2023. június 18., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 18 - VASÁRNAP - Zsoltárok 43

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 43 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+43&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+43&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Isten perbe száll értünk. A zsoltáríró arra kéri Istent, hogy perelje le perét, mert Ő igaz bíró és szívesen felvállalja, hogy pereskedik értünk. Különleges kiváltság, hogy Isten felvállal bennünket és ügyünk kimenetele fontos az Ő számára.

2.    Az oltalmazó Isten. Sokan másképp látják Őt és attól tartanak, hogy Isten ellenünk van. Nem védelmezi őket, hanem hibákat keres bennünk, hogy ellenünk támadhasson. Az ördög az, aki ezt el akarja hitetni velünk. Isten védeni akar bennünket és megmenteni. Ezért Megváltó és Szabadító Isten.

3.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki igazságot szolgáltat

b.    aki megment az alattomos és álnok emberektől

c.    aki világosságról gondoskodik, hogy ne kelljen a sötétben botorkálnunk

d.    akinek ujjongva lehet örülni

e.    akihez minden kérdésünkkel bátran fordulhatunk

f.      aki azt szeretné, hogy Ő egyedül legyen életünk Ura

g.    aki minden bizonnyal eljön értünk

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 14. fejezet

15. fejezet – A KÉT "TANÚ" JÖVENDÖLÉSE (1. rész)

A XVI. századi reformáció, amely nyitott Bibliát kínált az embereknek, bebocsátást kért Európa minden országába. Egyes nemzetek örömmel fogadták, és a menny ajándékának tekintették. Más országokban a pápaságnak nagyrészt sikerült meggátolni bejutását. Ezekből az országokból a Biblia világosságát és felemelő befolyását csaknem teljesen kizárták. Az egyik országban, ahova bejutott ugyan a világosság, a sötétség nem fogadta be. Az igazság és a tévelygés századokon át harcolt az uralomért. Végül a gonoszság győzött, és az emberek elvetették a menny igazságát. "Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot" (Jn 3:19). E nemzetnek aratnia kellett a maga választotta út következményeit. Isten visszavonta Lelkének fékező erejét attól a néptől, amely semmibe vette kegyelmi ajándékát. A gonoszság beérhetett. És az egész világ látta, mi a következménye annak, ha az igazságot szántszándékkal elvetik.

A Biblia elleni harc, amely Franciaországban hosszú századokon át folyt, a francia forradalom jeleneteiben tetőzött. A világ tanúja volt a pápai politika érvényesítésének, amely azt szemléltette, hogy több mint ezer éven át mit akart az egyház a tanításaival elérni.

A próféták megjövendölték, hogy a pápaság uralma alatt a Szentírás be lesz tiltva. A Jelenések könyvének írója kinyilatkoztatta azt is, hogy milyen iszonyatos következményekkel fog járni - különösen Franciaországban - a "bűn emberének" uralma. Isten angyala ezt mondta: "A szent várost tapodják negyvenkét hónapig. És adom az én két tanúbizonyságomnak, hogy prófétáljanak gyászruhákba öltözve, ezerkétszázhatvan napig... És amikor elvégezik az ő bizonyságtételüket, a mélységből feljövő fenevad hadakozik ellenük, és legyőzi őket, és megöli őket. És az ő holttesteik feküsznek ama nagy városnak utcáin, amely lélek szerint Sodornának és Egyiptomnak hivatik, ahol a mi Urunk is megfeszíttetett... És a földnek lakosai örülnek és örvendeznek rajtuk, és ajándékokat küldenek egymásnak; mivelhogy e két próféta gyötörte a földnek lakosait. De három és fél nap múlva életnek lelke adaték Istentől őbeléjük, és lábaikra állának; és nagy félelem esék azokra, akik őket nézik vala" (Jel 11:2-3.7-8.10-11).

Az itt említett két időszak - a "negyvenkét hónap" és az "ezerkétszázhatvan nap" - egy és ugyanaz. Mindkettő azt az időt jelenti, amely alatt Krisztus egyháza Róma elnyomásától szenvedni fog. A pápai fennhatóság 1260 éve i. sz. 538-ban kezdődött, és így 1798-ban ért véget.

Egy francia katonai egység megszállta Rómát, és fogságba ejtette a pápát, aki aztán a számkivetésben meghalt. Jóllehet nemsokára új pápát választottak, de a pápai hierarchia azóta sem tudta előbbi hatalmát gyakorolni.

Az egyház üldöztetése nem tartott az 1260 éves időszak végéig. Isten irgalmas volt népéhez, és megrövidítette a súlyos megpróbáltatás idejét. Amikor a Megváltó megjövendölte az egyház "nagy nyomorúság"-át, ezt mondta: "Ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok" (Mt 24:22). A reformáció hatására az üldözés már 1798 előtt véget ért.


2 megjegyzés: