MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 2. fejezet 186. nap
Isten
látta, hogy az embernek még a Paradicsomban is szüksége van a szombatra; arra,
hogy a hét egyik napján félretegye saját érdekeit és foglalatosságát, mélyebben
elgondolkozzék Isten művein, elmélkedjék hatalmáról és jóságáról. Szüksége volt
a szombatra, hogy az élénkebben emlékeztesse Istenre, és hogy hálát ébresszen,
mert jóságos Teremtőjétől kapta mindazt, aminek örül és amit birtokol.
Isten
azt akarja, hogy a szombat a Teremtő alkotásainak szemlélésére késztesse az
embert. A természet az ember érzékeihez szól, és azt hirdeti, hogy van egy élő
Isten, a Teremtő, minden dolog legfőbb Ura. "Az egek beszélik Isten dicsőségét,
és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek
ad jelentést" (Zsolt 19:2-3). Az a szépség, amelybe a föld öltözik, Isten
szeretetének egyik jele. Ezt a szeretetet figyelhetjük meg az örök hegyekben, a
fenséges fákban, a bontakozó rügyekben és a pompás virágokban. Mind Istenről
beszélnek. A szombat, amely állandóan Alkotójukra mutat, arra szólítja az
embert, hogy nyissa ki a természet könyvét és fedezze fel benne a Teremtő
bölcsességét, hatalmát és szeretetét.
Ősszüleink
számára, bár Isten ártatlannak és szentnek teremtette őket, nem volt kizárva a
vétkezés lehetősége. Isten szabad erkölcsi lényekké alkotta őket, akik
értékelni tudják jellemét - bölcsességét és jóságát -, kívánalmainak
méltányosságát, és szabadságukban áll, hogy engedelmeskedjenek vagy megtagadják
az engedelmességet. Társaloghattak Istennel és a szent angyalokkal. De örök
biztonságuk megszerzése előtt ki kellett állniuk hűségük próbáját. Az ember
létének kezdetén Isten korlátot szabott az ember vágyainak, annak a végzetes
szenvedélynek, amelyen Sátán bukása alapult. A tudás fája, amely a kert közepén
az élet fája közelében állt, volt ősszüleink engedelmességének, hitének és
szeretetének próbája. Míg az összes többi fáról szabadon ehettek, annak az egy
fának a gyümölcsét halálbüntetés terhe mellett tilos volt megkóstolniuk. Ki
voltak téve Sátán kísértéseinek; de ha kiállják a próbát, Isten végül kivonja
őket a kísértő hatalma alól, hogy örökre élvezhessék Isten kegyét.
Isten
törvény alá helyezte az embert létének nélkülözhetetlen feltételeként. Isten kormányzatának
alattvalója volt, és egy kormányzat sem állhat fenn törvény nélkül. Isten úgy
is teremthette volna az embert, hogy képtelen áthágni törvényét;
visszatarthatta volna Ádám kezét a tiltott gyümölcs érintésétől; de akkor az
ember nem lett volna szabad erkölcsi lény, hanem csak akarat nélküli báb. A
döntés lehetősége nélkül engedelmessége nem lett volna önkéntes, hanem
kikényszerített. Jelleme nem fejlődhetett volna. Ez a mód ellentétben állt
Istennek azzal a tervével, amely alapján más világok lakóival bánik. Ez
méltatlan lett volna az emberhez mint értelmes lényhez, és alátámasztotta volna
Sátánnak azt a vádját, hogy Isten zsarnokként uralkodik.
Mai bibliai szakasz: 5 Mózes 34. fejezete
Ha visszatekintünk, azt láthatjuk, hogy Mózes
a törvényt képviselte, amely rajta keresztül adatott Istentől. Elvezette a
népet az ígéret földjének hátáráig, de nem vihette be őket oda. Az Isten törvényének való engedelmesség volt
a központi érték és megkülönböztető jel Isten népének életében, és az ma is a
végidő maradék egyháza számára.
Isten törvénye mindig szent, igaz és jó. „Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld
elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg
minden be nem teljesedik” (Mt 5:18).
Ez a beteljesedés először a Fiú által történt meg, és azután általunk. Mindig
legyünk tudatában, hogy e szent törvény felfedi a szívünkben lévő bűnt,
Jézushoz vezet, és képessé tesz arra, hogy megtartsuk szavait.
Mózes élete vége felé Isten
megmutatta neki az ígéret földjét. Látszik: betöltötte küldetését az életben. Utolsó éveiben
felkészítette Józsuét, hogy az utódja legyen (5Móz 31:1-8). Angyalok temették
el Mózes testét, és az Úr feltámasztotta, hogy a Mennybe vigye őt (ld. Júdás
9).
Amikor Jézus idejében Mózes
megjelent Illéssel együtt Jézusnak a megdicsőülés hegyén (Mt 17:1-13), végre az
ígéret földjén állhatott. De akkorra a „tejjel és mézzel folyó föld”
elvesztette a jelentőségét és vonzerejét, hiszen Mózes már látta a jobb földet,
az országot, ahol nincs panasz, nincsenek lázadások és nincs több csalódás.
John Ash
24. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 2.
fejezetéhez (január 10-16).
Ellen White
beszámolója a teremtés bibliai tanításáról kiemeli Isten tervének mindenek
feletti gyönyörűségét. A teremtés igazsága megcáfolja az evolúciós fejlődéstan
naturalista állítását, hogy az ember az élet alacsonyabb formájából fejlődött
ki. A Biblia azt tanítja, hogy minden élet közös forrása maga Isten. Az Isten
képét magán viselő Ádám és Éva egyenlőknek lettek teremtve azért, hogy Isten
képviselői legyenek a többi teremtmény előtt. A férfi és a nő Édenben való
elhelyezése az élet fájával, a teremtés befejezését jelentette, ami a hetedik
napon meg lett ünnepelve. Ez a szent szombati nyugalom az egész emberiségnek
adatott, állandó emlékeztetőként arra, hogy Isten mindennek a Teremtője.
Ugyanakkor az ember szabad volt abban, hogy
eldöntse, hogy engedelmeskedik vagy nem Isten parancsának a jó és gonosz
tudásának fájával kapcsolatosan. Még a tökéletes lényeknek is önkontrollt
kellett gyakorolni ahhoz, hogy sikerrel vegyék a hűség vizsgáját. Ha az
Istennek való engedelmességet választották volna, jellemük annyira megerősödött
volna, hogy örökre védve lettek volna a bukástól. Annak ellenére, hogy mi a bűn
világában élünk, Isten csodálatos terve az emberrel az Éden kertjében még
mindig az az ideál, amit meg kell céloznunk, hogy megvalósítjuk. Az Isten kegyelmében
való bizalom által visszamehetünk az Édenbe.
Martin Hanna
Andrews University
Theological Seminary
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése