Higgyetek az Ő prófétáinak - január 12 - KEDD - 5 Mózes 32

MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 2. fejezet 184. nap

Isten maga adott társat Ádámnak. ő szerzett neki "segítőtársat" - neki megfelelő segítőt, hozzá szabott társat, aki egy lehetett vele szeretetben és megértésben. Isten Évát egy bordából teremtette, amelyet Ádám oldalából vett ki, jelezve, hogy nem uralhatja fejként Ádámot, nem taposhatja lábbal őt mint alsóbbrendűt, hanem mellette kell állnia mint vele egyenlő, akit Ádám szeret és véd. Az ember része, második énje volt, csont a csontjából és hús a húsából, tanúsítva azt a szoros egységet és szerető ragaszkodást, amelynek e kapcsolatban meg kell lennie. "Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja" (Ef 5:29). "Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté" (1Móz 2:24).

Isten adta össze az első házaspárt. Ennek az intézménynek a szerzője tehát a világegyetem Teremtője. "Tisztességes [...] a házasság" (Zsid 13:4). Ez volt Isten egyik első ajándéka az embernek, és ez egyike annak a két intézménynek, amelyet Ádám a bukás után magával vitt az Éden kapuin túlra. Amikor az ember felismeri és követi a mennyei elveket ebben a kapcsolatban, a házasság áldás; őrzi az emberiség tisztaságát és boldogságát, kielégíti az ember társas igényét, nemesíti fizikai, értelmi és erkölcsi természetét.

"És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, akit formált vala" (1Móz 2:8). Minden, amit Isten teremtett, tökéletesen szép volt, és úgy tűnt, hogy semmi sem hiányzik a szent pár boldogságához; de Isten még további jelét adta szeretetének. Egy kertet készített elsősorban otthonukként. Ebben a kertben volt mindenféle fa, közülük sok megrakottan illatos, ízletes gyümölccsel. Voltak ott szőlőtövek, nagyon kellemesek a szemnek, a legváltozatosabb színű, csábító gyümölcsöktől roskadozó ágaikkal.

Ádámnak és Évának kellett a szőlővesszőkből lugast alakítani, így készítve maguknak lakást a gyümölccsel borított élő lombozatból. Voltak ott pazar színekben tündöklő illatos virágok is. A kert közepén állt az élet fája, amely pompásabb volt az összes többi fánál. Gyümölcse arany és ezüst almának tűnt, és állandósítani tudta az életet.

Mai bibliai szakasz: 5 Mózes 32. fejezete

Erre az énekre úgy utalnak, mint Izrael nemzeti énekére, ami egy isteni előrejelzés a zsidó nép egész történetére.

Ez a második ének, aminek Mózes a szerzője. A két ének megszületése között 40 év telt el. Mózes második könyvének 15. fejezetében egy győzelmi éneket olvashatunk, amely a Vörös-tengeren való átkelés után hangzott el; ez az ének pedig Mózes éneke, amit közvetlen halála előtt énekelt, hogy emlékeztesse Izraelt arra, hogy a menny már tudja: jönnek olyan idők, amikor hűtlenek lesznek majd. 

Mennyire fontos ez a fejezet? Annyira, hogy úgy Ézsaiás, mint Mikeás utalnak erre a fejezetre. Az Újszövetség pedig huszonháromszor utal rá.

Háromszor találunk utalást a sasra. Amikor egy anya sas elkezdi a fészkét építeni, tövissel, törött gallyakkal, éles szikladarabokkal és egyéb tárgyakkal kezdi, amelyek nem tűnnek alkalmasnak fészek építéshez. Aztán beborítja a fészket vastag gyapjú réteggel, tollakkal és olyan állatok bundájával, amelyeket ő ölt meg, hogy puhává és kényelmessé varázsolja a tojások számára.

Amikor a növekvő madarak elérik a repülési kort, a fészek kényelme és az ingyen étkezés luxusa miatt vonakodnak elhagyni a fészket. Ekkor az anya sas „kirebbenti a fészket” (11. vers - új prot. ford.). A puha bélés összegabalyodik és a fészek kényelmetlenné válik a fiatal sasok számára. Csak ekkor kapnak indíttatást a repülésre.

„Drága Istenem! Kavard fel az én komfort zónámat is, hogy megtanuljak benned bízva repülni!"

John Ash  

24. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 2. fejezetéhez (január 10-16).

Ellen White beszámolója a teremtés bibliai tanításáról kiemeli Isten tervének mindenek feletti gyönyörűségét. A teremtés igazsága megcáfolja az evolúciós fejlődéstan naturalista állítását, hogy az ember az élet alacsonyabb formájából fejlődött ki. A Biblia azt tanítja, hogy minden élet közös forrása maga Isten. Az Isten képét magán viselő Ádám és Éva egyenlőknek lettek teremtve azért, hogy Isten képviselői legyenek a többi teremtmény előtt. A férfi és a nő Édenben való elhelyezése az élet fájával, a teremtés befejezését jelentette, ami a hetedik napon meg lett ünnepelve. Ez a szent szombati nyugalom az egész emberiségnek adatott, állandó emlékeztetőként arra, hogy Isten mindennek a Teremtője.    

Ugyanakkor az ember szabad volt abban, hogy eldöntse, hogy engedelmeskedik vagy nem Isten parancsának a jó és gonosz tudásának fájával kapcsolatosan. Még a tökéletes lényeknek is önkontrollt kellett gyakorolni ahhoz, hogy sikerrel vegyék a hűség vizsgáját. Ha az Istennek való engedelmességet választották volna, jellemük annyira megerősödött volna, hogy örökre védve lettek volna a bukástól. Annak ellenére, hogy mi a bűn világában élünk, Isten csodálatos terve az emberrel az Éden kertjében még mindig az az ideál, amit meg kell céloznunk, hogy megvalósítjuk. Az Isten kegyelmében való bizalom által visszamehetünk az Édenbe.

Martin Hanna

Andrews University Theological Seminary