Higgyetek az Ő prófétáinak - január 30 - SZOMBAT - Józsué 16

MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 5. fejezet 202. nap

Más világok szent lakói a legmélyebb érdeklődéssel figyelték a földön történő eseményeket. Az özönvíz előtti világ állapotában szemléltetve látták annak a kormányzásnak a következményeit, amelyet Lucifer Krisztus tekintélyének elvetésével és Isten törvényének mellűzésével megpróbált a mennyben bevezetni. Az özönvíz előtti világnak azokban az erőszakos bűnöseiben Sátán alattvalóit látták, akiket ó tartott uralma alatt. Az emberi szív gondolatai folyton csak gonoszak voltak (1Móz 6:5). Minden indulat, indíték és elképzelés harcban állt a tisztaság, béke és szeretet mennyei alapelvével. Ez azt a rettenetes romlottságot példázta, amely Sátán politikájából következett - hogy Isten teremtményeit meg kell szabadítani szent törvényének korlátaitól.

A nagy küzdelem folyamán kibontakozó tények által Isten bemutatja kormányzatának elveit és szabályait, amelyeket Sátán és az általa becsapottak meghazudtoltak. Végül az egész világ el fogja ismerni Isten igazságosságát, bár ez az elismerés túl késűn lesz ahhoz, hogy megmentse a lázadókat. Az egész világegyetem egyetértéssel és helyesléssel kíséri Istent, amint csodálatos terve lépésről lépésre halad a teljes megvalósulás felé. Egyetért vele a lázadás végső megsemmisítésében is. Látható lesz, hogy mindazok, akik elfordultak a mennyei elvektől, Sátán oldalára álltak a Krisztus elleni harcban. Amikor Isten megítéli e világ fejedelmét, mindazok, akik hozzá csatlakoztak, osztoznak sorsában, és az egész világegyetem, mint az ítélet tanúja, ezt hirdeti: "Igazságosak és igazak a te útaid, ó! szentek Királya!" (Jel 15:3).

Mai Bibliai szakasz: Józsué 16

Amint azt már az előző fejezetben is láthattuk, és most, Józsué könyve 16. fejezetében szintén, Józsué és Káleb voltak az egyetlenek azon felnőttek közül, akik egykor megszabadultak Egyiptomból, átkeltek a Vörös-tengeren, és negyven éven keresztül vándoroltak Izrael népével a pusztában. Józsué most Kálebnek adta Hebront, azt a várost, amelytől annak idején oly’ nagyon megrettentek a kémek, hiszen Anák hatalmas fiai éltek ott. A 85 éves Káleb – Istenben bízva – kiűzte onnan az óriásokat, majd felvonult Kirjáth-Széfer ellen. A várost Othniél, unokaöccse foglalta el, és ezért a hőstettéért Káleb leányát, Akszát kérte feleségül.

Sajnos Izraelben sokan voltak, akiknek szívében nem élt ott Káleb hite. Júda fiai nem tudták kiűzni Jeruzsálemből a jebuzeusokat; a 16. fejezet 10. verse pedig megemlíti, hogy Efraim fiai sem űzték ki földjükről a kananeusokat. Azzal, hogy meghagyták maguk között ezeket az idegeneket, az efraimiták önmagukat sodorták lelki veszélybe. Jövőbeni történelmük azt mutatja, hogy bálványimádásba süllyedtek, mégpedig olyan mértékben, hogy az Úr ezt kellett, hogy mondja prófétáján keresztül: „Bálványokkal szövetkezett Efraim; hagyd hát magára!” (Hós 4:17). A következő fejezetekben azt olvassuk, hogy Manassé fiai sem tudták elfoglalni néhány városukat, és „sikerült a Kananeusoknak ott maradni azon a földön” (17:12); valamint Dán nemzetségének is sok nehézsége támadt a kapott földterület elfoglalása során.

Ha hittek volna, és hitüket tettekkel is bizonyították volna, az Úr ugyanúgy megadta volna nekik is a győzelmet, mint ahogy Kálebnek megadta. Így kövezték ki a jövendő hitehagyás útját. Vajon a mi hitünk ellenáll a bennünket körülvevő világ nyomásának?

Ralph Neall

26. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 5. fejezetéhez (január 24-30).

Bár tragikus és erőszakos történet ez, mégis fontos leckéket tartogat számunkra, ami a megváltási tervet illeti. Kain és Ábel szülei számára Isten felfedte a megváltási tervet és azon igyekezetét, hogy az emberiséget kiváltsa engedetlenségének iszonyatos következménye alól (1Móz 3:15). Ebben a tervben benne foglaltatott az „asszony magvának” áldozati halála, ahogyan ezt ábrázolta a bőr ruha, amelyet Isten adott Ádámnak és Évának (1Móz 3:21). Kain és Ábel ennek megfelelő utasításokat kapott, és meg lett nekik tanítva, Isten milyen fajta áldozatokat fogadhat el.

Mindemellett, ahogyan Ádám és Éva tették, Kain is félremagyarázta és félreértette Isten szavát. Fejben Kain olyan megváltási tervet készített, amelyben nem volt szükség az „asszony magvának” áldozati halálára. Ábel viszont engedelmeskedett a kapott utasításoknak és hit által követte azokat.

E történet tematikus bevezetés a rákövetkező bibliai történetekbe. Az emberi bűn tragédiája szörnyen nagy hatása, amelyet az összes generációra tesz. És valamennyi bűn gyökerénél ez a tragikus történet található: annak visszautasítása, hogy Istent az ő utasításai szerint imádjuk. Nem ezért adta Isten a Tízparancsolat első négy parancsolatát? A nagy küzdelem először is az imádatról szól. Az igaz hit az Isten igaz tiszteletéhez vezet, nem pedig az én imádatához.

Denis Fortin

Andrews University Theological Seminary

Fordította: Gősi Csaba