ÚJ KÖNYVET KEZDTÜNK EL OLVASNI - Jézushoz vezető út - Csatlakozz hozzánk
Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Filippi levél 2. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Filippiekhez%202&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Filippi%202&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Istenben minden megtalálható, amire egy kereszténynek és egy gyülekezetnek szüksége van. Pál felsorol néhányat: „vigasztalás, szeretetből fakadó figyelmeztetés, Lélekben való közösség, irgalom és könyörület, egy akarat, részrehajlás nélküli szeretet.
2. Istentől idegen az önzés. Pál, felhívja a gyülekezeti tagok figyelmét arra, hogy „semmit se tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsák egymást önmaguknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” Mindezt azért, mert ilyen az Isten. Így érvel: „Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt.”
3. Istennél a felfelé vezető út először lefelé vezet. Jézus sohasem törtetett a felfele vezető ranglétrán, mégis a legmagasabbra jutott. A legmélyebbre szállt le alázatában: „mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” Ilyen mélyre ereszkedett le Jézus, mégis a lehető legmagasabbra jutott. Az apostol így írja le: „Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” Ennél magasabbra nem lehet jutni.
4. Isten arra bátorít, hogy féltve vigyázzunk a Krisztus által megszerzett üdvösségre. Krisztus megszerezte, de mi elveszíthetjük, ha nem vagyunk eléggé óvatosak. Pál így figyelmeztet: „félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket.” Ezért a Krisztusnak való engedelmességre hív, mert csak így lehetünk biztosak abban, hogy nem veszítjük el, amit Krisztus már megszerzett.
5. Isten befogad. És arra kéri gyermekeit, hogy ők is ezt tegyék egymással. Pál visszaküldi hozzájuk Epafrodituszt és arra kéri őket, hogy „fogadják az Úrban teljes örömmel.” Nemcsak egyszerűen befogadásról van szó, hanem egymás megbecsüléséről, értékeléséről, az egymással való szoros keresztény kapcsolatról.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki figyelmeztet, de vigasztal is
b. aki a másokért való élet legfelsőbb példája
c. aki egy alázatos Isten
d. akinek a nagysága a leereszkedésben van
e. aki az akarást és a megvalósítást is munkálja bennünk
f. aki igazi testvéri közösséget teremt gyermekei között, olyat, amilyet sehol máshol nem találhatunk.
Ima éretted: Istenem, kérlek segítsd meg az olvasót, hogy Fiadtól tanuljon igazi alázatot és megtapasztalja az ebben rejlő igazi nagyságot és erőt, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUSHOZ VEZETŐ ÚT 1. fejezet
1. fejezet – „ISTEN SZERETETE AZ EMBEREK IRÁNT” (4. rész)
Jézus az igazság egyetlen szavát sem hallgatta el, de azért mindig szeretettel beszélt. A néppel való mindennapi kapcsolata közben állandóan tapintatos, figyelmes, gondos és szeretetteljes volt. Sohasem volt udvariatlan vagy barátságtalan, sohasem ejtett ki ok nélkül kemény szót, és senki örömét nem rontotta el hiába. Megmondta az igazságot, de mindig szeretetteljesen. Sohasem ítélt el emberi gyengeségeket, de a legkeményebben megrótta és elítélte a képmutatást, a hitetlenséget és igazságtalanságot; de ezt is könnyes szemekkel és fájdalmas hangon tette. Sírt Jeruzsálem felett, ama város felett, melyet oly nagyon szeretett, de amely mégis vonakodott elfogadni Őt, aki az út, az igazság és az élet. Bár Jeruzsálem lakói elvetették Őt, az Üdvözítőt, mégis könyörülő szeretettel tekintett reájuk. Élete az önmegtagadás és a mások iránti gondos, aggódó szeretet élete volt. Szemében minden lélek becses volt. Miközben isteni fenségét és méltóságát állandóan megőrizte, mégis mindig a leggyengédebb szeretettel hajolt le Isten családjának minden egyes tagjához. Minden emberben veszendő lelket látott, kinek megmentését küldetésének tekintette.
Ez a Megváltó jelleme, amiként életében is megnyilatkozott. Ez az Isten jelleme is. Az Atya szívéből fakadnak az isteni irgalmasság folyamai, amelyek Krisztusban nyilatkoznak meg és szétáradnak az egész emberiségre. Jézus, az irgalmas, szeretetteljes Üdvözítő volt a testben megjelent Isten (1Tim 3:16).
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlés