Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 52 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+52&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+52&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Istent megítéli a megátalkodott gonoszokat. A megátalkodott gonoszok közül is kiemelkedik Doég, akinek a gonoszsága miatt meghal 85 pap és lemészárolnak egy egész várost. Dávid erről énekel szomorúan ebben a zsoltárban. Istennél nem az a legfontosabb, hogy megítéljen valakit, hanem hogy megmentse. Isten inkább megmenteni szerette volna Doégot, mint megítélni, de megátalkodott gonoszságában már csak az ítéletet választhatta.
2. Isten igazságot szolgáltat a hűségeseknek. Az igazak Istenben való bizalmát erősíti, ha azt látják, hogy Isten nem közömbös az őket ért bántalmazás idején. Tudják, hogy Isten letekint rájuk, ismeri helyzetüket, együtt érez velük, és igazságot fog szolgáltani. Az igazságszolgáltatásban nem a bosszúra gondolnak, mert Isten gyermekei nem bosszúra vágynak, hanem együttérzésre és oltalomra.
3. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki különbséget tud tenni a hamis és az igaz vádak között
b. akinek kegyelmében mindenki bízhat, de ezt a kegyelmet vissza is utasíthatja
c. aki nem nézi tétlenül a rágalmazót
d. akinek szeretete mindig megmarad
e. aki nem örül annak, ha bántó szavakat mondunk
f. aki elfogadja azt, ha valaki visszautasítja oltalmát
g. akinek házában viruló olajfák lehetünk
h. akinek nevében reménykedhetünk
i. aki jó híveihez
Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 16. fejezet
16. fejezet – A ZARÁNDOKATYÁK (3. rész)
"Emlékezzetek vissza gyülekezeti fogadalmatokra, amelyben vallottátok, hogy Isten minden megismert és megismerendő igazsága szerint fogtok járni! Emlékezzetek Istennel és egymással kötött szövetségetekre, amelyben megígértétek, hogy elfogadjátok a világosságot és igazságot, amit az írott Igéből felismertek! De nagyon kérlek titeket, arra is vigyázzatok, mit fogadtok el igazságként! Vessétek és mérjétek össze az igazság más igéivel, mielőtt elfogadjátok, mert nem lehetséges, hogy a keresztényietlenség sűrű sötétségéből épphogy kilépett keresztény világ azonnal tökéletesen tudjon mindent."
A lelkiismereti szabadság utáni vágy sarkallta a zarándokokat arra, hogy bátran szembenézzenek a hosszú tengeri út veszélyeivel; hogy elviseljék a pusztaság nehézségeit és veszedelmeit, és Isten áldásával Amerika partjain lerakják egy hatalmas nemzet alapjait. A zarándokok becsületes és istenfélő emberek voltak, de még nem értették a vallásszabadság nagy elvét. Abban a szabadságban, amelynek megszerzéséért oly sokat áldoztak, nem voltak készek ugyanúgy másokat is részesíteni. "A XVII. század kiemelkedő gondolkodói és erkölcstanítói közül is csak igen kevesen alkottak valamennyire is helyes fogalmat arról a csodálatos újtestamentumi alapelvről, amely Istent az emberi hit egyedüli bírájaként ismeri el. "9 Az a tanítás, amely szerint Isten az egyháznak adta a lelkiismeret irányításának, valamint az eretnekség meghatározásának és megbüntetésének jogát, az egyik legmélyebben gyökerező pápai tévedés. A reformátorok megtagadták ugyan Róma hitvallását, de a türelmetlenségtől nem szabadultak meg teljesen. Az a sűrű sötétség, amely a pápaság uralkodásának hosszú századai alatt beburkolta a kereszténységet, még nem oszlott el egészen. A massachusettsi öbölben levő kolónia egyik vezető lelkésze ezt mondta: "A türelem tette a világot keresztényietlenné, és az egyháznak soha nem ártott az eretnekek megbüntetése." A telepesek elfogadták azt a szabályt, hogy csak egyháztagok szólhatnak bele a polgári kormányzásba. Valamiféle államegyház alakult, amelyben az egész népnek hozzá kellett járulnia a papság fenntartásához. Az eretnekség elfojtása pedig a magisztrátusok feladata lett. Tehát a világi hatalom az egyház kezében volt. Nem sok idő telt el, és ezek az intézkedések elkerülhetetlenül üldözéshez vezettek.
Tizenegy évvel az első kolónia felállítása után jött az Újvilágba Roger Williams. Az első zarándokokhoz hasonlóan ő is azért jött, hogy élvezze a vallásszabadságot. E zarándokokkal ellentétben látta, amit abban a korban még nagyon kevesen láttak, hogy a szabadság mindenkinek elidegeníthetetlen joga, bármi legyen is a hitvallása. Roger Williams buzgón kutatta az igazságot, és Lehetetlennek tartotta, akárcsak Robinson, hogy már eljutottak volna Isten szavának teljes világosságára. Williams "volt az első az újkori kereszténységben, aki a vallásszabadság tantételére és a törvény előtti nézetegyenlőségre épített polgári kormányzatot alapított". Azt mondta, hogy a magisztrátusok kötelessége a bűn megfékezése, nem pedig a lelkiismeret irányítása. "A nép vagy a magisztrátusok meghatározhatják - mondta -, hogy mivel tartozik az ember az embernek, de amikor megkísérlik az embernek Isten iránti kötelességét előírni, túllépik hatáskörüket, és megszűnik a biztonság. Mert világos, hogy ha a magisztrátus kezében van a hatalom, ma egyféle hitrendszert ír elő, holnap pedig másikat, amint azt Angliában a különböző királyok és királynők, vagy a római egyház különböző pápai és zsinatai tették. A vallás így egy hatalmas káoszszó válna."
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés