ÚJ KÖNYVET KEZDTÜNK EL OLVASNI - Jézushoz vezető út - Csatlakozz hozzánk
Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Filippi levél 3. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Filippiekhez%203&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Filippi%203&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten a megtévesztéstől óv bennünket a leginkább. Sokféle veszély leselkedik ránk, és Isten mindtől meg szeretne óvni bennünket. Viszont a megtévesztés az egyetlen, ami az üdvösségünket veszélyezteti. A többi kárt és hátrányt tud okozni nekünk, de az üdvösségünket nem érinti. Az ördög tudja ezt, ezért sok hamis tanítót küldött Pál idejében, hogy az Isten útjáról letérítse az embereket és sok hamis tanítót küld ma is. Jézus, amikor az utolsó idők jeleiről beszélt, elsőként erre hívta fel a figyelmet: „Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket.” A háborúk és természeti katasztrófák ehhez képest másod és harmadrangúak.
2. Isten értékrendje más. Különbözik az ember értékrendjétől. Pál ezt felismerte és megváltoztatta saját értékrendjét. Amit eddig értékelt, azt most kárnak és szemétnek ítéli, és amit valamikor értéktelennek tartott, az most számára a legértékesebb, mert megragadta őt Krisztus.
3. Isten a cél felé vezet bennünket. Pál elismeri, hogy nem érte el a célt, de hátrahagyott bizonyos dolgokat és célegyenest igyekszik a cél felé. És mindezt Istennek köszönheti, hogy felismerte, mit kell hátra hagyni és mi felé kell igyekezni. Nem is az a nagy kérdés, hogy hol tartunk, hanem az, hogy merre megyünk.
4. Isten átformálja az életünket. Isten nem akarja, hogy áldozatai legyünk annak a tévképzetnek, hogy mivel az üdvösség ingyen van, nincs is szükség átformált keresztényi életre. Pál minden levelében felhívja a gyülekezeti tagok figyelmét arra, hogy éljenek méltóan elhívásukhoz. Ebben a fejezetben elismeri, hogy ő így él, és arra hívja az embereket, hogy kövessék az ő példáját, és azok példáját is, akik az ő példáját követik. A keresztény gyülekezetnek bizonyságot kell tenni Isten átalakító hatalmáról azáltal, hogy tagjai megújult, tiszta életet élnek.
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. akinek lehet örülni
b. akiért érdemes kárba veszni hagyni mindent
c. aki az Ő jóságával, hatalmával és szeretetével megragad bennünket
d. akitől mennyei elhívást kaptunk
e. aki kijelenti, ha nem megfelelőképpen gondolkodunk
f. aki Krisztus dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja majd a mi halandó testünket
Ima éretted: Istenem, kérlek segítsd meg az olvasót, hogy megismerje, elfogadja és kövesse értékrendedet! Adjad, hogy célegyenest haladjon az igazi cél felé, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUSHOZ VEZETŐ ÚT 1. fejezet
1. fejezet – „ISTEN SZERETETE AZ EMBEREK IRÁNT” (5. rész)
Krisztus azért élt, azért szenvedett és azért halt meg, hogy bennünket megváltson. A "fájdalom embere" lett, hogy bennünket örökkévaló öröm részeseivé tegyen. Isten megengedte, hogy szeretett Fia, kiben a kegyelem és igazság teljessége lakozott, leírhatatlan dicsőségű világából erre a bűnöktől megromlott és megmérgezett világra jöjjön, melyet a halál és átok homálya borít. Megengedte, hogy az Ő szerető keblét, a szent angyalok imádatát elhagyja, és helyette gyalázatot, megaláztatást és gyűlöletet, sőt még halált is szenvedjen. "Békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg" (Ésa 53:5). Lásd Őt a puszta magányában, a Gecsemánéban és a kereszten, hol Isten bűntelen Fia magára vette a bűn terhét. Ő, aki Istennel egy volt, lélekben átélte azt a rettenetes szakadást, melyet a bűn okoz Isten és ember között. Ez volt, ami ajkait ily fájdalmas kiáltásra kényszerítette: "Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?" (Mt 27:46). A bűn felmérhetetlen terhének és a lélek Istentől való elszakadásának érzete volt az, ami Isten Fiának szívét megtörte.
Krisztus azonban nem azért szánta rá magát erre a nagy áldozatra, hogy mennyei Atyánk szívét irántunk való szeretetre ébressze, vagy hogy Őt az emberiség megmentésére és megváltására késztesse. Nem, nem! "Úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta" érte (Jn 3:16). Isten nem a nagy engesztelő áldozat következtében szeret minket, hanem ellenkezőleg; azért hozta az áldozatot, mert szeret bennünket. Krisztus volt a közvetítő, aki által végtelen szeretetét a bűnbe süllyedt világra áraszthatta. Mert "Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot" (2Kor 5:19). Isten együtt szenvedett Fiával; Gecsemáné lelki gyötrelmeiben és Golgota halálküzdelmeiben Megváltónk lefizette váltságunk árát.
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlés