2016. január 17., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 17 - VASÁRNAP- Józsué 3

Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 3. és 4. fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 3. fejezet 189. nap

3. Kísértés és bukás

Sátán többé nem szíthatott lázadást a mennyben. Istennel szembeni gyűlölete új területet talált: az ember megrontását forralta. A szent pár édeni boldogságában és békéjében azt a mennyei boldogságot látta, amit ő örökre elvesztett. Irigységtől hajtva elhatározta, hogy engedetlenségre készteti őket aminek a következménye bűnösség és büntetés lesz. Szeretetüket bizalmatlansággá változtatja, és dicséneküket Alkotójuk gyalázásává. Ezzel nemcsak az övéhez hasonló boldogtalanságba taszítja ezeket az ártatlan lényeket, de meggyalázza Istent, és fájdalmat okoz a mennynek.

Ősszüleink előtt nem volt ismeretlen az őket fenyegető veszély. A mennyei követek elmondták nekik Sátán bukásának történetét, és azt, hogy az ő elpusztításukat tervezi. Megismertették velük a mennyei kormányzat jellegét, amely kormányzatot a gonoszság fejedelme megpróbált megdönteni. Isten jogos parancsaival szembeni engedetlenség volt az, amiért Sátán és serege elbukott. Milyen fontos tehát, hogy Ádám és Éva tisztelje azt a törvényt. Csak általa lehetséges a rendet és méltányosságot megőrizni.

Isten törvénye oly szent, mint Isten maga. E törvény Isten akaratának kinyilatkoztatása, jellemének tükörképe, szeretetének és bölcsességének kifejeződése. A teremtettség harmóniája az összes lénynek és minden dolognak - élőnek és élettelennek - a Teremtő törvényéhez való igazodásán múlik. Isten törvényekkel szabályozza kormányzatát, nemcsak az élőlényeket, hanem a természet működését is. Mindent változatlan törvények alá helyezett, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. De míg a világon mindent a természeti törvények irányítanak, egyedül az ember az, aki erkölcsi törvény alapján felelős. Az embernek, a teremtés koronájának Isten képességet adott követelményei megértésére, törvényei igazságos és áldásos voltának és szent kívánalmainak felfogására. Az ember pedig köteles rendíthetetlenül engedelmeskedni.

Az angyalokhoz hasonlóan Éden lakóinak is volt próbatételük. Csak a Teremtő törvénye iránti hűség feltételével maradhattak boldogok. Az engedelmesség életet jelentett, az engedetlenség pedig pusztulást. Isten gazdag áldásokat kínált nekik, de ő, aki nem kímélte a vétkes angyalokat akaratának áthágása miatt, nem kímélhette őket sem; a törvényszegésükkel eljátszották ajándékait: saját boldogtalanságukat és pusztulásukat okozták.

Az angyalok figyelmeztették őket, hogy óvakodjanak Sátán cselfogásaitól, mert fáradhatatlanul igyekszik őket tőrbe ejteni. Ameddig engedelmeskednek Istennek, a gonosz nem tud ártani nekik; mert ha kell, Isten minden angyalát elküldi segítségükre. Ha rendíthetetlenül elutasítják Sátán első célozgatásait, olyan biztonságban lesznek, mint a mennyei követek. De ha egyszer engednek a kísértésnek, természetük annyira megromlik, hogy önmagukban nem képesek Sátánnak ellenállni.

A tudás fája volt engedelmességük és Isten iránti szeretetük próbája. Az Úr jónak látta, hogy a kert minden dolga közül egytől eltiltsa őket. De ha ezt nem veszik figyelembe, törvényszegőkké lesznek. Sátán nem járhatott állandóan nyomukban kísértéseivel; csak a tiltott fánál férkőzhetett hozzájuk. Ha vizsgálni próbálják azt a fát, ki vannak téve Sátán mesterkedéseinek. Isten követei figyelmeztették őket, hogy nagy gonddal fogadják meg Isten intését, és elégedjenek meg azzal az útbaigazítással, amelyet jónak látott nekik adni.

Hogy észrevétlenül végezhesse munkáját, Sátán felhasználta médiumként a kígyót, amely nagyon alkalmas volt csaló szándékának leplezésére. A kígyó akkor az egyik legbölcsebb és legszebb teremtmény volt a földön. Szárnyai voltak és röptében káprázatos fényben ragyogott, a csiszolt arany színében tündökölt. A tiltott fa gazdagon megrakott ágain nyugodva, ízletes gyümölcséből lakmározva megragadta a figyelmet, és gyönyörködtette azt, aki nézte. A békés kertben így ólálkodott zsákmányát figyelve a pusztító.

Az angyalok figyelmeztették Évát, hogy napi munkája végzése közben ne távozzon el férjétől. Vele kevésbé veszélyezteti a kísértés, mint amikor egyedül van. De belemerülve kellemes munkájába, Éva öntudatlanul elbarangolt mellőle. Amikor észrevette, hogy egyedül van, érzett valami veszélyt, de legyőzte félelmét; elég bölcsnek és erősnek gondolta magát ahhoz, hogy felismerje a bajt, és ellenálljon annak. Nem törődve az angyalok figyelmeztetésével, csakhamar kíváncsisággal vegyes csodálattal bámulta a tiltott fát. A gyümölcs gyönyörű volt, és Éva azt kérdezte magától, hogy Isten miért tagadta meg az tőlük? Most jött el a kísértő alkalma. Mintha belelátott volna Éva gondolatába, megszólította őt: "[...] Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?" (1Móz 3:1). Éva meglepődött és megijedt, amikor saját gondolatai visszhangját hallotta. De a kígyó tovább beszélt. Dallamos hangon ravaszul dicsérte Éva páratlan szépségét; és szavai nem voltak bántóak. Éva ahelyett, hogy elmenekült volna onnan, ott ácsorgott csodálkozva azon, hogy a kígyó beszél. Ha az angyalokhoz hasonló lény szólította volna meg, nagyon megijedt volna, de arra nem is gondolt, hogy az elbűvölő kígyó válhat a bukott ellenség eszközévé.

Mai Bibliai szakasz: Józsué 3

Isten vágyik arra, hogy csodákat tegyen értünk úgy személyesen, mint közösségi szinten, de ahhoz, hogy teljességében megtapasztaljuk hatalmát, együtt kell működnünk Vele. Az első dolog, amit meg kell tennünk az, hogy elismerjük törvénye szentségét és engedelmeskedünk neki. „Ha ... látjátok, ... akkor ti is kerekedjetek föl, és menjetek utána” (3. vers - új prot. ford.). Aztán oda is kell szentelnünk magunkat (5. vers). Meg kell tapasztalnunk lelkünk megtisztítását és szívünk odaszentelését. 

Amikor keressük Isten akaratát, és átéljük a megújulást és a reformációt, amelyet Isten szándéka, hogy megtapasztaljunk, látni fogjuk a csodákat, amelyeket nekünk tartogat (5. vers). A maga idejében és a maga módján Isten szabad hozzáférést biztosít minden áldásához, amelyeket vágyik nekünk adni. 

Willie Edward Hucks II

25. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 3-4. fejezetéhez (január 17-23).

Gyakran tűnődöm 1 Mózes 3 történetén és azon ahogyan Ádám és Éva bukása megtörtént. Megkérdezem magam, hogy miért szegték meg Isten parancsát, hogy ne egyenek a jó és gonosz tudásának fájáról. Ez a tilalom egy olyan egyértelmű követelmény volt, amely nem igényelt további magyarázatot. Azon is tűnődöm, hogy milyen lenne az élet ma, ha ők nem estek volna bűnbe. Istennek azonban volt egy terve a teremtéskor arra az esetre, ha a dolgok nem történnek az Ő akarata szerint. Jézus elkötelezte magát, hogy a Megváltónk lesz, ha az ember fellázad ellene. Ellen White elmondja nekünk, hogy ez a terv érvénybe lépett, mert Isten annyira szerette az embert, hogy kész volt meghalni helyettünk. Ez egy hihetetlen áldozat érettünk.

Jézus kereszthalála ennek a szeretetnek a bizonyítéka. Halála nem csupán engesztelés a bűnömre és biztosítja a megbocsátást, hanem azt is bizonyítja, hogy a bűn egy szörnyű dolog, amely kimondhatatlan fájdalmat, szomorúságot és halált eredményez. Az én javamat és személyes beteljesedésemet szolgálja az, ha követem Isten útmutatását az életemre, úgy, ahogy az a Szentírásban megtalálható. A megváltási terv Isten jellemének a tükrözése. Minél többet elmélkedem ezen a terven, annál inkább megértem azt, hogy Isten milyen csodálatosan gondoskodik rólam.

Denis Fortin
Andrews University Theological Seminary


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése