testvérei reménységével és hitével.
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlés