MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165
Új olvasmány a fejezet végén a
Pátriárkák és próféták 3. és 4. fejezeteihez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 3. fejezet 189. nap
3.
Kísértés és bukás
Sátán
többé nem szíthatott lázadást a mennyben. Istennel szembeni gyűlölete új
területet talált: az ember megrontását forralta. A szent pár édeni
boldogságában és békéjében azt a mennyei boldogságot látta, amit ő örökre
elvesztett. Irigységtől hajtva elhatározta, hogy engedetlenségre készteti őket
aminek a következménye bűnösség és büntetés lesz. Szeretetüket bizalmatlansággá
változtatja, és dicséneküket Alkotójuk gyalázásává. Ezzel nemcsak az övéhez
hasonló boldogtalanságba taszítja ezeket az ártatlan lényeket, de meggyalázza
Istent, és fájdalmat okoz a mennynek.
Ősszüleink
előtt nem volt ismeretlen az őket fenyegető veszély. A mennyei követek elmondták
nekik Sátán bukásának történetét, és azt, hogy az ő elpusztításukat tervezi.
Megismertették velük a mennyei kormányzat jellegét, amely kormányzatot a
gonoszság fejedelme megpróbált megdönteni. Isten jogos parancsaival szembeni
engedetlenség volt az, amiért Sátán és serege elbukott. Milyen fontos tehát,
hogy Ádám és Éva tisztelje azt a törvényt. Csak általa lehetséges a rendet és
méltányosságot megőrizni.
Isten
törvénye oly szent, mint Isten maga. E törvény Isten akaratának
kinyilatkoztatása, jellemének tükörképe, szeretetének és bölcsességének
kifejeződése. A teremtettség harmóniája az összes lénynek és minden dolognak -
élőnek és élettelennek - a Teremtő törvényéhez való igazodásán múlik. Isten
törvényekkel szabályozza kormányzatát, nemcsak az élőlényeket, hanem a
természet működését is. Mindent változatlan törvények alá helyezett, amelyeket
nem lehet figyelmen kívül hagyni. De míg a világon mindent a természeti
törvények irányítanak, egyedül az ember az, aki erkölcsi törvény alapján
felelős. Az embernek, a teremtés koronájának Isten képességet adott
követelményei megértésére, törvényei igazságos és áldásos voltának és szent
kívánalmainak felfogására. Az ember pedig köteles rendíthetetlenül
engedelmeskedni.
Az
angyalokhoz hasonlóan Éden lakóinak is volt próbatételük. Csak a Teremtő
törvénye iránti hűség feltételével maradhattak boldogok. Az engedelmesség
életet jelentett, az engedetlenség pedig pusztulást. Isten gazdag áldásokat
kínált nekik, de ő, aki nem kímélte a vétkes angyalokat akaratának áthágása
miatt, nem kímélhette őket sem; a törvényszegésükkel eljátszották ajándékait:
saját boldogtalanságukat és pusztulásukat okozták.
Az
angyalok figyelmeztették őket, hogy óvakodjanak Sátán cselfogásaitól, mert
fáradhatatlanul igyekszik őket tőrbe ejteni. Ameddig engedelmeskednek Istennek,
a gonosz nem tud ártani nekik; mert ha kell, Isten minden angyalát elküldi
segítségükre. Ha rendíthetetlenül elutasítják Sátán első célozgatásait, olyan
biztonságban lesznek, mint a mennyei követek. De ha egyszer engednek a
kísértésnek, természetük annyira megromlik, hogy önmagukban nem képesek
Sátánnak ellenállni.
A tudás
fája volt engedelmességük és Isten iránti szeretetük próbája. Az Úr jónak
látta, hogy a kert minden dolga közül egytől eltiltsa őket. De ha ezt nem
veszik figyelembe, törvényszegőkké lesznek. Sátán nem járhatott állandóan
nyomukban kísértéseivel; csak a tiltott fánál férkőzhetett hozzájuk. Ha
vizsgálni próbálják azt a fát, ki vannak téve Sátán mesterkedéseinek. Isten
követei figyelmeztették őket, hogy nagy gonddal fogadják meg Isten intését, és
elégedjenek meg azzal az útbaigazítással, amelyet jónak látott nekik adni.
Hogy
észrevétlenül végezhesse munkáját, Sátán felhasználta médiumként a kígyót,
amely nagyon alkalmas volt csaló szándékának leplezésére. A kígyó akkor az
egyik legbölcsebb és legszebb teremtmény volt a földön. Szárnyai voltak és
röptében káprázatos fényben ragyogott, a csiszolt arany színében tündökölt. A
tiltott fa gazdagon megrakott ágain nyugodva, ízletes gyümölcséből lakmározva megragadta
a figyelmet, és gyönyörködtette azt, aki nézte. A békés kertben így ólálkodott
zsákmányát figyelve a pusztító.
Az
angyalok figyelmeztették Évát, hogy napi munkája végzése közben ne távozzon el
férjétől. Vele kevésbé veszélyezteti a kísértés, mint amikor egyedül van. De
belemerülve kellemes munkájába, Éva öntudatlanul elbarangolt mellőle. Amikor
észrevette, hogy egyedül van, érzett valami veszélyt, de legyőzte félelmét;
elég bölcsnek és erősnek gondolta magát ahhoz, hogy felismerje a bajt, és ellenálljon
annak. Nem törődve az angyalok figyelmeztetésével, csakhamar kíváncsisággal
vegyes csodálattal bámulta a tiltott fát. A gyümölcs gyönyörű volt, és Éva azt
kérdezte magától, hogy Isten miért tagadta meg az tőlük? Most jött el a kísértő
alkalma. Mintha belelátott volna Éva gondolatába, megszólította őt: "[...]
Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?"
(1Móz 3:1). Éva meglepődött és megijedt, amikor saját gondolatai visszhangját
hallotta. De a kígyó tovább beszélt. Dallamos hangon ravaszul dicsérte Éva
páratlan szépségét; és szavai nem voltak bántóak. Éva ahelyett, hogy elmenekült
volna onnan, ott ácsorgott csodálkozva azon, hogy a kígyó beszél. Ha az
angyalokhoz hasonló lény szólította volna meg, nagyon megijedt volna, de arra
nem is gondolt, hogy az elbűvölő kígyó válhat a bukott ellenség eszközévé.
Mai Bibliai szakasz: Józsué 3
Isten vágyik arra,
hogy csodákat tegyen értünk úgy személyesen, mint közösségi szinten, de ahhoz,
hogy teljességében megtapasztaljuk hatalmát, együtt kell működnünk Vele. Az
első dolog, amit meg kell tennünk az, hogy elismerjük törvénye szentségét és
engedelmeskedünk neki. „Ha ... látjátok,
... akkor ti is kerekedjetek föl, és menjetek utána” (3. vers - új prot.
ford.). Aztán oda is kell szentelnünk magunkat (5. vers). Meg kell
tapasztalnunk lelkünk megtisztítását és szívünk odaszentelését.
Amikor keressük Isten
akaratát, és átéljük a megújulást és a reformációt, amelyet Isten szándéka,
hogy megtapasztaljunk, látni fogjuk a csodákat, amelyeket nekünk tartogat (5.
vers). A maga idejében és a maga módján Isten szabad hozzáférést biztosít
minden áldásához, amelyeket vágyik nekünk adni.
Willie Edward Hucks II
25. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 3-4.
fejezetéhez (január 17-23).
Gyakran tűnődöm 1
Mózes 3 történetén és azon ahogyan Ádám és Éva bukása megtörtént. Megkérdezem
magam, hogy miért szegték meg Isten parancsát, hogy ne egyenek a jó és gonosz
tudásának fájáról. Ez a tilalom egy olyan egyértelmű követelmény volt, amely
nem igényelt további magyarázatot. Azon is tűnődöm, hogy milyen lenne az élet
ma, ha ők nem estek volna bűnbe. Istennek azonban volt egy terve a teremtéskor
arra az esetre, ha a dolgok nem történnek az Ő akarata szerint. Jézus
elkötelezte magát, hogy a Megváltónk lesz, ha az ember fellázad ellene. Ellen
White elmondja nekünk, hogy ez a terv érvénybe lépett, mert Isten annyira
szerette az embert, hogy kész volt meghalni helyettünk. Ez egy hihetetlen
áldozat érettünk.
Jézus kereszthalála ennek a szeretetnek a
bizonyítéka. Halála nem csupán engesztelés a bűnömre és biztosítja a
megbocsátást, hanem azt is bizonyítja, hogy a bűn egy szörnyű dolog, amely
kimondhatatlan fájdalmat, szomorúságot és halált eredményez. Az én javamat és
személyes beteljesedésemet szolgálja az, ha követem Isten útmutatását az
életemre, úgy, ahogy az a Szentírásban megtalálható. A megváltási terv Isten
jellemének a tükrözése. Minél többet elmélkedem ezen a terven, annál inkább
megértem azt, hogy Isten milyen csodálatosan gondoskodik rólam.
Denis Fortin
Andrews University
Theological Seminary
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése