MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 3. fejezet 192. nap
A
vesződséges és gondterhelt életet, amely ettől fogva az ember sorsa lett, Isten
szeretetből fegyelmezésül választotta neki. A bűn miatt volt szükség erre, hogy
határt szabjon étvágyának, szenvedélyeinek és önuralomra tanítsa. Ez benne volt
Isten csodálatos tervében. Így akarta az embert a bűn rontásától és
pusztításától megmenteni.
Az
ősszüleinknek adott figyelmeztetés, "[...] amely napon ejéndel arról,
bizony meghalsz" (1Móz 2:17) nem azt jelentette, hogy azon a napon kellett
meghalniuk, amelyen ettek a tiltott gyümölcsből. Hanem azon a napon Isten
kimondja a visszavonhatatlan ítéletet. A halhatatlanságot az engedelmesség
feltételével ígérte meg. Törvényszegéssel eljátsszák az örök életet. Azon a
napon halálra lesznek ítélve.
A
végtelen élet feltétele az élet fája gyümölcsének fogyasztása. Attól elzárva az
ember életereje fokozatosan csökken egészen a halálig. Sátán azt akarta, hogy
engedetlenségével Ádám és Éva magára vonja Isten haragját; azt remélte, hogy
bocsánat nélkül enni fognak az élet fájáról, és így állandósítják a bűnt és a
szenvedést. Az ember bukása után azonban Isten rögtön szent angyalokat bízott
meg az élet fájának őrzésével, akik körül villogó pallosnak tűnő fénysugarak
cikáztak. Ádám családjából senki sem léphette át ezt a fénysorompót, és nem
ehetett az életadó gyümölcsből. Ezért nincs egyetlen halhatatlan bűnös sem.
Az
ősszüleink törvényszegése miatti fájdalomáradatot sokan túl szörnyű következménynek
tartják oly "kicsi" bűnért, és kétségbe vonják Isten bölcsességét és
igazságosságát abban, ahogy az emberrel bánik. De ha mélyebben megvizsgálnák
ezt a kérdést, talán belátnák tévedésüket. Isten az embert a saját képmására
teremtette - bűntelennek. A földet az Angyaloknál csak egy kicsivel alacsonyabb
rendű lényekkel akarta benépesíteni. De engedelmességüket próbára kellett
tennie, mert Isten nem akarta, hogy a világ olyan lényekkel teljen meg, akik
semmibe veszik törvényét. Nagy irgalma folytán azonban nem adott súlyos próbát
Ádámnak. Ha Ádám a legkisebb próbába belebukott, nem tudta volna kiállni a
nagyobb felelősség próbáját sem.
Másrészről
viszont, ha Ádám nehéz próbát kapott volna, akkor a gonoszságra hajló emberek
így mentegetőztek volna: "Ez az én esetem olyan csekélység Ádám bűnéhez
viszonyítva, és Isten nem veszi szigorúan az ilyen apróságokat." A
törvényszegés pedig állandósult volna a kicsinek tartott dolgokban, amelyeket
az emberek még csak meg sem dorgálnak. De az Úr világossá tette, hogy a bűn
minden fokon sérti Őt.
Éva
kicsiny dolognak látta ezt az engedetlenséget, a tiltott fa gyümölcsének
megkóstolását és férjének bűnre csábítását. De bűnük rányitotta a szenvedés
zsilipjét a világra. Ki tudhatja a kísértés pillanatában, hogy egyetlen rossz
lépés milyen iszonyú következményekkel jár? Sokan tanítják, hogy Isten
törvényét nem kell megtartani, és azt hangsúlyozzák, hogy lehetetlen
engedelmeskedni előírásainak. Ha ez igaz volna, miért büntette meg Isten Ádámot
törvényszegéséért? Ősszüleink vétke bűnössé tette a világot és fájdalmat
zúdított rá. Isten jóságán és irgalmán múlott, hogy az emberiség nem süllyedt a
reménytelen kétségbeesésbe. Senki se csapja be magát. "A bűn zsoldja a
halál" (Róm 6:23). Isten törvényét most sem lehet büntetlenül áthágni,
mint akkor sem, amikor az ítélet elhangzott az emberiség atyja felett.
A vétkes
Ádám és Éva nem lakhatott többé az Édenben. Könyörögtek Istennek, hogy hadd
maradjanak ott, ahol ártatlanok és boldogok voltak. Beismerték, hogy
eljátszották minden jogukat arra a boldog otthonra, de megígérték, hogy a
jövőben szigorúan engedelmeskedni fognak Istennek. Azonban Isten kijelentette,
hogy természetüket megrontotta a bűn; megfogyott erejükkel kevésbé tudnak
ellenállni a gonosznak. Utat nyitottak Sátánnak, hogy könnyebben hozzájuk
férkőzhessék. Ártatlan korukban is engedtek a kísértésnek; és most, hogy
tudatosan vétkeztek, kevésbé lesz erejük feddhetetlenségük megőrzésére.
Alázatosan
és kimondhatatlan bánattal mondtak búcsút gyönyörű otthonuknak, és kiűzve az
Édenből a bűn átkát hordó földön telepedtek le. Azt egykor enyhe levegő és
egyenletes hőmérséklet most feltűnő változásoknak volt kitéve. Az irgalmas
isten ellátta őket bőrruhával védelmül a hőség és a nagy hideg ellen.
Amikor
Ádám és társa a lankadt virágokban és hulló falevelekben a pusztulás első
jeleit látta, jobban gyászolt, mint most az ember halottai miatt. A törékeny,
érzékeny virágok halála valóban okot adott a fájdalomra. De amikor a hatalmas
fák elhullatták leveleiket, ez a kép élénken emlékeztette őket arra a rideg
tényre, hogy minden élő sorsa a halál.
Az
Édenkert a földön maradt hosszú idővel azután is, hogy gyönyörű ösvényeiről
Isten elűzte őket. Az elbukott emberiség még sokáig nézhette az ártatlanság
hazáját. Bejáratát angyalőrök zárták el. A Paradicsom kérubok őrizte kapujánál
megmutatkozott Isten dicsősége. Ádám és fiai ide jöttek istentiszteletre. Itt
fogadták meg újólag, hogy engedelmeskedni fognak a törvénynek, amelynek
megszegése miatt kellett az Édent elhagyniuk. Amikor a bűn özöne elárasztotta a
világot, és az embert gonoszsága miatt özönvíz pusztította el, az a kéz, amely
az Édent ültette, elvitte azt a földről. A végső helyreállításkor azonban,
amikor Isten "új eget és új földet" (Jel 21:1) teremt, dicsőbb díszbe
fogja az Édent öltöztetni, mint amilyen kezdetben volt.
Akkor
azok, akik megtartották Isten parancsolatait, halhatatlanul fognak az élet fája
alá lépni, a bűntelen világok lakói abban a gyönyörű kertben a végtelen
korszakokon át szemlélni fogják Isten tökéletes teremtői művének egy darabját,
azt, amelyet a bűn átka nem érintett - ízelítőt abból, amivé a föld lehetett
volna, ha az ember a Teremtő dicső tervét betöltötte volna.
Mai Bibliai szakasz: Józsué 6
Egy folyamatosan és
egyértelműen nagyobb és nagyobb teret hódító jelenség tapasztalható egyes
körökben, amelynek lényege, hogy minimalizálják azokat az elvárásokat,
amelyeket Isten népére helyezett. Egyesek Isten kegyelmét olyan magasra emelik,
ahol az üdvösség már-már egyetemesnek tűnik, azt mondván, hogy senki sem fog
elkárhozni, mivel Isten túlságosan szereti teremtményeit ahhoz, hogy
elpusztítsa őket.
De Isten
parancsolatai magas követelményeket helyeznek elénk, és nekünk sosem szabad
alábecsülnünk a Neki való engedelmességet, még akkor sem, ha követelményei nem
tűnnek értelmesnek számunkra. A város körül való menetelés és a kiáltás nem
fogják romba dönteni a várost, de az Isten parancsának való engedelmesség erőt
szabadít fel bennünk és értünk, amely megszabadítja szívünket és életünket az
ellenség szorításából és olyan győzelmet ad, amilyet saját erőnkkel soha nem
tudnánk kivívni.
Willie Edward Hucks II
25. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 3-4.
fejezetéhez (január 17-23).
Gyakran tűnődöm 1
Mózes 3 történetén és azon ahogyan Ádám és Éva bukása megtörtént. Megkérdezem
magam, hogy miért szegték meg Isten parancsát, hogy ne egyenek a jó és gonosz
tudásának fájáról. Ez a tilalom egy olyan egyértelmű követelmény volt, amely
nem igényelt további magyarázatot. Azon is tűnődöm, hogy milyen lenne az élet
ma, ha ők nem estek volna bűnbe. Istennek azonban volt egy terve a teremtéskor
arra az esetre, ha a dolgok nem történnek az Ő akarata szerint. Jézus
elkötelezte magát, hogy a Megváltónk lesz, ha az ember fellázad ellene. Ellen
White elmondja nekünk, hogy ez a terv érvénybe lépett, mert Isten annyira
szerette az embert, hogy kész volt meghalni helyettünk. Ez egy hihetetlen
áldozat érettünk.
Jézus kereszthalála ennek a szeretetnek a bizonyítéka.
Halála nem csupán engesztelés a bűnömre és biztosítja a megbocsátást, hanem azt
is bizonyítja, hogy a bűn egy szörnyű dolog, amely kimondhatatlan fájdalmat,
szomorúságot és halált eredményez. Az én javamat és személyes beteljesedésemet
szolgálja az, ha követem Isten útmutatását az életemre, úgy, ahogy az a
Szentírásban megtalálható. A megváltási terv Isten jellemének a tükrözése.
Minél többet elmélkedem ezen a terven, annál inkább megértem azt, hogy Isten
milyen csodálatosan gondoskodik rólam.
Denis Fortin
Andrews University
Theological Seminary
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése