Higgyetek az Ő prófétáinak - január 25 - SZOMBAT - Kolossé levél 1. fejezet

ÚJ KÖNYVET KEZDTÜNK EL OLVASNI - Jézushoz vezető út - Csatlakozz hozzánk

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Kolossé levél 1. fejezete bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Koloss%C3%A9iakhoz%201&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Koloss%C3%A9%201&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten örül, ha hálásak vagyunk gyülekezetünkért. Nem véletlen, hogy van gyülekezetünk. Az egy csoda, Isten csodája, olyan, mint amikor életet teremt. A gyülekezetünket is Ő hívta életre. Lehet, hogy nem mindig tudunk örülni gyülekezetünknek, és nem vagyunk boldogok benne, de ne engedjük, hogy egy két nehéz természetű testvér elrontsa a kedvünket és leértékeljük azt, amit Isten oly nagyra értékelt, és olyan nagy árat fizetett érte.           

2.    Isten örül, ha imádkozunk gyülekezetünkért. Olyan természetesnek vesszük, hogy van gyülekezetünk és működik is úgy ahogy. Pál arra tanít minket, hogy rendszeresen, kitartóan, buzgón, szeretettel imádkozzunk gyülekezetünkért. Nagy szüksége van erre a gyülekezetnek. A gyülekezet Sátán támadásainak célpontja, és csak imádságban összefogva tudunk védelmet biztosítani számára. Pál azt mondja, hogy nem szűnt meg a gyülekezetért imádkozni.

3.    Isten a gyülekezet szabadítója, oltalmazója és építője. Pál azért imádkozik, hogy a gyülekezet Istenhez méltóan és az Ő tetszésére éljen, hogy a jó cselekedetek gyümölcseit teremjék és növekedjenek az Isten megismerésében, mert Isten szabadított meg bennünket a sötétség hatalmától és Ő vitt át minket szeretett Fiának országába.

4.    Isten fontos szerepet szán Krisztusnak. A tévtanítók azt állították, hogy Krisztus nem fontos az egyházban, csak másod, vagy harmadrendű szerepet tulajdonítottak neki. Pál ezt cáfolta, amikor felsorolta érveit: Elmondja, hogy „benne teremtetett minden a mennyen és a földön… minden általa és reá nézve teremtetett… Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn… Ő a feje a testnek, az egyháznak… akiben az istenség egész teljessége lakozik… aki megbékéltetett bennünket Istennel… aki halála által, mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állít majd Isten színe elé.”

5.    Isten felfedi nagy titkát a gyülekezetnek. A megváltás egy titok, de nem olyan, amelyet Isten nem szeretne feltárni, hanem amit mindenki tudomására akar hozni. Ezt írja Pál: „hogy feltárjam előttetek az Isten igéjét; mégpedig azt a titkot, amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő szentjeinek, akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek.”   

6.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki reménységet rejtett el számunkra a mennyben

b.    aki eljuttatja az evangéliumot az egész világra

c.    aki erőt ad a Hozzá méltó élethez

d.    aki erőt ad az örömmel viselt hosszútűréshez

e.    aki alkalmassá tett a szentek örökségében és a világosságban való részesülésre

f.      aki az elidegenülteket és az ellenséges gondolkozásúakat megbékéltette Önmagával

Ima éretted: Istenem, kérlek segítsd meg az olvasót, hogy örülni tudjon gyülekezetének és imádkozni tudjon érte. Adjad, hogy gyülekezetében ott legyen Krisztus, az eljövendő dicsőség reménysége, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUSHOZ VEZETŐ ÚT 1. fejezet

1. fejezet – „ISTEN SZERETETE AZ EMBEREK IRÁNT” (7. rész)

Megváltásunk ára, mennyei Atyánk végtelenül nagy áldozata, aki Fia életét áldozta fel értünk, ébresszen bennünk nemes, magasztos eszményeket arra nézve, hogy mivé lehetünk Krisztus által. Midőn János, az ihletett apostol, látta a mennyei Atya szeretetének nagyságát és mélységét e veszendő világ iránt, félelemmel és imádattal telt el; és nem találva megfelelő szavakat arra, hogy e szeretet bensőséges voltát kifejezze, felszólította a világot, hogy figyelmét erre irányítsa. "Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!" (1Jn 3:1). Micsoda értéket nyer ezáltal az ember! A bűn következtében az emberek Sátán alattvalói lesznek, de Krisztus engesztelő áldozatában való hit által Ádám fiai ismét Isten gyermekeivé lehetnek. Az emberi természet felvételével Krisztus felemelte az elesett emberiséget, olyannyira, hogy a vele való összeköttetés által tényleg méltók lehetnek az "Isten gyermekei" elnevezésre.

Ez a szeretet páratlan! A mennyei Király gyermekeinek neveztessünk! Óh, mily becses ígéret! A legmélyebb elmélkedésre méltó dolog! Még ha minden emberi kötelék megszűnik is, ha barát baráthoz hűtlen lesz, ha az anyák megszűnnek gyermekeiket szeretni, ha az ég és a föld elmúlnak, Isten hozzánk való szeretete soha meg nem változik. Ez a gondolat meghódítja a lelket, és a szívet Isten akaratának rendeli alá. Minél többet foglalkozunk a kereszt fényében Krisztus jellemével, annál több kegyelmet, gyengédséget és megbocsátást látunk egybefonódva igazsággal és jogossággal. Annál érthetőbben és világosabban felismerhetjük Isten végtelen és örökkévaló szeretetének megszámlálhatatlan bizonyítékát, és annál inkább megérthetjük azt a bensőséges, szívbeli részvétet, mely az anyának elveszett gyermeke utáni szerető sóvárgást is végtelenül felülmúlja!