Higgyetek az Ő prófétáinak - június 29 - CSÜTÖRTÖK - Zsoltárok 54

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 54 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+54&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+54&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Isten a reménység a kilátástalan helyzetben. Ez a zsoltár Dávidnak azt a tapasztalatát énekli meg, amelyben Zíf sivatagában rejtőzködik Saul elől, és a zífiek elárulják Saulnak, hogy Dávid ott tartózkodik. Nem sokszor került Dávid reménytelenebb helyzetbe, mint most. Dávid még ebben a helyzetben is tudta dicsőíteni és magasztalni Istent.

2.    Az Isten jó. A bajban nem mindig ez jut eszünkbe, inkább az, hogy miért engedi meg Isten, miért én, miért nem segít az Isten? Dávid viszont ebben a helyzetében azt mondja, hogy Isten jó. Az Isten mindig jó! Ezt kellene harsogni Isten minden gyermekének.

3.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki odaáll amellé, akit elárulnak

b.    akinek a neve segít és hatalma igazságot szolgáltat

c.    aki meghallgatja az embert, aki odafigyel az emberre

d.    aki megtartja életünket

e.    aki nem szereti, ha gyűlöljük ellenségeinket (Dávid ezt a leckét még nem tanulta meg

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 16. fejezet

16. fejezet – A ZARÁNDOKATYÁK (5. rész)

"Az Alkotmány megfogalmazói felismerték azt az örök alapelvet, hogy az ember Istenhez való viszonya az emberi törvényhozás fölött áll, és a lelkiismereti szabadságot nem lehet elidegeníteni. Ennek az igazságnak a megalapozásához nincs szükség érvelésre. Ezt a lelkünkkel fogjuk fel. Ez az a tudat, amely dacolva a törvényekkel, oly sok mártírnak adott erőt a kínvallatás és a lángok közt. A mártírok úgy érezték, hogy az Isten iránti kötelességük előbbre való, mint az emberi rendeletek, és hogy az ember semmilyen hatalmat sem gyakorolhat a lelkiismeretük felett. Ez az elv az ember vérében van, amit semmi sem szüntethet meg."

Amikor Európában elterjedt a hír, hogy van egy ország, ahol minden ember élvezheti saját munkájának gyümölcsét, és szabadon követheti lelkiismereti meggyőződéseit, ezrek özönlöttek az Újvilág partjai felé. A kolóniák rohamosan megsokszorozódtak. "Massachusetts külön törvény alapján közköltségen szabad befogadást és segítséget kínált minden kereszténynek, aki átkel az Atlanti-óceánon, hogy megmeneküljön a háborútól vagy az éhínségtől, vagy üldözői elnyomásától - bármelyik ország polgára is. Így lettek a menekültek és leigázottak az államközösség törvényes vendégei. " A plymouth-i első partraszállás után húsz évvel húszezer zarándok telepes volt New Englandben.

A menekültek "meg voltak elégedve, ha takarékoskodva és kemény munkával megkeresték a puszta megélhetéshez szükséges javakat. A termőföldtől is csak fáradozásaik szerény gyümölcsét várták. Ösvényükre nem vetettek csalóka fényt színes álmodozások... Meg voltak elégedve társadalmi szervezetük lassú, de biztos fejlődésével. Türelmesen viselték zord életkörülményeik nyomorát. Könnyeikkel és homlokuk verítékével öntözték a szabadság fáját, mígnem mély gyökeret eresztett az országban."

A Bibliát tartották a hit alapjának, a bölcsesség forrásának és a szabadság alapszabályának. Elveit szorgalmasan tanították a családban, az iskolában és a gyülekezetben. Ennek a gyümölcsei a takarékosságban, az értelmességben, a tisztaságban és a mértékletességben mutatkoztak meg. Valaki évekig lehetett a puritánok telepének lakója, "és nem látott egyetlen részegest sem, nem hallott egyetlen káromkodást sem, és nem találkozott egyetlen koldussal". Bebizonyosodott, hogy a legbiztosabban a Biblia elvei őrzik a nemzeti nagyságot. A gyenge és elszigetelt kolóniák erős államok szövetségévé fejlődtek, és a világ csodálkozva látta "a pápa nélküli egyház és a király nélküli állam" békéjét és jólétét.

Amerika partjai egyre több olyan embert vonzottak, akiket egészen más indítékok sarkalltak, mint az első zarándokokat. Jóllehet az ősi hit és tisztaság messzeható és átalakító befolyást gyakorolt, de ez a befolyás egyre csökkent azok számának növekedésével, akik csupán világi előnyt kerestek.