Higgyetek az Ő prófétáinak - június 17 - SZOMBAT - Zsoltárok 42

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 42 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+42&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+42&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.   Isten a világ legvonzóbb lénye. A zsoltáríró szemléletesen írja le, hogy mennyire vágyik Isten közelébe. Mint a szarvas a hűs forrásvízre, úgy vágyik Istenre, szomjazik Isten jelenléte iránt. Rá gondol a folyóparton, rá gondol a hegyen. Ha megismerjük Istent, minden sejtünk vágyakozni és sóvárogni fog mindarra, amit Isten jelenléte jelent számunkra.

2.   Isten hiánya hagyja a legnagyobb űrt az emberben. Mint egy vágyakozó gyermek, úgy kérdezi a zsoltáros, hogy mikor mehet el az Istenhez. Könnyhullatással eszi kenyerét éjjel és nappal, és arra emlékszik, hogy milyen szép volt akkor, amikor a nagy családjával mehetett Isten házába.

3.   Isten közelében otthon érzi magát az ember. A zsoltáros azt mondja, hogy nappal Isten szeretetét érzi társként maga mellett, éjjel pedig énekel az Istenről, és így Isten jelenlétében érzi magát, mert a Biblia azt mondja, hogy Ő gyermekeinek dicséretei között lakozik. Az imát is említi, aminek a segítségével kommunikál Istennel és építi a Vele való közösségét.

4.   Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.   aki olthatatlan vágyat ébreszt az ember szívében Ő utána

b.   aki a Vele szerzett tapasztalatokra emlékezteti gyermekeit a nehéz időkben

c.    aki minden pillanatban szeretné áldásait árasztani gyermekeire

d.   aki arra kér, hogy a próbákban is bízzunk benne

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 14. fejezet

14. fejezet – A KÉSEI ANGOL REFORMÁTOROK (7. rész)

„Nem azért jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább hogy betöltsem'... Jézus itt kétségkívül azt mondja - következetesen mindahhoz, amit előtte és utána mondott -: azért jöttem, hogy megszilárdítsam a maga teljességében az emberi magyarázatokkal szemben; azért jöttem, hogy megvilágítsam azt, ami sötét, vagy homályos; azért jöttem, hogy feltárjam minden részének igazi és teljes horderejét, hogy megmutassam a benne levő összes parancsolat hosszúságát, szélességét és teljes nagyságát, minden ágának a magasságát és mélységét, felfoghatatlan tisztaságát és lelkiségét. "

Wesley a törvény és az evangélium tökéletes harmóniáját hirdette: "A törvény és az evangélium között tehát olyan szoros kapcsolat van, amilyen csak elképzelhető. A törvény egyrészt állandóan utat készít az evangéliumnak, és figyelmünket reá irányítja; másrészt az evangélium állandóan a törvény tökéletesebb betöltésére befolyásol bennünket. A törvény például azt kívánja, hogy szeressük Istent, szeressük felebarátainkat, legyünk szelídek, alázatosak és szentek. Mi pedig érezzük, hogy erre nem vagyunk képesek. Igen, ,ez embereknél lehetetlen', de ismerjük azt az isteni ígéretet, hogy Ő ad nekünk ilyen szeretetet, és alázatossá, szelíddé és szentté tesz minket. Ragadjuk meg az evangéliumot, ezt az örömüzenetet, és hitünk szerint ,a törvénynek igazsága beteljesül bennünk' a Jézus Krisztusba vetett hit által!...

Krisztus evangéliumának legtekintélyesebb ellenségei között vannak azok - mondta Wesley -, akik nyíltan és kifejezetten magát a törvényt kárhoztatják', és , a törvény ellen szólnak'; akik arra biztatják az embereket, hogy szegjék meg a törvényt, hígítsák fel, lazítsák fel, bontsák meg parancsait, és ne csak egyet, a legkisebbet vagy a legnagyobbat, hanem az összes parancsolatot... E nagy csalást kísérő körülményekben az a legmeglepőbb, hogy azok, akik ennek áldozatul esnek, valóban azt hiszik, hogy Krisztust dicsőítik, ha megváltoztatják törvényét, és hogy Őt magasztalják fel, miközben megcsorbítják tanításait. Igen, úgy tisztelik, miként Júdás, amikor így szólt: , Üdvöz légy, Mester, és megcsókolta Őt.' Jézus jogosan válaszolhatná bármelyiküknek: ,Csókkal árulod-e el az embernek Fiát?' Ez nem más, mint csókkal elárulni Őt: beszélni véréről, és elvenni koronáját; tüzet gyújtani a törvény valamely részével az evangélium előbbrevitelének ürügyén. Nem, valóban nem lehet senki sem mentes e vád alól, aki úgy prédikál a hitről, hogy megpróbálja közvetlenül vagy közvetve félretenni a törvény bármely részét; aki úgy prédikálja Krisztust, hogy semmibe veszi vagy valamiképpen gyengíti Isten legkisebb parancsolatát. "

Azoknak, akik azt hangoztatták, hogy "az evangélium prédikálása a törvény minden rendeltetését betölti", Wesley így válaszolt: "Ezt teljes mértékben tagadjuk. Ez nem tölti be a törvény legfontosabb rendeltetését - nevezetesen az emberek bűntudatra ébresztését, és azoknak a fölébresztését, akik még mindig a pokol határán alszanak. " Pál apostol kijelenti, hogy "a bűn ismerete a törvény által vagyon", "és ameddig az ember nem ébred tudatára annak, hogy bűnös, nem érzi igazán, hogy szüksége van Krisztus engesztelő vérére... ,Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra' - miként maga az Úr mondja -, hanem a betegeknek.' Ezért orvost ajánlani az egészségeseknek, vagy legalábbis a magukat egészségesnek képzelőknek, nevetséges dolog. Először meg kell győzni őket arról, hogy betegek, máskülönben nem köszönik meg fáradozásaitokat. Éppen ilyen nevetséges dolog Krisztust ajánlani azoknak, akiknek a szíve ép, mert még sosem tört össze. "

Tehát miközben Wesley Isten kegyelmének evangéliumát prédikálta, Mesteréhez hasonlóan igyekezett "naggyá tenni a törvényt és dicsőségessé". Híven végezte azt a munkát, amit Isten bízott reá, és dicső volt az az eredmény, amelyet megláthatott. Hosszú, több mint nyolcvan évig tartó életének végén, amelyből fél évszázadnál többet vándorlelkészként töltött, nyilvántartott követőinek száma meghaladta a félmilliót. De hogy mekkora volt az a tömeg, amely munkája nyomán a bűn rontásából és mélységéből magasztosabb és tisztább életre jutott, és mennyi volt azoknak a száma, akik tanítása által mélységesebb és gazdagabb tapasztalatokat szereztek, azt csak akkor fogjuk megtudni, amikor az egész üdvözült család Isten országában lesz. Wesley élete felbecsülhetetlenül értékes tanulságot kínál minden kereszténynek. Bárcsak tükröznék a ma gyülekezetei Krisztus e szolgájának hitét és alázatosságát, lankadatlan buzgalmát, önfeláldozását és odaadását!