ÚJ KÖNYVET KEZDTÜNK EL OLVASNI - Jézushoz vezető út - Csatlakozz hozzánk
Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Kolossé levél 4. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Koloss%C3%A9iakhoz%204&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Koloss%C3%A9%204&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten kinyit és csukva hagy ajtókat. Pál börtönben van és azért imádkozik, hogy nyíljon ajtó az evangélium hirdetése előtt. Imádkozhatott volna azért is, hogy nyíljon meg a börtön ajtaja és szabaduljon meg, de őt nem igazán a szabadulása érdekelte, hanem az evangélium. Az evangélium terjedhet úgy is, hogy a börtön ajtaja zárva marad. Pált ennyire érdekelte az evangélium és kevésbé a saját szabadsága és kényelme. Ő Istent és az Ő ügyét helyezte az első helyre.
2. Isten az ima hasznos ajándékát adta népének. Pál arra kéri a gyülekezetet, hogy imádkozzanak érte, hogy ő az evangéliumot megfelelően hirdethesse. Az egyház akkor is az ima erejében élt és ez így van ma is. Egy imádkozó gyülekezet nem vallhat kudarcot. Ha megfelelően élnénk az ima ajándékával, az egyház nem ott tartana, ahol most van.
3. Isten alkalmakat teremt a Róla való bizonyságtételhez. Viszont arra kér, hogy éljünk ezekkel a lehetőségekkel, értékeljük ezeket, és még arra is bátorít, hogy áldozzunk érte.
4. Isten a kedvességben van jelen. Pál azt mondja, hogy amikor bizonyságot teszünk, legyünk kedvesek, beszéljünk szépen és szívhez szólóan. Nem színészkedésre és képmutatásra bátorít, hanem arra, hogy mi magunk legyünk valóban jó emberek és ezt a jóságot sugározza egész lényünk: „beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni.”
5. Isten műve együttműködést kíván. A fejezet végén Pál felsorolja a munkatársait, ami azt feltételezi, hogy munkatársi csapatának kiterjedt hálózata volt a föld minden részén. Isten műve már akkor, a kezdetek kezdetén is messze túllépte a kis helyi kezdeményezéseket, és sok ember együttműködését igényelte.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki szívén viseli a munkáltató-beosztott viszonyokat
b. akinek mindig van miért hálát adni
c. aki gondoskodik lehetőségek megteremtéséről a Róla való bizonyságtételhez
d. aki a bölcsesség és a kedvesség forrása
e. aki munkatársakat küld az Ő művébe a világ bármely részéről
Ima éretted: Istenem, kérlek nyiss ajtókat az olvasó előtt is, hogy bártan, bölcsen és kedves szavakkal tegyen bizonyságot szeretetedről és megváltási tervedről, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUSHOZ VEZETŐ ÚT 2. fejezet
2. fejezet – A bűnösnek Krisztusra van szüksége (3. rész)
Nem elég Istennek atyai gondoskodását, szeretetét és irgalmasságát látnunk, nem elég, ha a törvény igazságát és bölcsességét felismerjük, és nem elég tudnunk, hogy azok a szeretet örökkévaló alapelveire épültek. Pál apostol ezt mind felismerte, amikor levelében kijelenti: "Megegyezem a törvénnyel, hogy jó". "Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó" (Róm 7:16, 12). Azonban szomorúan és elkeseredetten fűzi hozzá: "...de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve" (Róm 7:14). Vágyakozott ama tisztaság és megújulás után, amelyet saját erejéből soha el nem érhetett, s azért így kiáltott fel: "Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?" (Róm 7:24). E fájdalmas kiáltás tört ki minden időben, mindenütt az aggódó lelkek ajkán. Ezek számára csak egyetlen felelet van: "Ímé az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit!" (Jn 1:29).
Isten Lelke ezt az igazságot számos hasonlattal világítja meg és teszi érthetővé azok számára, akik bűneik terhétől szabadulni kívánnak. Jákóbot is bűntudata terhelte, mikor testvérét, Ézsaut megcsalta, és az atyai házból menekülni volt kénytelen. Elhagyatva, kitaszítva és elszakadva mindattól, ami az életet értékessé teszi, mindenekfelett egy gondolat nehezedett lelkére a legnagyobb súllyal, az, hogy bűnei elszakították Istentől, és a menny is elhagyta őt. Szomorúságában a puszta földre feküdt le, hogy kissé pihenjen; körülötte a csendes halmok, fölötte pedig a fenséges csillagpompájában ragyogó ég. Elaludt, és csodálatos álmot látott. A földről, amelyen feküdt, létra látszott az ég kapujáig felérni, és azon az Isten angyalai jártak fel s alá; közben a dicsőség hazájából a remény és vigasz isteni üzenete hallatszott. Ilyen módon jelentetett ki Jákóbnak az a Megváltó, aki kielégítheti lelkének vágyait és szükségleteit. Örömmel és hálával látta megnyilatkozni azt az utat, melyen ő, a bűnös, ismét közösségbe juthat Istennel. Álmának titokzatos létrája Jézust, az Üdvözítőt jelképezte, aki egyedüli közvetítő Isten és az emberek között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése