Higgyetek az Ő prófétáinak - január 28 - CSÜTÖRTÖK - Józsué 14

MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 5. fejezet 200. nap

Ábel meggyilkolása volt az első példa arra az ellenségeskedésre, amelyet Isten a kígyó és az asszony magva között meghirdetett. Az egyik oldalon áll Sátán az alattvalóival, a másikon pedig Krisztus a követőivel. Az ember bűnén keresztül Sátán hatalomra tett szert az emberiség felett, de Krisztus erejével le tudják igáját rázni. Valahányszor egy ember az Isten Bárányába vetett hit által felhagy a bűn szolgálatával, Sátán haragja fellángol. Ábel szent élete cáfolta Sátánnak azt az állítását, hogy az ember képtelen megtartani Isten törvényét. Amikor Kain a gonosz lélek befolyására rájött arra, hogy nem tudja Ábelt irányítani, annyira felbőszült, hogy megölte. Ha valaki Isten törvényének igazságosságos volta mellett lándzsát tör, bárhol legyen is az, ugyanez a lelkület jut kifejezésre. Mindig ez a lelkület állította fel és gyújtotta meg a máglyát Krisztus tanítványai alatt. Sátán és seregei azért szítanak halmozott kegyetlenkedéseket Jézus követői ellen, mert nem tudják őket hatalmuk előtt meghódoltatni. Ez egy legyőzött ellenség dühe. Jézus minden mártírja győzőként halt meg. Ezt mondja a próféta: "ők legyőzték azt ('ama régi kígyót, aki neveztetik ördögnek és Sátánnak') a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételöknek beszédéért; és az ő életöket nem kímélték mindhalálig" (Jel 12:11.9).

Kainnak, a gyilkosnak csakhamar felelnie kellett bűnös tettéért. "És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?" (1Móz 4:9). Kain nagyon messzire ment a vétkezésben. Már nem is volt tudatában annak, hogy Isten állandóan jelen van, és hogy ő hatalmas és mindentudó. Ezért hazugsághoz folyamodott, hogy leplezze bűnét.

Az Úr ismét szólt Kainhoz: "Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált énhozzám a földről" (1Móz 4:10). Isten alkalmat adott Kainnak arra, hogy bevallja bűnét. Volt ideje gondolkozni. Tudta, milyen borzalmas az a dolog, amit cselekedett, és az a hazugság, amellyel leplezni akarta tettét. De még mindig lázadt. Isten nem halogatta tovább az ítéletet. Hangja, amely kérlelt és intett, most kimondta a rettenetes szavakat: "Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedből. Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az ő termő erejét, bujdosó és vándorló légy a földön" (1Móz 4:11-12).

Mai Bibliai szakasz: Józsué 14

Józsué és a törzsek vezetői sorsvetéssel szétosztották a földet, ahogyan Isten Mózest utasította – kilenc és fél törzs a Jordántól nyugatra, két és fél törzs pedig a Jordántól keletre helyezkedett el. Káleb emlékeztette Józsuét, hogy negyvenöt évvel korábban ők ketten követték Istent és álltak ki a tíz kém ellenében, és ezek alatt az évek alatt az Úr életben tartotta őket. Ennyi ideig várt Isten, hogy beteljesíthesse ígéretét Izraellel kapcsolatban, és nekik adhassa Kánaánt.

Ezután Káleb, aki Júda törzséhez tartozott, Hebront kérte örökségül. Ez volt az a hely ahol Ábrahám, Izsák és Jákób is éltek egy bizonyos ideig, évekkel korábban, és amely az anákok főhadiszállása volt, az óriásoké, akik annyira megrémítették az izraelitákat, amikor először közelítették meg Kánaánt. Káleb még 85 évesen is egészséges és erős volt. Korából, tapasztalataiból és a nép tiszteletéből nem kovácsolt előnyt magának, nem használta ki azokat önző érdekei hajszolására. Hite pontosan olyan volt, mint amikor szembeszállt a kémek csüggesztő beszámolóival. Káleb nem telepedett le, hogy élvezze örökségét, hanem a bátor öreg harcos eldöntötte, hogy olyan példát ad a népnek, amely felmagasztalja Istent és bátorítja a törzseket, hogy hitben lépjenek előre és elfoglalják a megmaradt területeket Izrael javára és Isten dicsőségére (lásd Pátriárkák és Próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 476. oldal).

Gyakran úgy tűnik, hogy az álmok megvalósítására egy örökkévalóságig kell várnunk, de Isten ígéretei soha nem maradnak teljesületlenül, még akkor sem, ha várnunk kell Isten időzítésére.

Willie Edward Hucks II

26. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 5. fejezetéhez (január 24-30).

Bár tragikus és erőszakos történet ez, mégis fontos leckéket tartogat számunkra, ami a megváltási tervet illeti. Kain és Ábel szülei számára Isten felfedte a megváltási tervet és azon igyekezetét, hogy az emberiséget kiváltsa engedetlenségének iszonyatos következménye alól (1Móz 3:15). Ebben a tervben benne foglaltatott az „asszony magvának” áldozati halála, ahogyan ezt ábrázolta a bőr ruha, amelyet Isten adott Ádámnak és Évának (1Móz 3:21). Kain és Ábel ennek megfelelő utasításokat kapott, és meg lett nekik tanítva, Isten milyen fajta áldozatokat fogadhat el.

Mindemellett, ahogyan Ádám és Éva tették, Kain is félremagyarázta és félreértette Isten szavát. Fejben Kain olyan megváltási tervet készített, amelyben nem volt szükség az „asszony magvának” áldozati halálára. Ábel viszont engedelmeskedett a kapott utasításoknak és hit által követte azokat.

E történet tematikus bevezetés a rákövetkező bibliai történetekbe. Az emberi bűn tragédiája szörnyen nagy hatása, amelyet az összes generációra tesz. És valamennyi bűn gyökerénél ez a tragikus történet található: annak visszautasítása, hogy Istent az ő utasításai szerint imádjuk. Nem ezért adta Isten a Tízparancsolat első négy parancsolatát? A nagy küzdelem először is az imádatról szól. Az igaz hit az Isten igaz tiszteletéhez vezet, nem pedig az én imádatához.

Denis Fortin

Andrews University Theological Seminary

Fordította: Gősi Csaba