Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Korinthusi második levél 6. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Korintusi%206&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Korinthus%206&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten nem akarja, hogy kegyelme hiábavaló legyen. Isten drága árat fizetett azért, hogy megkegyelmezhessen nekünk. A kegyelemára ki van fizetve, ezért nagy pazarlás lenne mégsem élni vele. Ez olyan, mint amikor megvesszük a legdrágább gyógyszert, de nem vesszük be, hanem tovább betegeskedünk és meghalunk. A gyógyszer, a kegyelem megvan, készen áll. Isten kegyelme nyitva van számunkra. Nagy ostobaság lenne nem élni vele.
2. Isten gyermekei sokat tehetnek azért, hogy az emberek éljenek a kegyelem adta lehetőséggel. Pál hosszan sorolja, hogy mit tett meg a korinthusiakért, hogy elfogadják Isten kegyelmét: tűrés, nyomorúság, szükség, szorongattatás, verés, bebörtönzés, fáradozás, virrasztás, böjtölés, tisztaság, ismeret, türelem, jóság, Szentlélek munkája, képmutatás nélküli szeretet, az igazság igéje, Isten ereje, az igazság jobb és bal felől való fegyverei, dicsőség és gyalázat, rossz hír és jó hír stb.
3. Isten azt szeretné, hogy kitárjuk egymás előtt szívünket. Pál azt mondja, hogy ő kitárta a szívét a gyülekezet előtt, és mindenkinek van hely a szívében, viszont a gyülekezet nem tette meg ezt az Ő irányában. Pál kéri őket, hogy tegyék meg: „Viszonzásul pedig, mint gyermekeimhez szólok: tárjátok ki ti is szíveteket.”
4. Isten nem tud közösséget vállalni a bűnnel. Isten szereti a bűnöst, és mindent megtesz a megmentéséért, de a bűnnel nem tud közösséget vállalni és azzal az emberrel sem, aki ragaszkodik bűnös életmódjához. Isten bennünket is arra hív, hogy szeressük a bűnösöket és tegyünk meg mindent a megmentésükért, de ne vállaljunk közösséget azzal, aki bűnös életmódjához ragaszkodik.
5. Isten fiaivá és leányaivá fogad bennünket. Ha a világgal nem tudunk közösséget vállalni, nem maradunk egyedül, mert Isten mindig ott lesz velünk. És nem csupán az történik, hogy mi nem vállalunk közösséget a világgal, hanem maga a világ rekeszt ki bennünket, és így úgy tűnik, hogy egyedül maradunk, de ez nem így van, nem maradunk egyedül. Pál ezt mondja: „Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr.”
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki ingyen adja kegyelmét, de azt szeretné, hogy éljünk is vele
b. aki meghallgat, megsegít és üdvösséget ad
c. akinek a gyermekei lehetnek olyan szegények, akik sokakat gazdagítanak
d. akinek tisztaságát, türelmét, jóságát, szeretetét, igazságát tükrözik az Ő gyermekei
e. akinek az Igéjében erő és hatalom van
f. aki kitárja karjait és szívét mindenki felé
g. akinek a szívében mindenki számára van hely
h. aki tisztán meg akar őrizni bennünket e romlott világ közepette
i. aki maga a világosság és semmi köze sincs a sötétséghez
Ima éretted: Istenem, kérlek, segíts meg az olvasót, hogy a Te kegyelmed ne legyen hiábavaló az Ő életében! Adjad, hogy Krisztus ne hiába halt volna meg érte, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 83-84. fejezet
84. fejezet – „BÉKESSÉG NÉKTEK!” (1. rész)
Lukács 24:33-48; János 20:19-29.
A két tanítvány eljutott Jeruzsálemig és beléptek a városba a keleti kapun, amely ünnepi alkalmakkor éjjel is nyitva volt. A házak sötétek és csendesek voltak, de a tanítványok megtalálták útjukat a szűk utcákon át a felkelő hold fényénél. A felházhoz mentek, ahol Jézus a halála előtti este utolsó óráit töltötte. Tudták, hogy testvéreiket itt találhatják meg. Bár késő éjszaka volt, tudták, hogy a tanítványok nem alusznak el addig, míg bizonyosat nem tudnak arról, ami Uruk testével történt. A felház ajtaját biztonságosan bereteszelve találták. Bebocsátásért kopogtattak, de nem jött semmi válasz. Minden csendes volt. Azután megmondták a nevüket. Ekkor az ajtót óvatosan kireteszelték és ők beléptek a házba. Velük együtt azonban egy láthatatlan másik személy is belépett. Az ajtót azután újra bezárták, hogy a retesz megint az ajtó elé került, hogy távol tartson minden idegent.
Az Emmausból érkezett tanítványok mindenkit meglepő izgalomban találtak. Lázban égtek, hangjuk hálaadásban és dicséretmondásban tört ki. Ezt mondogatták: "Feltámadott az Úr bizonnyal, és megjelent Simonnak!" (Lk 24:34). Azután a két emmausi tanítvány lihegve a sietségtől, amellyel útjukat megtették, elmondták a csodálatos történetet arról, hogy Jézus miként jelent meg nekik. Éppen befejezték beszámolójukat, amelyről néhányan azt mondták, hogy nem hiszik el, mert túlságosan is jó ahhoz, hogy igaz lehessen, mikor íme, újabb valaki állott meg előttük. Minden szem az idegenre szegeződött. Senki sem kopogtatott bebocsátásért. A lépések hangját nem hallották. A tanítványok megijedtek. Csodálkoztak és azt kérdezték: mit jelentsen ez? Azután hallottak egy hangot, amely nem volt, nem lehetett senki másé, csak Mesterük hangja. Tisztán és világosan hangzottak ajkáról a szavak: "Békesség néktek! Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak. És monda nékik:
Miért háborodtatok meg és miért támadnak szívetekben okoskodások? Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem és lássátok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nékem van! És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait" (Lk 24:36-40).
A tanítványok megpillantották a rettentő szögektől átütött kezeket és lábakat. Felismerték Uruk hangját, amelyhez hasonlót sohasem hallottak. "Mikor pedig még nem hivék az öröm miatt és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami ennivalótok? Ők pedig adának néki egy darab sült halat és valami lépesmézet. Melyeket elvőn és előttök evék" (Lk 24:41-43). "Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat" (Jn 20:20). Hit és öröm foglalta el a hitetlenség helyét, és olyan érzéssel, amelyet szavakkal nem lehet kifejezni, vallást tettek feltámadott Üdvözítőjük mellett.
Jézus születésekor angyal hirdette: "Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és e földön békesség és az emberekhez jó akarat!" (Lk 2:14). Most, mikor feltámadása után Krisztus először jelent meg tanítványainak, az Üdvözítő ezekkel az áldott szavakkal fordult hozzájuk: "Békesség néktek!" (Lk 24:36). Jézus mindig kész békességet ajándékozni azoknak, akiknek a lelkét kétségek és félelmek terhelték meg. Krisztus arra vár, hogy megnyissuk szívünk ajtaját előtte és azt mondjuk neki: "Maradj velünk!" (Lk 24:29). Maga Krisztus mondja: "Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő énvelem"
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlés