Higgyetek az Ő prófétáinak - január 10 - VASÁRNAP - 5 Mózes 30

MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165

Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 2. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 2. fejezet 182. nap

2. A teremtés

"Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök. "Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott" (Zsolt 33:6,9). " Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké" (Zsolt 104:5).

A föld rendkívül szép volt úgy, ahogy Alkotója kezéből kikerült. Felszínét hegyek, dombok és síkságok tették változatossá; elragadó folyók és gyönyörű tavak tarkították. De azok nem meredek, zord dombok és hegyek voltak, tele félelmetes lejtőkkel és ijesztő szakadékokkal, mint a mostaniak. A föld sziklás vázának éles, érdes peremeit betemette a termékeny talaj, amely mindenütt gazdag növényzettől zöldellt. Nem voltak visszataszító mocsarak és sivár pusztaságok. Mindenütt bájos cserjék és pompás virágok köszöntötték az embert. A magaslatokat fák koronázták, fenségesebbek, mint a mostaniak. A levegő tiszta és egészséges volt, mentes káros kigőzölgéstől. A táj szépsége túlszárnyalta a legpompásabb palota díszes parkját. Az angyalsereg gyönyörködve nézte ezt a képet, és örvendezett Isten csodálatos művének.

Miután Isten létrehozta az állatoktól nyüzsgő és növényektől bővölködő földet, művének koronájaként megteremtette az embert, akinek a gyönyörű földet berendezte. Úrrá tette minden felett, amit szemével át tudott fogni; mert "monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék [...] mind az egész földön [...] Teremté tehát Isten az embert az ő képére, [...] férfiúvá és asszonnyá teremté őket" (1Móz 1:26-27). Itt világosan feltárul az emberiség eredete. Az isteni feljegyzés olyan világos, hogy téves következtetéseknek nincs alapja. Isten az embert a saját képmására teremtette. Ebben nincs semmi titokzatos. Alaptalan az a feltevés, hogy az ember lassú, fokozatos fejlődéssel alakult ki az alsóbbrendű állat- vagy növényvilágból. Ez a tanítás a Teremtő csodálatos munkáját az ember szűk, földi fogalmaihoz alacsonyítja le. Az ember olyan eltökélten tagadja Istent mint a világegyetem korlátlan urát, hogy lefokozza saját magát, és megfosztja eredetének méltóságától. Aki a magasba helyezte a csillagvilágokat, és nagy hozzáértéssel színezte ki a mező virágait, aki betöltötte a földet és az eget hatalmának csodáival, amikor dicsőséges művének bekoronázása következett - hogy a gyönyörű föld uraként valakit a középpontba helyezzen -, olyan lényt teremtett, aki méltó a neki életet adó kézhez. Az emberiség családfája, ahogy azt az ihletett Ige megadja, nem valami fejlődő csírákig, puhatestű állatokig és négylábúakig követi nyomon eredetét, hanem a hatalmas Teremtőig. Ádám a földből formálva is "Isten fia" volt.

Mai bibliai szakasz: 5 Mózes 30. fejezete

Mózes elérkezik beszéde végéhez. Ez a befejezése harmadik – és egyben utolsó – beszédének. Többször is így foglalja össze tanácsait és Isten parancsolatait: „azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet" (16. vers), aztán megismétli: „szeressed az Urat, a te Istenedet” (20. vers). A szeretetet a nagy parancsolatként ismeri el a Biblia. Mózes harmadik könyve és Mózes ötödik könyvének nagy része is az istentisztelet szabályaival foglalkozik, de minden szabály valamiképpen a szeretetre épül. 

Az ótestamentumi rendszer mindig is egy lelki rendszer volt, és a vallásosságot Isten szeretetének a központjába helyezte. Sajnos a nép a „rendszerre” és nem Istenre összpontosított, akire a rendszer mutatott. Amikor Pál kijelentette, hogy a „szeretet a törvény betöltése"(Róm 13:8), nem tett mást, mint azt, hogy elismételte ennek a fejezetnek a mondanivalóját. A központi gondolat az, hogy a szeretet abban mutatkozik meg, amikor te és én „az Ő útjain járunk” és „az Ő szavára hallgatunk”. Az Isten vezetésének való engedelmesség az igazi szeretet következménye és próbája is egyben. 

Végezetül Isten törvénye azért is áldás, mivel egy tekintéllyel rendelkező hang, amely véget vet az emberiség fárasztó keresésének egy megbízható útmutatás után. Nem kell felmennünk az égbe, nem kell megkerülnünk a földet, nem kell átkelnünk az óceánon azért, hogy bizonyosságot és világosságot találjunk szükségleteinknek megfelelően. Sokan tévednek, amikor Isten törvényeit tehernek tartják. Épp ellenkezőleg: törvényei kegyelmes irányjelzőink!

John Ash 

24. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 2. fejezetéhez (január 10-16).

Ellen White beszámolója a teremtés bibliai tanításáról kiemeli Isten tervének mindenek feletti gyönyörűségét. A teremtés igazsága megcáfolja az evolúciós fejlődéstan naturalista állítását, hogy az ember az élet alacsonyabb formájából fejlődött ki. A Biblia azt tanítja, hogy minden élet közös forrása maga Isten. Az Isten képét magán viselő Ádám és Éva egyenlőknek lettek teremtve azért, hogy Isten képviselői legyenek a többi teremtmény előtt. A férfi és a nő Édenben való elhelyezése az élet fájával, a teremtés befejezését jelentette, ami a hetedik napon meg lett ünnepelve. Ez a szent szombati nyugalom az egész emberiségnek adatott, állandó emlékeztetőként arra, hogy Isten mindennek a Teremtője.    

Ugyanakkor az ember szabad volt abban, hogy eldöntse, hogy engedelmeskedik vagy nem Isten parancsának a jó és gonosz tudásának fájával kapcsolatosan. Még a tökéletes lényeknek is önkontrollt kellett gyakorolni ahhoz, hogy sikerrel vegyék a hűség vizsgáját. Ha az Istennek való engedelmességet választották volna, jellemük annyira megerősödött volna, hogy örökre védve lettek volna a bukástól. Annak ellenére, hogy mi a bűn világában élünk, Isten csodálatos terve az emberrel az Éden kertjében még mindig az az ideál, amit meg kell céloznunk, hogy megvalósítjuk. Az Isten kegyelmében való bizalom által visszamehetünk az Édenbe.

Martin Hanna

Andrews University Theological Seminary