Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Korinthusi második levél 7. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Korintusi%207&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Korinthus%207&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten jósága szent életre ösztönöz. Ha valaki felfogta Isten ígéreteinek csodálatos voltát, nem marad ugyanaz, aki volt. Az élete gyökeresen meg fog változni. Pál felhívása így szól: „Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé a mi megszentelődésünket.”
2. Isten egyik szép jellemzője a befogadás. Pál sokszor kéri a gyülekezetet, hogy fogadják be egymást. Ebben a fejezetben arra kéri őket, hogy őt személyesen fogadják be, mert ő is szívébe zárta őket. Ilyen Krisztus teste, Isten családja, a gyülekezet: befogadó. Isten jellemzője a befogadás, Sátán jellemzője pedig a kirekesztés.
3. Isten szívünkre helyezte egymás féltését és ügye féltését. Az egész fejezetnek a hangulata, a légköre az egymással való törődés. Pál attól fél, hogy miközben egy kényes ügyet kellett rendezni a gyülekezetben, megbánthatott embereket. Aggódott, hogy vajon intézkedésével mennyit árthatott embereknek és az Isten művének. Vajon a gyülekezet megértette, hogy amit tett, szeretetből tette. Vajon az illető, akit fegyelmezni kellett, megértette a helyzetet és visszaépült a gyülekezetbe. Pál soha nem vette ezeket a kérdéseket félvállról, mert Isten sem veszi félvállról.
4. Isten megérti gyötrődésinket. Pál munkája a gyülekezetekben sok gyötrődéssel járt. Így fogalmaz: „Mert amikor megérkeztünk Macedóniába, semmi nyugalma sem volt testünknek, hanem mindenféleképpen gyötrődtünk: kívül harcok, belül félelmek.”
5. Isten látja gyötrelmeinket. Pált a gyötrelmei felemésztették volna, de a fejezetben többször is megemlíti, hogy Isten megvigasztalta őt, különösen Titusz által, aki meglátogatta a gyülekezetet és olyan hírekkel jött vissza, ami őt is és Pált is megvigasztalta. Nagyon érdekes nevet használ Istenre ebben a fejezetben: Isten „a megalázottak vigasztalója.” Milyen szép név!
6. Isten nem bánja, ha néha a gyülekezetet egy kicsit jobbnak látjuk a valóságnál. Pál dicsekedett Titusznak a korinthusi gyülekezetről. Egy kicsit jobbnak mutatta be neki, mint amilyen a valóságban volt. Aztán meg félni kezdett, amikor Titusz meglátogatta a gyülekezetet, hogy csalódni fog, amikor a valósággal találkozik. Pál aggodalma indokolatlan volt, mert Titusz semmi rosszat nem tapasztalt.
7. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. akinek a jósága megtisztít bennünket
b. aki bizalmat épít gyermekei között és leépíti a bizalmatlanságot
c. aki azt akarja, hogy örömünket leljük a testvéreinkben és a gyülekezetünkben
d. aki azt akarja, hogy pozitívan álljunk egyházához
e. aki megtérésünk érdekében néha megszomorít bennünket
Ima éretted: Istenem, kérlek, segíts meg az olvasót, hogy pozitív módon álljon a gyülekezethez, ne a kritizáló szellem töltse be, hanem a Te műved iránti öröm, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 83-84. fejezet
84. fejezet – „BÉKESSÉG NÉKTEK!” (2. rész)
Jézus feltámadása előképe volt mindazok végső feltámadásának, akik Őbenne aludtak el. A feltámadott Üdvözítő arckifejezését, modorát, beszédét a tanítványai valamennyien jól ismerték. Amint Jézus feltámadott a halottak közül, éppen úgy azoknak is fel kell majd támadniuk, akik Őbenne aludtak el és alusznak. Ráismerünk majd barátainkra, mint ahogy a tanítványok is megismerték Jézust. Lehet, hogy életük folyamán megváltoztak, s megbetegedtek vagy megcsúnyultak, de Jézus visszajövetelekor tökéletes egészségben és testi-lelki arányosságban támadnak fel. Azonosságukat azonban megdicsőült testükben is tökéletesen megőrzik. Akkor úgy ismerünk majd, amint minket is megismernek. (lKor 13:12) Orcájukon, amelyet a Jézus arcáról fénylő világosság tesz sugárzóvá, felismerjük a megkülönböztető vonásait azoknak, akiket szeretünk.
Mikor Jézus találkozott tanítványaival, emlékeztette őket azokra a szavakra, amelyeket Ő mondott nekik halála előtt, hogy mindazoknak a dolgoknak be kell teljesedniük, amelyeket megírtak Felőle Mózes törvényében, a próféták könyveiben és a Zsoltárok könyvében. "Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjüket, hogy értsék az írásokat. És monda nékik: Így van megírva és így kellett szenvedni a Krisztusnak és feltámadni a halálból harmadnapon; és prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve. Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai" (Lk 24:45-48).
A tanítványok kezdték felfogni munkájuk természetét és kiterjedését. Hirdetniük kell a világnak azokat a csodálatos igazságokat, amelyeket Krisztus bízott rájuk. Életének eseményeit, halálát és feltámadását, azokat a próféciákat, amelyek éppen ezekre az eseményekre mutattak rá, Isten törvényének a szentségét, az üdvösség tervének a titkait, Jézus hatalmát a bűnök megbocsátására - mindezeknek a dolgoknak ők a tanúi, és nekik kell mindezeket megismertetniük a világgal. Nekik kell kihirdetniük a békesség és az üdvösség evangéliumát, a bűnbánatot és az Üdvözítő hatalmát.
"És amikor ezt mondta, rájuk lehele és monda nékik: Vegyetek Szentlelket. Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak" (Jn 20:22-23). A Szentlelket Krisztus még nem nyilvánította ki leplezetlenül; mert még nem dicsőült meg. A Szentlélek adományaiból való bőségesebb részesedés nem következett be Krisztus mennybemeneteléig. Enélkül pedig a tanítványok nem tudták teljesíteni azt a megbízatásukat, hogy az evangéliumot prédikálják. A Szentlelket meghatározott céllal kapták. Mielőtt a tanítványok be tudták volna tölteni hivatásukat az egyházban, Krisztusnak adnia kellett az Ő Lelkét. Krisztus ezáltal a legszentebb ajándékot bízta tanítványaira. Így akarta belevésni tudatukba azt a tény, hogy ezt a szolgálatot nem tudják elvégezni a Szentlélek nélkül.
A Szentlélek a lelki élet lehelete a lélekben. A Lélekben való részesedés a Krisztus életében való részesedést jelenti. A Szentlélek átitatja elfogadóját Krisztus tulajdonságaival. Csak azok, akiket Isten ily módon oktatott, akik megismerték a Szentléleknek a belső emberre gyakorolt hatását; akikben megnyilvánul a Krisztuséhoz hasonló jellem, csak azok állhatnak ki az emberek képviselőiként, hogy szolgáljanak az egyház meghatalmazásában.
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlés