Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 48 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+48&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+48&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten szent városa menedék Izrael számára. Sion hegye, amelyen a templom épült és maga Jeruzsálem is nagyon fontos szerepet játszott Izrael életében. Ez jelentette azt, hogy Isten közöttük van. Sion és Jeruzsálem az Újszövetségben is fontos szerepet kap, mert Isten családját, az lelki Izraelt, az egyházat jelöli, amelyben Isten jelen van, de a reménységünket is megtestesíti, az új Jeruzsálemben, ahol együtt fogunk lakni Istennel az örökkévalóságon át.
2. Isten szent városa minden áldás forrása. Ahol Isten jelen van, ott jelen van mindaz, amivel Isten rendelkezik: kegyelme, szeretete, védelme, gondoskodása és a jelenlétéből fakadó öröm is.
3. Isten szent városa remény a jövő nemzedéknek is. A zsoltár felszólít arra, hogy a Jeruzsálemről szóló örömhírt mondják el a következő nemzedéknek is. Az Újszövetség idején Jeruzsálem már nem egy földrajzi hely, hanem egy lelki közösség, Isten népének közössége és az újjáteremtett föld fővárosa.
4. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki igazán dicséretre méltó
b. aki mindent szépnek és jónak teremtett
c. aki igazságos
d. aki erős vár
e. aki elől megfutamodnak azok, akik városát támadják
f. aki megtartja városát (népét) örökre
g. aki egy jelenlévő, közelségre vágyó Isten
Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 15. fejezet
15. fejezet – A KÉT "TANÚ" JÖVENDÖLÉSE (6. rész)
A meggyalázott tömegek lelke tele volt régóta halmozódó keserű emlékekkel. Úgy döntöttek, hogy erőszakkal változtatnak a már elviselhetetlenné vált gyötrelmes helyzeten, és bosszút állnak azokon, akiket szenvedésük forrásának tartottak. Az elnyomottak tettekké formálták azt a leckét, amelyet a zsarnokság idején tanultak, és elnyomóik elnyomóivá lettek.
Ahol Franciaország a reformáció kezdetén a katolicizmus befolyására felállította az első máglyát, ott állította fel a forradalom az első nyaktilót. Pontosan azon a helyen, ahol a XVI. században a protestáns hit első mártírjait elégették, a XVIII. században ott hullt le a nyaktiló első áldozatainak feje. Franciaország elvetette az evangéliumot, amely gyógyulást hozott volna neki.
A király, a papság és a nemesség kénytelen volt elviselni egy felindult nép haragját. A nép bosszúszomját fokozta a király kivégzése. És azok, akik elrendelték megölését, nemsokára követték a vérpadon. Mindenkit ki akartak végezni, aki a forradalom ellenzésével gyanúsítható volt. A börtönök zsúfolásig megteltek. Egy ízben több mint kétszázezer embert tartottak fogva. Franciaország a szembenálló tömegek hatalmas csataterévé vált. És hogy még nagyobb legyen a nyomorúság, a nemzet hosszú és kétségbeejtő háborúba bonyolódott Európa nagyhatalmaival. "Az ország a csőd szélén állt. A csapatok hangoskodva követelték zsoldjuk ki nem fizetett hátralékát. A párizsiak éheztek, a tartományokat banditák tarolták le, és az anarchiában és féktelenségben majdnem megsemmisült a civilizáció. "
A nép túlságosan jól megtanulta a kegyetlenségnek és a kínzásnak azt a leckéjét, amelyet Róma oly nagy igyekezettel tanított. És eljött a megtorlás napja. Most azonban nem Jézus követőit vetették börtönbe és hurcolták máglyára. Őket már régen elpusztították vagy száműzték. A könyörtelen Róma most érezte azoknak a szörnyű hatalmát, akiket ő tanított meg a véres cselekedetekben gyönyörködni. "Az üldözés, amelyet Franciaország papsága oly hosszú időn át folytatott, most nagy súllyal ütött vissza. "
Minden úgy történt, ahogyan Sátán akarta. Az volt a célja a századok hosszú során át, hogy megtévessze az embereket. Következetesen arra törekszik, hogy bajt, fájdalmat és szenvedést okozzon; Isten keze munkáját eltorzítsa és beszennyezze; a jóságos és szerető Isten tervét elrontsa. Majd mesterkedéseivel elvakítja az embert, és ráveszi arra, hogy azért, amit ő csinált, Istent hibáztassa, mintha a szenvedést a Teremtő akarta volna. Amikor pedig az ördögi lelkülettől eldurvult emberek megszabadulnak fogságából, túlzásokra és kegyetlenségre ösztönzi őket.
Amikor a tévelygés egyik megjelenési formája lelepleződik, Sátán csupán más álarc alá rejti azt, és a tömegek éppoly mohón fogadják el, mint azelőtt. Amikor az emberek felismerték Róma félrevezető szándékát, és Sátán nem tudta általa rávenni őket Isten törvényének áthágására, el akarta hitetni velük, hogy minden vallás csalás, a Biblia pedig mese.
" Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! Olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habja. " "Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek!" "Aki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől" (Ésa 48:18. 22; Péld 1:33). Csak az az ember lehet igazán szabad, aki megtartja Isten törvényét.
A hitetlenek és a hitszegők ellenzik és kifogásolják Isten törvényét; de befolyásuk világossá teszi, hogy az ember jóléte az Isten törvényének való engedelmesség függvénye. Aki nem akarja megtanulni a leckét Isten könyvéből, annak meg kell tanulnia a népek történelméből.
Amikor Sátán a katolikus egyház által letérítette az embereket az engedelmesség útjáról, munkáját olyan jól álcázta, hogy a következményként jelentkező erkölcsi bukás és szenvedés nem a törvényszegés következménynek látszott. Isten Lelke olyan mértékben ellensúlyozta Sátán befolyását, hogy szándékai nem valósulhattak meg teljesen. Az emberek nem vezették vissza az okból az okozatot, és nem ismerték fel szenvedéseik forrását.
A forradalom idején a Nemzeti Tanács hivatalosan érvénytelennek nyilvánította Isten törvényét. A forradalmat követő zavargások mindenki előtt leleplezték, hogy mi volt az az ok, amely kiváltotta ezt az okozatot.
Igaz az, amit bölcs Salamon mondott: "Bár meghosszabbítja életét a bűnös, aki százszor is vétkezik; mégis tudom én, hogy az istenfélőknek lészen jól dolguk, akik az Ő orcáját félik; a hitetlennek pedig nem lesz jó dolga" (Péld 11:5; Préd 8:12-13). "Gyűlölték a bölcsességet, és az Úrnak félelmét nem választották. " "Esznek azért az ő útjuknak gyümölcséből, és az ő tanácsukból megelégednek" (Péld 1:29.31).
Isten hűséges tanúbizonyságainak, akiket "a mélységből feljövő" istenkáromló hatalom megölt, nem kellett sokáig csendben maradniuk. "Három és fél nap múlva életnek lelke adaték Istentől őbeléjük, és lábaikra állának: és nagy félelem esék azokra, akik őket nézik vala" (Jel 11:11). 1793-ban a Francia Nemzetgyűlés elfogadta azokat a rendeleteket, amelyek eltörölték a keresztény vallást, és elvették a Bibliát. Ugyanez a testület három és fél évvel később elfogadta azt a határozatot, amely érvénytelenítette ezeket a rendeleteket, azaz engedélyezte a Szentírást. A világ megdöbbent azoknak a súlyos bűncselekményeknek a láttán, amelyek a szent kinyilatkoztatások elvetésének következményei voltak. Az emberek felismerték az Istenbe és Igéjébe - az erény és erkölcsösség alapjába - vetett hit szükségességét. Így szól az Úr: "Kit káromoltál és szidalmazál, és ki ellen emeltél szót, hogy oly magasra látsz? Izrael Szentje ellen!" (Ésa 37:23). "Azért imé, megismertetem velük ezúttal, megismertetem velük az én kezemet és hatalmamat, és megtudják, hogy az Úr az én nevem" (Jer 16:21).
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlés