Higgyetek az Ő prófétáinak - január 8 - PÉNTEK - 5 Mózes 28

MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 1. fejezet 180. nap

Isten hagyta, hogy Sátán addig folytassa munkáját, amíg az engedetlenség szelleme tényleges lázadássá érik. Terveinek teljesen ki kellett bontakoznia, hogy mindenki megláthassa valódi jellegüket és céljukat. Lucifernek, mint felkent kérubnak, nagyon magas rangja volt. A mennyei lények mélységesen szerették, és neki nagy befolyása volt rájuk. Isten nemcsak a menny lakóit kormányozta, hanem minden létező világot is, amelyeket ő teremtett. És Lucifer arra a következtetésre jutott, hogy ha a menny angyalait bele tudja vonni a lázadásba, ugyanezt megteheti a világokkal is. Agyafúrtan képviselte a maga igazát, cselt és csalást alkalmazva céljai eléréshez. Nagyon jól tudott megtéveszteni. Elrejtve valódi szándékát, előnyhöz jutott. Minden tettét olyan titokzatosság fedte, hogy az angyaloknak nehéz volt leleplezni munkájának igazi jellegét. Amíg azt teljesen ki nem bontakoztatta, a gonoszságot nem lehetett a maga valódi mivoltában megláttatni. Elégedetlensége nem tűnt volna lázadásnak. Még a hűséges angyalok sem tudták teljesen felismerni jellegét, vagy meglátni azt, hogy Lucifer munkája hova vezet.

Lucifer először úgy irányította kísértéseit, mintha neki semmi köze nem lett volna hozzájuk. Azzal vádolta az angyalokat, akiket nem tudott teljesen maga mellé állítani, hogy nem törődnek a mennyei lények érdekeivel. Pontosan azzal vádolta a hűséges angyalokat, amit ő maga csinált. Módszere volt szövevényes okoskodásokkal zavarosnak feltüntetni Isten szándékait. Titokzatosságba burkolt mindent, ami egyszerűvolt, és ravasz kiforgatással kételyt támasztott Jahve legvilágosabb kijelentéseivel szemben. Magas tisztsége, amely oly szoros kapcsolatban volt Isten kormányzatával, nagyobb súlyt adott szavainak.

Isten csak az igazsággal és becsülettel összeférő eszközöket alkalmazhatott. Sátán tudta használni azt, amit Isten nem: hízelgést és csalást. Megkísérelte Isten szavát kiforgatni, és hamis színben tűntette fel kormányzatát, azt állítva, hogy Isten igazságtalanul kényszerített törvényeket az angyalokra. A meghódolás és az engedelmesség megkövetelésével csupán a maga felmagasztaltatására törekedett. Ezért kellett a menny lakói előtt, és az összes világ előtt bebizonyítani, hogy Isten kormányzata igazságos, törvénye tökéletes.

Sátán úgy tüntette fel, hogy ő maga igyekszik előmozdítani a világegyetem javát. A bitorló valódi jellegét és igazi célját mindenkinek meg kell látnia. Időre volt szükség ahhoz, hogy gonosz cselekedeteivel leleplezze önmagát.

Mai bibliai szakasz: 5 Mózes 28. fejezete

Ez a fejezet az áldásokat tartalmazza, és ezek elképesztően erőteljesek. A kísértés viszont az volt és mindig is az lesz, hogy az áldásokat keressük és ne Istent. Jézus tanácsa a helyes perspektívát tárja elénk: „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” (Mt 6:33).

Döntések, döntések - ez Mózes utolsó üzenete. Ő már egy idős ember, de szenvedéllyel mondja: „Ha pedig szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára...” (1. vers). A „ha” szó élesen felvillan. Mózes sürgeti a népet, hogy jó döntést hozzon. A szövetség, amelyet Isten Izraellel kötött, három fő vonással rendelkezik: a törvény, az áldozat és a választás.

A választás mögötti eszme az, hogy Isten elhatározta: kinyilatkoztatja magát a világnak Izraelen keresztül. Ezt vagy úgy teszi, hogy annyira megáldja őket, hogy a világ megtudhassa: csak Isten áldhatta meg őket ennyire; vagy megengedi az engedetlenség következményeit annyira kibontakozni, hogy az átok láttán a világ megtudhassa, hogy a menny van ellenük. A döntés Izraelé.

Isten szándéka azzal, hogy megáldotta Izraelt, jóval több volt annál, mint hogy a nemzet öncélúan meggazdagodjon.

Amikor nyilvánvaló áldásban részesülünk, az a veszély fenyeget, hogy az áldást saját vívmányunknak tartjuk. Isten az, akitől minden jó adomány és tökéletes ajándék származik (Jak 1:17)

John Ash  

23. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 1. fejezetéhez (január 3-9).

Megragadó az első fejezet címe: Miért engedte meg Isten a bűnt? Ez egy rejtély sok ember számára, különösképpen abban az összefüggésben, hogy "Isten a szeretet", amely kijelentéssel Ellen White ezt a fejezetet kezdi. A szeretet Istene miért engedi meg a bűnt, a szenvedést, a rosszat és a halált teremtett világában? Ha Isten mindenható, mindentudó, végtelenül szerető, miért engedi meg azt, hogy teremtett világát megzavarja és szétrombolja egy olyan teremtmény, aki a létét is Istennek köszönheti?  

A Biblia alapján Ellen White megmutatja azt ahogyan a bűn és az Isten elleni lázadás a mennyben Luciferrel a felmagasztalt angyallal elkezdődött. Irigy volt Jézusra és Istennel egyenlő akart lenni. Ellen White ezt írja: "Lucifer lassanként helyt adott az önfelmagasztalás vágyának"(PP 9. oldal). Ez indította el azt, amit Ellen White Krisztus és Sátán közötti nagy küzdelemnek nevez. Ennek a fejezetnek az olvasása segített meglátnom azt, hogy Lucifernek semmi oka nem volt az Isten kormányzata elleni lázadásra. A fejezet elmagyarázza azt, hogy Isten miért nem pusztította el azonnal Sátánt, hanem megengedte neki, hogy kifejtse igazi szándékát, hogy minden értelmes lény láthassa a szeretet Istene szuverén uralma elutasításának borzasztó következményeit. Hálásak lehetünk Istennek azért, hogy Krisztus feláldozta önmagát, nem csupán az elbukott emberiség megmentéséért, hanem azért is, hogy Sátán igazi jelleme teljesen lelepleződjön az egész világmindenség előtt.  

Peter van Bemmelen 

Andrews University Theological Seminary