Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 44 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+44&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+44&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten a múltban és a jelenben. A zsoltáríró visszaemlékszik népe régi történelmére és azokra a csodákra, amelyeket Isten a múltban a népéért tett, ahogy országot adott nekik, ahogy győzelemre vezette őket, de úgy tapasztalja, hogy most egész más a helyzet. Nincsenek győzelmek, csak kudarcok, úgy érzi, hogy Isten elvetette őket, megszégyenítette őket, nem ment velük a harcba, odadobta őket ellenségeinknek, olcsón adta el őket. Hol van most a régi győzelmek és a régi dicsőség Istene? Mi is gyakran kerülünk a zsoltároshoz helyzetbe. Visszaemlékezünk régi tapasztalatainkra, amikor meghallgatott bennünket az Isten, győzelmeket adott nekünk, sikeresek voltunk, de most semmi sem sikerül. Vereség, kudarc és rossz tapasztalat a sorsunk. Mi is kérdéseket teszünk fel az Istennek: „miért rejted el orcádat? Miért felejted el nyomorúságunkat?
2. Isten mellett érdemes kitartani a próbák ellenére is. A zsoltáros azt mondja, hogy ebben a helyzetben is, mint nép Istent dicsőítik és nevét magasztalják; nem feledik el Istent és nem szegik meg szövetségét; szívük nem szakadt el tőle, és nem tértek le ösvényeiről; nem feledték el Istenük nevét és nem tértek idegen istenhez. Ez követendő példa, mert nagyon sokan hátat fordítanak Istennek azért, mert nem hallgatta meg őket, nem szabadította meg őket próbáikból és nehézségeikből. Ha az ember ilyenkor feladja az Istenbe vetett bizalmat, az egyetlen lehetőséget adja fel, hogy élete rendbe jöjjön.
3. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki nem mindig egyformán segíti meg népét. Néha csodák történnek, néha nem, néha szabadulást tapasztalnak, néha nem. Nem értjük, hogy miért, de bíznunk kell Isten bölcsességében
b. aki mindig szereti gyermekeit, amit időnként az ima meghallgatásával és szabadítással fejez ki, néha meg azzal, hogy nem hallgat meg és nem szabadít meg. Viszont mindent a javunkra tesz
c. akinek népe győzelmei köszönhetők
d. aki nem bánja, ha gyermekei szomorúságukban nehéz kérdéseket tesznek fel neki, vagy bizonyos értelemben felelősségre vonják Őt.
e. aki megérteti az emberrel, hogy minden helyzetben csak Hozzá érdemes fordulni
Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 15. fejezet
15. fejezet – A KÉT "TANÚ" JÖVENDÖLÉSE (2. rész)
A két tanúról még ezt is mondja a próféta: "Ezek az a két olajfa, és a két gyertyatartó, amelyek a földnek Istene előtt állanak". "Az én lábamnak szövétneke - mondja a zsoltáríró - a Te igéd, és ösvényemnek világossága" (Jel 11:4; Zsolt 119:105). A két tanúbizonyság az ó- és újtestamentumi Szentírást jelképezi. Mindkettő nagy súllyal tesz bizonyságot Isten törvényének eredetéről és örökérvényűségéről. Mindkettő tanúsítja a megváltás tervét is. Az ótestamentumi előképek, áldozatok és próféciák előremutatnak az eljövendő Megváltóra. Az Újtestamentum evangéliumai és apostoli levelei hírt adnak arról a Megváltóról, aki pontosan úgy jött el, ahogy az előképek és a próféciák előre jelezték.
"Prófétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezerkétszázhatvan napig. " Ennek az időszaknak nagyobb részében Isten tanúbizonyságai az ismeretlenség homályában maradtak. A pápai hatalom el akarta rejteni a nép elől az Igazság Igéjét, és hamis tanúkkal cáfoltatta meg bizonyságtevését. Amikor a vallási és világi hatóság betiltotta a Bibliát; amikor igazságait kiforgatták, és mindent megtettek, amit csak ember és démon megtehet, hogy a nép figyelmét eltereljék róla; amikor azokat, akik hirdetni merték szent igazságait, hitükért üldözték, elárulták, kínozták, börtönbe vetették, vértanúvá tették, vagy arra kényszerítették, hogy fellegvárakban és a föld barlangjaiban és üregeiben keressenek menedéket - akkor a hű tanúbizonyságok gyászruhában prófétáltak. De a bizonyságtevés az 1260 éves időszak alatt sem szűnt meg. Voltak a legsötétebb időkben is hűséges emberek, akik szerették Isten szavát, és féltették becsületét. E hű szolgák bölcsességet, erőt és képességet kaptak Isten igazságának hirdetéséhez.
"És ha valaki akar nékik ártani, tűz származik az ő szájukból, amely megöli az ő ellenségeiket; és ha valaki akar nékik ártani, úgy kell annak megöletni" (Jel 11:5). Az ember nem tiporhatja sárba Isten szavát büntetlenül. A Jelenések könyvének záró fejezetéből megtudhatjuk, mit jelent ez a félelmetes ítélet: "Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzátesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; és ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak" (Jel 22:18-19).
Ilyen figyelmeztetésekkel óvja Isten az embert attól, hogy bármit is változtasson kinyilatkoztatásain és parancsain. E komoly intések azoknak szólnak, akik befolyásukkal arra késztetnek embereket, hogy Isten törvényét könnyen vegyék. Ezekkel meg akarja félemlíteni azokat, akik tiszteletlenül kijelentik: nem sokat számít, hogy engedelmeskednek-e Isten törvényének, vagy nem. Félelmes felelősséget vesznek magukra azok az emberek, akik saját nézeteiket Isten kinyilatkoztatásai fölé emelik; akik a Szentírás világos kijelentéseit saját érdekeiknek vagy a világ igényeinek megfelelően értelmezik. Az írott Ige, Isten törvénye megméri minden ember jellemét, és mindenkit elítél, aki e tévedhetetlen próba mérlegén könnyűnek bizonyul.
"Mikor elvégzik az ő bizonyságtételüket. " A két tanúbizonyság gyászruhában való prédikálásának ideje 1798-ban ért véget. Amikor közeledett homályban végzett munkálkodásuk vége, "a mélységből feljövő fenevad"-dal jelképezett hatalom háborút indított ellenük. Európa számos országában az egyházon és az államon uralkodó hatalmasságokat évszázadokon át Sátán irányította a pápaság közvetítésével. Itt azonban a sátáni hatalom új megjelenési formáját látjuk.
Róma a Biblia iránti tisztelet ürügyén azt a politikát folytatta, hogy a Bibliát egy ismeretlen nyelv börtönébe zárta, és elrejtette az emberek elől. Róma uralkodása alatt a tanúbizonyságok "gyászruhába öltözve" prófétáltak. De támadt egy másik hatalom - a "mélységből feljövő fenevad" -, hogy nyílt, nevén nevezett háborút indítson Isten szava ellen.
"Ama nagy város", amelynek utcáin a tanúbizonyságokat megölték, és ahol holttestük feküdt, "lélek szerint" Egyiptom. A bibliai történelemben jelentkező nemzetek közül a legvakmerőbben Egyiptom tagadta az élő Isten létezését, és szállt szembe parancsaival. Egy uralkodó sem mert Egyiptom királyánál nyíltabban és fölényesebben fellázadni a menny tekintélye ellen. Amikor Mózes az Úr nevében átadta az üzenetet, a fáraó kevélyen válaszolt: "Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak, és elbocsássam az Izraelt? Nem ismerem az Urat, és nem is bocsátom el Izraelt" (2Móz 5:2). Ez istentagadás. Az Egyiptommal jelképezett nemzet hasonlóképpen megtagadta az élő Isten kívánalmait, és hasonló hitetlen és kihívó magatartást tanúsított. "Ama nagy város"-t "lélek szerint" Sodomához is hasonlítja a próféta. Sodorna törvényrontó romlottsága különösképpen erkölcstelenségében mutatkozott meg. Ez a bűn annak a nemzetnek is kiemelkedő jellemvonása volt, amelyre ráillik e szentírási minősítés.
A próféta szavai szerint tehát nem sokkal 1798 előtt olyan erők támadnak, amelyek harcot indítanak a Biblia ellen. Abban az országban, ahol Isten két tanújának bizonyságtevését elnémítják, megmutatkozik a fáraó istentagadása és Sodorna erkölcstelensége.
"Ahol a mi Urunk is megfeszíttetett. " Franciaország a próféciának ezt a részét is betöltötte. Egy országban sem gyűlölték jobban Krisztust, mint itt. Egy országban sem ütközött az igazság elkeseredettebb és kegyetlenebb ellenállásba. Az üldözéssel, amellyel Franciaország az evangélium hitvallóit büntette, Krisztust tanítványai személyében feszítette meg.
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlés