Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit az Efézusi levél 2. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ef%C3%A9zusiakhoz%202&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Efezus%202&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Nincs olyan romlott állapot, amiből Isten nem tudna kivezetni. Efézus városa a lelki romlottság jelképe volt, de Isten ebben a környezetben is meg tudta alapítani lelki családját, akiket nem tudott megrontani a romlott környezet. Gondoljunk erre, amikor az alábbi tényeket olvassuk Efétussal kapcsolatosan:
a. Világraszóló kereskedelmi, gazdasági és kulturális központ volt. Kelet és nyugat találkozott itt, méltán nevezték „kelet kapujának”
b. 200.000 lakossal – Róma után a második legnagyobb
c. Athén után a második legfontosabb kulturális központ
d. Jeruzsálem után a második legfontosabb vallási központ
e. Kis-Ázsia bankja
f. A császári kultusz őrizője
g. 25.000 főt befogadó színháza volt
h. az akkori világ harmadik legnagyobb könyvtára volt a városban 12.000 kötettel
i. modern bordélyháza volt stb.
Herakleitosz ezt mondta róla: „Senki sem tudna úgy élni Efézusban, hogy ne sírna romlottságán.” Pál így fogalmaz ezzel kapcsolatosan: „Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik.”
2. Isten megtalálta honpolgárait az efézusi romlott környezetben is. Pál úgy beszél a gyülekezet tagjairól, mint a mennyország lakóiról. És múlt időben beszél erről, mintha már feltámadtak volna és már ott ülnének a mennyországban: „minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek! és vele együtt feltámasztott, és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban.”
3. Isten közel hozza a távolvalókat. Az efézusiak egykor nagyon távol voltak Istentől, de közel hozta őket Önmagához, és nemcsak Istentől voltak távol, hanem a zsidóságtól is. „Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor "távol" voltatok, "közel" kerültetek a Krisztus vére által. Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést.”
4. Isten felépít. Először helyreállítja státuszunkat: „Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.” Ez után pedig felépít bennünket: „Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által.”
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki nemcsak a fizikai, de a lelki halottakat is fel tudja támasztani
b. aki Lelke által munkálkodik az engedetlenség fiaiban
c. aki gazdag irgalomban és szeretetben
d. aki a mennyekbe ültet bennünket Krisztussal
e. aki megmutatja az eljövendő korszakokban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban
f. aki Krisztusba helyezi azokat, akik egykor Krisztus nélkül éltek
g. aki a mi békességünk
h. aki lerombolja a bűn által épült választófalakat
i. aki szabad utat biztosít Önmagához
j. aki szent templommá épít bennünket, nem kőből, hanem emberekből épült templommá
Ima éretted: Istenem, köszönöm, hogy az olvasót is Hozzád közelvalóvá tetted és embertársaihoz is közel hoztad, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 87. fejezet
87. fejezet – „AZ ÉN ATYÁMHOZ ÉS A TI ATYÁTOKHOZ” (5. rész)
Az egész menny várakozott, hogy köszönthesse Krisztust a mennyei udvarokban. Krisztus, mikor felment a mennybe, felvezette azoknak a nagy seregét is, akiket feltámadásakor kiszabadított fogságukból, és akik követték Őt. A mennyei seregek pedig kiáltásokkal és üdvrivalgással, dicséretekkel és mennyei énekekkel figyelték az örvendezőknek ezt a felvonulását.
Mikor közel értek Isten városához, akkor a kísérő angyal arra hívta fel őket, hogy így énekeljenek:
"Emeljétek föl fejeteket ti kapuk,
emelkedjetek föl, ti ősi ajtók,
hogy bemehessen a dicső király!"
(Zsolt 24:7
A várakozó őrök örömteljesen válaszolták:
"Ki az a dicső király?"
(Zsolt 24:8
Ezt nem azért mondták, mivel nem tudták, hogy ki Ő, hanem azért, mert hallani akarták a fennkölt dicséret válaszát:
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlés