Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Galáciai levél 5. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Galat%C3%A1khoz%205&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Galata%205&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten tudja, hogy az ember hajlamos a szélsőségekre. Az ember vagy ki akarja érdemelni az üdvösségét a törvénynek való engedelmességgel, vagy teljesen figyelmen kívül hagyja Isten törvényét és szabadossá válik. Nagyon nehéz középen megmaradnia. Luther azt mondta, hogy a keresztény ember olyan, mint a részeg paraszt szamárháton, aki biztosan le fog esni, csak azt nem lehet tudni, hogy melyik oldalon.
2. Isten valóságos szabadságot ad. Isten nem azért szabadít meg, hogy aztán egy másik szolgaságba döntsön. Akit Jézus megszabadít, az tényleg szabaddá lesz. Pál így írja le ezt: „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.”
3. Isten aktív hitre hív. A hit nem csak bizonyos dolgok valóságként való elfogadását jelenti, hanem egy aktív, cselekvő magatartást, amelyet a szeretet irányít. Így olvassuk: „Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit.”
4. Az Isten nélküli élet a törvény nélküli élet. Bár a törvény cselekedeteiből senki sem igazul meg, azok, akik Istent figyelmen kívül hagyják, azok a törtvényt is semmibe veszik. Pál felsorolja, hogy mi jellemzi ezeknek az életét: „házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás.
5. Az Istennel való élet gyümölcsei a törvény elvei szerint való élet mellett, a keresztény lelkület megnyilvánulásai is. „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki megszabadít és meg is őriz a szabadságban
b. aki nem akarja, hogy bármi is elszakítson bennünket Krisztustól
c. aki szeretet által munkálkodó hittel áld meg bennünket
d. aki nem akarja, hogy bárki vagy bármi megzavarja hitünket
e. aki nem akarja, hogy szabadságunk szabadosságba csapjon át
f. aki nem akarja, hogy egymást felemésszük
Ima éretted: Istenem, kérlek óvd meg az olvasót a szélsőségektől! Adjad, hogy a Te igazságodtól, az egyenes útról se jobbra se balra le ne térjen, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 85-86. fejezet
86. fejezet – „AZ ÉN ATYÁMHOZ ÉS A TI ATYÁTOKHOZ” (2. rész)
Jézus most tizenegy tanítványával a hegy felé vette útját. Mikor áthaladtak Jeruzsálem kapuján, sok csodálkozó szem tekintett a kis csoportra, amelyet Az vezetett, akit néhány héttel előbb a főemberek elítéltek és keresztre feszítettek. A tanítványok nem tudták, hogy az volt utolsó találkozásuk és beszélgetésük Mesterükkel. Jézus beszélgetéssel töltötte velük az időt, és megismételte korábbi oktatását. Mikor a Gecsemánéhoz közeledtek, Jézus szünetet tartott, hogy tanítványai emlékezetükbe idézhessék azokat a tanításokat, amelyeket nagy tusakodása éjszakáján adott nekik. Jézus ismét rátekintett a szőlőtőkére, amellyel megmagyarázta tanítványainak egyháza egységét, közösségét Vele és Atyjával. Ismét megemlítette azokat az igazságokat, amelyeket akkor kifejtett. Körülötte minden, de minden viszonzatlan szeretetére emlékeztetett. Még a tanítványok is, akik olyan drágák voltak szívének, szemrehányást tettek Neki és elhagyták Őt.
Krisztus harminchárom évig tartózkodott a világon. Eltűrte mindazt a megvetést, bántalmazást és kigúnyolást, amelyben a világ részesítette. A világ elvetette és keresztre feszítette. Most, mikor felemelkedőfélben volt dicsősége királyi székéhez - és még egyszer átgondolta azoknak az embereknek a hálátlanságát, akiknek a megmentéséért jött el -, vajon nem vonja-e tőlük vissza rokonszenvét, részvétét és szeretetét? Érzelmei nem arra a birodalomra összpontosulnak-e, amelyben értékelik személyét, és ahol ártatlan angyalok várnak arra, hogy teljesítsék parancsait? Nem! Jézus ígérete azoknak a szeretteinek szól, akiket otthagy ezen a földön: "Ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28:20).
Miután elérkeztek az Olajfák-hegyéhez. Jézus átvezette tanítványait a hegy tetején Bethánia közelébe. Jézus ott megállt és tanítványai körülvették. Úgy látszott, hogy a világosság fényei sugároztak az arcáról, mikor szeretettel tanítványaira tekintett. Nem korholta őket hibáikért és kudarcaikért. Utolsó szavai a legmélyebb gyengédséggel érintették a tanítványok fülét. Áldásra kinyújtott kezekkel - mintha ezzel is bizonyságát akarná adni védelmező gondoskodásának - Jézus lassan felemelkedett közülük. Egy olyan erő, hatalom vonta, emelte a menny felé, amely erősebb volt minden földi vonzóerőnél. Miközben Jézus felfelé emelkedett és elragadtatott, tanítványai szent tisztelettel, feszült figyelemmel tekintettek mennybe menő Uruk egyre halványuló képére. A dicsőség felhője azután elrejtette Jézust szemük elől. Csak szavai érkeztek hozzájuk vissza, mikor az angyalok felhőből álló diadalszekere felvitte az Urat: "Ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28:20). Ugyanakkor hallották a magasból az angyalok karának nagy örömmel zengő énekét.
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlés