Higgyetek az Ő prófétáinak - január 26 - KEDD - Józsué 12

MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 5. fejezet 198. nap

Kainnak is, akárcsak Ábelnek, alkalma volt arra, hogy megismerje és elfogadja ezeket az igazságokat. Nem volt önkényes akarat áldozata. Nem Istenen múlt, hogy az egyik testvért elfogadhatta, a másikat pedig el kellett utasítania. Ábel úgy döntött, hogy hisz és engedelmeskedik; Kain pedig úgy, hogy nem hisz, hanem lázad. Ezen múlt az egész dolog.

Kain és Ábel két olyan osztályt képvisel, amely az idők végéig meg lesz a világon. Az egyik osztály elfogadja a bűnért kijelölt áldozatot; a másik merészkedik saját érdemeiben bízni. Ez utóbbi áldozata nélkülözi Krisztus közbenjárását és érdemeit, ezért nem teheti az embert Isten előtt kedvessé. Bűneink csak Jézus érdemei által bocsáthatók meg. Akik nem érzik, hogy szükségük van Krisztus vérére, akik úgy érzik, hogy Isteni kegyelme nélkül, saját cselekedeteik által elnyerhetik Isten jóváhagyását - ugyanazt a hibát követik el, mint Kain. Akik nem fogadják el a megtisztító vért, azok kárhozatra vannak ítélve. Semmi más úton-módon nem lehet a bűn rabságából kiszabadulni!

A vallásos emberek nagy többsége Kain példáját követi, mert majdnem minden hamis vallás egy és ugyanazon elven alapszik - hogy az ember saját igyekezete árán üdvözülhet. Egyesek azt állítják, hogy az emberiségnek nem megváltásra, hanem fejlődésre van szüksége - saját maga csiszolására, javítására és megújítására. Kain azt gondolta, hogy vér nélküli áldozattal elnyeri Isten kegyét. Ugyanígy remélik ezek az emberek is, hogy az engesztelő áldozattól függetlenül el lehet érni a mennyei normát. Kain története tanúsítja, hogy mi ennek a következménye. Megmutatja, mivé lesz az ember Krisztus nélkül. Az emberiség képtelen önmagát megújítani. Nem felfelé ível, a mennyei felé, hanem lefelé tart, a sátáni felé. Krisztus a mi egyedüli reménységünk. "[...] mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk" "És nincsen senkiben másban idvesség" (ApCsel 4:12).

Mai Bibliai szakasz: Józsué 12

Ez a fejezet összefoglalja Izrael népe minden vívmányát, amelyet megvalósítottak először Mózes, majd Józsué vezetése alatt. Józsué hőstetteit követve arra kell emlékeznünk, hogy nem ő volt az egyetlen harcos, aki által Isten a győzelmet adta. Mielőtt Józsué lett, volt egy Mózes.

Ez a fejezet nem csak a legyőzött királyokat és az elfoglalt területeket sorolja fel, hanem azoknak a végét is látjuk, akik ellenálltak Istennek, és Izrael ellen harcoltak. Az engedelmesség nem volt mindig könnyű. A továbblépést jelentette a nagy akadályok ellenére is, tudva azt, hogy a vonakodás bukást és veszteséget eredményezhet. De Izrael történetét ebben az időben hosszútűrés és a rendületlen kitartás fémjelezte. Másrészről, a kánaániták megkeményítették magukat Istennek Izrael általi önkinyilatkoztatásával szemben, és ezt mondták: „kicsoda uralkodik fölöttünk?” és keservesen harcoltak egészen a végletekig, Isten és remény nélkül (SDA Bible Commentary [Hetednapi Adventista Bibliakommentár]. 2. kötet 236. oldal).

Mindig jó, ha arra gondolunk, hogy Izrael sikere nem nekik, hanem Istennek volt tulajdonítható, ugyanígy a mi sikereink sem a mieink, hanem az Istené, és azoknak a hátán és vállán épülnek fel, akik előttünk jártak; s akik utánunk jönnek, még nagyobb dolgokat tesznek majd, mint mi.

Willie Edward Hucks II

26. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 5. fejezetéhez (január 24-30).

Bár tragikus és erőszakos történet ez, mégis fontos leckéket tartogat számunkra, ami a megváltási tervet illeti. Kain és Ábel szülei számára Isten felfedte a megváltási tervet és azon igyekezetét, hogy az emberiséget kiváltsa engedetlenségének iszonyatos következménye alól (1Móz 3:15). Ebben a tervben benne foglaltatott az „asszony magvának” áldozati halála, ahogyan ezt ábrázolta a bőr ruha, amelyet Isten adott Ádámnak és Évának (1Móz 3:21). Kain és Ábel ennek megfelelő utasításokat kapott, és meg lett nekik tanítva, Isten milyen fajta áldozatokat fogadhat el.

Mindemellett, ahogyan Ádám és Éva tették, Kain is félremagyarázta és félreértette Isten szavát. Fejben Kain olyan megváltási tervet készített, amelyben nem volt szükség az „asszony magvának” áldozati halálára. Ábel viszont engedelmeskedett a kapott utasításoknak és hit által követte azokat.

E történet tematikus bevezetés a rákövetkező bibliai történetekbe. Az emberi bűn tragédiája szörnyen nagy hatása, amelyet az összes generációra tesz. És valamennyi bűn gyökerénél ez a tragikus történet található: annak visszautasítása, hogy Istent az ő utasításai szerint imádjuk. Nem ezért adta Isten a Tízparancsolat első négy parancsolatát? A nagy küzdelem először is az imádatról szól. Az igaz hit az Isten igaz tiszteletéhez vezet, nem pedig az én imádatához.

Denis Fortin

Andrews University Theological Seminary

Fordította: Gősi Csaba